Húsvét üzenete évről évre ugyanaz, de másként érint bennünket. - fogalmazott Ternyák Csaba egri érsek húsvétvasárnapi ünnepi szentbeszédében. A főpásztor hangsúlyozta: az evangélium nem változik, nem kell újrafogalmazni, hiszen a feltámadás nem ideológia, nem teória, nem mese, hanem igaz történet.

Húsvét Jézus Krisztus szenvedésének, halálának és feltámadásának az eseménye, és az arra való emlékezés. A történeti Krisztus és a hit Krisztusa ugyanaz. Nincs ebben mítosz, vagy belemagyarázás. Olyan történet, amely a világot átalakította és máig átalakítja, és megváltoztatja az embert, aki befogadja a feltámadt Krisztus békeüzenetét és szerinte alakítja az életét. Az érsek úgy fogalmazott: nem túlzás azt állítani, hogy senki nem volt akkora hatással az emberiség történelmére, mint Jézus Krisztus!

Húsvét üzenete ugyanaz, de más az ember, aki hallgatja, a kor, a társadalom évről évre változik, és ugyanarra az üzenetre másként válaszol. Másként érintette Krisztus kortársait, a középkor vagy a mai kor emberét. Válaszunk függhet felkészültségünktől, kulturális és vallásos igényességünktől. Mindannyiunkat különféle hatások érnek ma is, amik alakítanak, formálnak minket. Egyikünk sem teljesen befejezett ember!

A halál utáni élet kérdése, a feltámadás lehetősége másként érint egy gyermeket és egy idős embert is. Hitünk nem automatizmus és nem rendelkezünk garanciával arra sem, hogy azt mindvégig meg tudjuk őrizni, ezért olyan fontos, hogy gyakoroljuk, hogy műveljük. Szent Pál szavai szerint törékeny cserépedényben őrizzük, amelyre vigyázni kell, hogy nehogy összetörjék!

Még az érdektelenek, a hit iránt közömbösek is, ha intellektuálisan becsületesek, keresik az igazságot, ez pedig Isten kegyelmével elvezetheti őket a hitre. Mindenkit máshogyan szólít meg az Úr. Nemcsak az értelemnek, a szívnek is vannak érvei. Van, akit a keresztények hűsége, szép élete, mást az igehirdetés mélysége, a templom csendje, a liturgia vagy éppen a szép énekek tudnak megragadni. Isten szelíden kopogtat szívünk ajtaján és arra vár, hogy engedjük be!

Nagypénteken külön imádkoztunk azokért, akik még nem hisznek Krisztusban, hogy megtalálják ők is az üdvösség útját. Nagyon sok emberért imádkoztunk, akik még nem ismerték meg Krisztust. Azokért, akiknek rosszul hirdették Őt, és eddig csak a hit karikatúrájával és nem az élő hittel találkoztak, hogy ők is megtalálják az üdvösség útját, amelyen a súlypontok áthelyeződnek, és a viszonyítási pontjaink a helyükre kerülnek. Olyan ez, mint amikor valaki a sivatag vagy az erdő mélyén megtalálja a helyes irányt. Krisztusban megtalálni az üdvösség útját azt jelenti, hogy kilépünk önzésünk börtönéből, megtanuljuk életünket Isten és embertársaink szolgálatába állítani, értelmet és célt adni neki.

Vajon képesek vagyunk mi bárkit is az üdvösség útjára elvezetni? A lelkeket körül vevő kemény kőfalat egyedül Isten tudja áttörni, miként a Jézus Krisztus sírját elzáró követ is ő hengerítette el. Mi senkit sem tudunk megtéríteni, a hit Isten ingyenes ajándéka, de imádkozhatunk, azokért, akik nem hisznek még Jézusban. Ha pedig vonzó módon, hitelesen keresztény örömben éljük hétköznapjainkat, akkor a körülöttünk élő emberek számára világossá válik, hogy a feltámadás hite életünk valósága. A főpásztor kiemelte: életünknek van egy fókuszpontja, amely felé minden napunk konvergál. Ez a nap bennünket, keresztényeket, nem szabad, hogy félelemmel és rettegéssel töltsön el, sokkal inkább kíváncsi várakozással. Tudjuk ugyanis, szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív fel nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik szeretik őt. Ezért tölt el túláradó örömmel bennünket Krisztus halálon aratott győzelme, hiszen általa kinyílt az átjáró, beteljesült a remény: ha meghalunk vele, majd élünk is vele!

Ez örök célt ad életünknek. Túlmutat azon a határvonalon, ahol a földi remények véget érnek. Ez a remény nem fordít el minket a világtól, erőt és új motivációt ad földi dolgaink teljesítéséhez, úgy, mint megkezdett örök életet. Ez a mi igazi húsvéti távlatunk. Így éljük át a lélek friss tavaszát, amely akkor köszönt ránk, amikor húsvétkor találkozunk a Feltámadottal, Ő belép az életünkbe megtisztít mindent, ami szennyes, és megerősíti mindazt, ami nemes, jó és szép. – zárta húsvéti gondolatait Ternyák érsek.