Csókay Károly jezsuita a Kartal–Veczán-díj kitüntetettje

 

A Művészetek Háza adott otthont a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége miskolci csoportja által rendezett XIII. Miskolci Nemzeti Estélynek október 17-én. Minden évben ezen az ünnepségen emlékeznek meg az 1956-os forradalomról és kiosztják a Kartal–Veczán-díjat is, egy, a város közéletében fontos szerepet játszó, a keresztény értékeket valló és megvalósító polgárnak.

Az ünnepségen a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium 10/a. osztályának tanulóiból álló színjátszó csoport Kuklay Antal, Szentesi Attila és Ignácz Rózsa műveiből összeállított darabot adott elő, megidézve a forradalom napjait, eseményeit, áldozatait.

 

 

Ünnepi beszédet Grezsa Ferenc, Kárpátaljáért felelős kormánybiztos mondott. – 1956 nem emlék, nem múlt. 1956 valóságunk egy darabja, nemzeti identitásunk szilárd alapja, demokrácia és szabadság utáni vágyunk elemi erejű kitörése – mondotta. – Kevés olyan esemény van a magyar történelemben, amelyet politikai, társadalmi hovatartozástól függetlenül minden becsületes magyar ember ugyanúgy ítél meg. Nyugodtan mondhatjuk, ezeréves történelmünkből szinte az egyetlen igazán világraszóló történelmi eseményünk, az 1956. október 23-án Budapesten kirobbant, majd a szovjet szuronyokkal és tankokkal november 4-én és az azt követő hetekben kivégzett magyar forradalom és szabadságharc azonban ilyen. Büszkeség és fájdalom. Öröm és bánat.

 

 

Az ünnepi beszéd után következett a Kartal–Veczán-díj átadása. Idén P. Csókay Károly jezsuita atya a kitüntetett, akinek laudációját Alakszainé dr. Oláh Annamária, a KÉSZ miskolci csoportjának elnöke mondta el.

– Mindent Isten nagyobb dicsőségére. A jezsuiták ismert jelmondata jól fejezi ki idei díjazottunk életpályájának legfőbb üzenetét. Egy hosszú, termékeny és szép életút fakadt ebből, melyből 60 évet a rend szerzetesi fogadalmat tett, felszentelt tagjaként élt meg. 1957-ben szentelték pappá Spanyolországban, innen útja Dél-Amerika felé vezetett tovább. 1959-ben küldte elöljárója Chilébe, missziós hithirdető munkára. 1975-ben Kanadába küldték, ahol 18 éven át szolgált a montreáli magyar plébánián. A rendszerváltás után tért haza, miskolci szolgálata 1994-ben kezdődött. Az avas-déli egyházközség első jezsuita plébánosa lett. Ma, 90 évesen is fáradhatatlanul szolgál, példát mutatva híveinek és rendtársainak egyaránt.

 

 

A díj átadása után Csókay atya megköszönte a kitüntetést. Mint elmondta, nem számított rá, de „szívemből föltör a hálaadás lelke a jó Istenhez, hogy megadta nekem a kegyelmet, hogy veletek lehetek, hogy tőletek tudjak tanulni, hogy csodálhatom munkátokat a város életében. Megköszönöm mindazoknak, akik erre a kitüntetésre méltatlan személyemet kiválasztottak, de a jó Istennek köszönöm elsősorban. Az ember ilyenkor érzi méltatlanságát. Mindnyájatoknak szeretném megköszönni a jelenléteteket, és gondoljatok arra, hogy a jó Isten szeret mindnyájunkat! 

Szöveg:  Gróf Lajos    Fotók:   Fojtán László

 

 

 

 

KE SZE CSÜ SZO VA
31 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31 1 2 3
2019 Január
Előző
Következő