Augusztus 31-én az ünnepi szentmisén Pietro Parolin bíboros, vatikáni államtitkár áldotta meg a megújult Esztergomi Bazilikát. Az ünnepi eseményen résztvett Ternyák Csaba egri érsek.

Augusztus 31-e évről évre visszatérő ünnep: ekkor emlékezünk meg arról, hogy 1856-ban Scitovszky János bíboros, prímás felszentelte hazánk főtemplomát. A Bazilika új miséző oltárának oltárkövét tavaly áldotta meg Ferenc pápa, az oltárt pedig idén szentelte fel Erdő Péter bíboros, prímás. Ily módon, az Esztergomi Bazilika kivételes kifejeződése annak a közösségnek és imádságnak, amely ezer éve egybekapcsolja Szent Péter székét és a magyarságot.

Az ünnepi szentmisén részt vett Sulyok Tamás hazánk köztársasági elnöke valamint Semjén Zsolt Magyarország nemzet- és egyházpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettese is. Pietro Parolin vatikáni bíboros államtitkár homíliájában úgy fogalmazott: Ez a hely valóban történelmi hely. Itt építtetett Géza, az Árpád-házi nagyfejedelem kővárat a dombtetőre, és itt emeltetett egyhajós templomot, Szent István diakónus és vértanú tiszteletére, amikor Géza és kísérete 973 húsvétján megérkezett, a templom már bizonyosan elkészült. Vajk fejedelem, itt vette fel a keresztségben az István nevet, és talán maga Szent Adalbert részesítette a bérmálás szentségében. Szintén itt történt, hogy István feleségül vette Gizellát, és itt koronázta meg 1000 karácsonyán, Asztrik bencés apát, a II. Szilveszter pápa által küldött Szent Koronával. A várhegy tetején épült első székesegyházat, prágai Adalbertnek szentelték, Szent István király tiszteletének jeleként, a vértanú halált halt prágai püspök iránt, aki az egyházmegye védőszentje lett. Ez a székesegyház, a Szűz Mária mennybevétele címet is viseli, akinek István halála előtt felajánlotta koronáját, illetve, akinek ábrázolását, a Bakócz kápolna oltárképén is megtaláljuk, mely képet, az Esztergomi Szűzanyaként is tisztelik, és amely a máriapócsi könnyező Istenszülő ikon egy ősi másolata. Az ide érkező zarándokok rendszeresen látogatják Mindszenty József bíboros sírját. Itt őrzik a három kassai szent vértanú ereklyéit. Itt tisztelik a mártírhalált halt Meszlényi Zoltán püspököt. Szent II. János Pál pápa 1991-ben meglátogatta ezt a helyet. Itt 2006-ban a magyar és a szlovák püspökök egy kiengesztelődési szentmisét mutattak be. Ezt a székesegyházat előszeretettel nevezik a magyar Sionra épült bazilikának, és ahogy a homlokzaton található feliraton olvasható, feje, anyja és tanítómestere, Magyarország minden templomának. Évszázadokon át, itt visszhangzott Isten igéje, amely Isten népének tápláléka, az örök haza felé vezető zarándokúton, és minden keresztény léleknek, aki Ura után szomjazik, és amely továbbra is lámpás lábunk előtt, és világosság utunkon.

