1950. június 18-a vasárnapra esett. A miskolciak közül sokan készülődtek a minorita templomba, a reggel 7 órai szentmisére és nem tudták mire vélni, hogy zárt templomajtókat találtak. A környéken élők azonban tudták, és hamarosan a várakozók körében is elterjedt a hír, az éjjel a minorita atyákat és testvéreket, jelölteket és novíciusokat az ávósok teherautókra rakták és valahová elszállították. Név szerint: P. Péchy Alán tartományfőnököt; P. Beck Pál hittanárt, P. Szendrey Bonaventúra házfőnököt; Moksó Gilbert teológus növendéket; Mézinger Ferenc novíciust; Polonkai Arnold novíciust; fr. Grohmann János orgonistát; fr. Nagy Sándor sekrestyést; fr. Krizsán Sándort és Szabó József diákot. Nagy volt a felzúdulás. Akkor még senki sem tudta, hogy ezen az éjjelen Magyarországon valamennyi férfi és női rendházban hasonló események történtek, és később is folytatódott a szerzetesek elfogása, deportálása, kényszerlakhelyek kijelölése, majd később valamennyi rend feloszlatása, ahogy ma mondjuk, a szerzetesek szétszóratása. A KÉSZ miskolci csoportja 2005-ben tartott először megemlékezést, a szétszóratás 55. évfordulóján, a rendház falán elhelyezett emléktáblánál. Akkor Kartal Ernő atyát, minorita tartományfőnököt, egyben a miskolci KÉSZ-csoport egyházi elnökét kérték meg egy rövid beszéd megtartására, és talán 10–15 erre járó ember látta, hogy megkoszorúzták az emléktáblát. Akkor elhatározták, hogy ezentúl minden évben megemlékeznek 1950. június 18-ának évfordulójáról. Idén, a szétszóratás 70. évfordulóján is megemlékeztek az elhurcolt szerzetesekről. Az ünnepi beszédet P. Holczinger Ferenc SJ, a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium igazgatója mondta, és ő mutatta be a koszorúzás után a szentmisét is. A KÉSZ-csoport tagjain kívül koszorút helyeztek el az emléktáblán a plébániát vezető minorita atyák és a ferences világi rend képviselői is. Az ünnepi megemlékezésen részt vett Orosz Atanáz görökatolikus püspök is.

Szöveg:  Gróf Lajos     Fotó:  Fojtán László