Isten igéje megvilágítja mai ünneplésünket is. Szent helyekre nagy szükségünk van, ahová maga Isten jön el szabad akaratából, hogy találkozzon népével. Ennek a helynek nem kell tetővel rendelkeznie, ez lehet egy hegy teteje, mint például a Sínai-hegy, ahol az Úr megjelent Mózesnek, egy égő csipkebokorban. Emlékezzetek arra, amikor Jákob hallotta, amint Isten álmában szólt hozzá. A földet, amelyen pihensz, neked és utódaidnak adom. Jákob felébredt álmából, és így szólt Valóban, az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam, megborzadt és azt mondta, milyen félelmetes ez a hely, valóban itt van az Isten háza, és itt van az Ég kapuja. Jézus egy új templomot hirdet meg. Isten közöttünk való jelenlétének új jele, Jézus teste. Az Isten, akit a menny nem tud befogadni, úgy döntött, hogy itt lakik. Isten ezen jelenlétének nincs párja, itt az istenség úgy lakozik, mint sehol máshol. Itt Isten és az emberi test egy valóság. De Isten új földi lakóhelyének csodája többről szól. A fizikai templom, amely Jézus teste, kiterjed arra a szellemi templomra, amely az ő egyháza. Krisztusban kapcsolódik egybe az egész épület, és emelkedik az Úr szent templomává. Ez Krisztus testének meghosszabbítása. Természetesen vannak kőből és fából készült templomaink, ahová Isten eljön, hogy találkozzon népével. De a legfontosabb templom, az élő templom, Isten népe maga. Őbenne egybe épülünk és a Szentlélek közreműködésével Isten hajlékává leszünk. Mindnyájan szent hely vagyunk. Jézus biztosított minket arról, hogyha szeretjük őt, és, ha megtartjuk szavát, akkor az Atya és a Fiú eljönnek hozzánk, és bennünk laknak.

Végül Szent Lukács evangéliumáról szólt, mely elbeszéli Jézus találkozását, egy Zakeus nevű emberrel, a vámosok fejével, aki nagyon gazdag volt. Mivel alacsony termetű volt, felmászott egy fára, hogy láthassa Krisztust. Ekkor hallotta a mestere szavait. Jézus észrevette Zakeus gesztusát, megértette a benne lévő vágyat, és megelőlegezte a meghívást. Az is meglepett egyeseket, hogy Jézus meglátogatta a bűnöst. A látogatásnak örvendő Zakeus örömmel fogadta Jézust, vagyis nagylelkűen kinyitotta otthonának, a szívének ajtaját, a Megváltóval való találkozásra. A Krisztusi mának, tehát minden szívben, teljes erejével visszhangoznia kell, lehetővé téve egy másik befogadását. Nem építhetjük fel Isten templomát, vagyis az egyházat, a lélek szentélyét, aki mi magunk vagyunk, fényes elszigeteltségben, személyes terveink sivatagjában! Ha egyetlen ember sem önmagának való sziget, akkor egyetlen keresztény sem lehet magányos templom. Ha valóban Krisztus egyházává akarunk válni, arra kaptunk meghívást, hogy fogadjuk be az Urat már ma, és az ő nevében gyermekeket, nőket, időseket, munkanélkülieket, menekülteket, bántalmazottakat, a háború áldozatait, gondolva itt, különösen az orosz-ukrán háború, valamint a palesztinai és izraeli konfliktus áldozataira… Szegények közöttünk is vannak, hajléktalanok, koldusok, éhezők, megvetettek. Olyanokat, akiket már a családjuk és a társadalom is elfelejtett. Sokan közülük megpróbálják elrejteni emberi nyomorúságukat, de fontos, hogy fel tudjuk ismerni őket. Vannak szenvedő emberek a kórházakban, árva gyermekek, vagy fiatalok, akik megtapasztalják koruk nehézségeit és problémáit. A legkülönfélébb helyeken találkozhatunk a szenvedéssel, de azzal is, hogy az ember ilyenkor embertársért kiált. Szüksége van a jelenlétre, a segítségre! Milyen fontos az emberi szív és az emberi szolidaritás. Ilyenkor kell jelen lenni az egyháznak, mi vagyunk az egyház, mi vagyunk a remény zarándokai, a rászorulók számára. Most nektek jutott osztályrészül az a felelősség és megtiszteltetés, hogy misszionáriusai legyetek annak a nemzetnek, amely újjá akar születni, egy boldogabb és biztosabb jövőre. Tekintsetek nagy védőszentjeitekre, és példájukat követve, gyújtsátok meg Isten szavának fényét, honfitársaitok számára! Végezetül szeretettel azt kívánom, legyetek mindig Krisztus egyháza. – zárult a homília az ünnepi szentmisén.

Domán Vivien

kép: magyarkurir.hu