A Betegek Világnapján, február 11-én, a Lourdes-i Szűzanya liturgikus emléknapján szentmisét mutatott be az egri bazilikában Ternyák Csaba egri érsek.

Ez már a 30. Betegek Világnapja, miután Szent II. János Pál pápa elrendelte az ünnepet 1993-ban. A szentmise elején Árvai Zoltán kórházlelkész köszöntötte az egészségügyi dolgozókat - orvosokat, ápolókat, mentősöket, az egészségügyi intézmények vezetőit -, a papokat és híveket. Egyúttal jelezte: folytatjuk két éve tartó könyörgésünket a járvány megszűnéséért.

Szentbeszédében Ternyák érsek emlékeztetett: jeles ünnepek alkalmából a pápák üzenetet szoktak intézni a hívekhez és a papsághoz. Ferenc pápa az idei betegek világnapja alkalmából arról írt: ez a világnap az isteni irgalmasságot helyezi figyelmünk középpontjába. A pápa Isten felé fordítja tekintetünket, és arra szólít fel a világnap témájával: legyetek irgalmasok, amint Atyánk is irgalmas! – idézte a Szentatya szavait a főpásztor.

Majd folytatta: Isten irgalmassága leginkább egyszülött fiában jön közel hozzánk, ahogy az előbb felolvasott evangéliumi szakaszban is nyilvánvalóvá válik. A siketnéma meggyógyításának történetében a hozzátartozók azt kérték tőle, hogy tegye rá a kezét a betegre. Tudták ugyanis, hogy Jézus kézrátétellel gyógyít. Elgondolkodtató azonban, hogy ő, aki Isten irgalmasságával nyilvánvaló jele, megnyilatkozása, és aki számos beteget meggyógyított, mindenkit, minden beteget nem gyógyított meg ő sem. Sőt, megjegyzi az evangélista, hogy szülőföldjén, városában, Názáretben nem tudta meggyógyítani a legtöbb beteget. Néhány beteget meggyógyított, de a többieket nem tudta meggyógyítani, mert nem hittek benne. Ő maga is csodálkozott hitetlenségükön – mondta az érsek.

Pál apostol is, a mai szentleckében a hit fontosságára emlékeztet, amikor szenvedéseket kell elviselnünk, amelyek a mennyei örök dicsőség túláradó értékét szerzik meg nekünk. Csak ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra fordítsuk a tekintetünket! Mert a látható múlandó, a láthatatlan azonban örök. A betegségben tehát a legfontosabb, hogy az ember ápolja magában mind a természetes, mind a természetfölötti hit adományát – fejtette ki homíliájában.

A főpásztor ismét leszögezte: ma a Lourdes-i Szűzanya emléknapja van. Szent II. János Pál pápa azért választotta ezt a napot, mert amikor a betegségről és az emberi szenvedésről hittel gondolkodunk, akkor hamar eljutunk Szűz Máriához, a betegek gyógyítójához, aki közbenjárásával csodálatos gyógyulásokat eszközöl ki Lourdes-ban és a világ más tájain is. Eljutunk az isteni gondviselés és az isteni irgalom titkához is, amellyel az ember a betegsége során óhatatlanul szembesül. A hívő orvosok úgy tekintenek saját szolgálatukra, mint akik tudásuk, tapasztalatok és a rendelkezésükre álló gyógyító eszközök által Isten irgalmának eszközei, és kezük az ő gyógyító keze.

A betegség, a szenvedés, a halál minden ember életének legnagyobb kísértése. Botránykő és hitünk próbaköve – mondta Ternyák érsek, hozzátéve, hogy érdemes felidéznünk Ferenc pápának az eucharisztikus kongresszuson elhangzott szavait: a kereszt sohasem divatos, ugyanakkor benső gyógyulást hoz. A kereszt képes arra, a szenvedés képes arra, hogy benső gyógyulást, tisztulást hozzon. A kereszt előtt üdvös küzdelem játszódik le bennünk, amint az Isten szerinti gondolkodás összeütközik az emberi gondolkodással. Kétféle gondolkodás van: az Isten terve szerinti gondolkodás és az emberi gondolkodás. Az egyik oldalon van az Isten logikája, a másik oldalon az ember logikája. És a pápa arra emlékeztetett bennünket Budapesten, hogy egyre inkább hangoljuk rá életünket, hangoljuk át magunkat az Isten logikájára, akkor is, hogy ha ez bizony nehéz, mert a földi életben élünk, emberi módon, földi módon gondolkodunk, de egyre inkább meg kell tanulnunk szentmiséről szentmisére, bűnbánatról bűnbánatra, imádságról imádságra, gyónásról gyónásra, hogy egyre inkább megtanuljuk Isten logikáját, megtanuljunk az ő gondolatai szerint látni helyzeteket, betegségeket, a szenvedést, életünk keresztjeit és az életünk örömeit is.

Kedves testvérek – folytatta az érsek – ezen a napon, ahogy már Zoltán atya meghirdette: a testvéreknek, az időseknek és a betegeknek kiosztjuk a betegek kenetét.  Ma is így teszünk. Tudjuk, hogy ezt a szentséget felszentelt papok szolgáltatják ki, a betegek olajával való megkenés és imádság kíséretében. A pap imádsága kifejezi, hogy az Egyház a betegeket, a szenvedő és a megdicsőült Krisztusra bízza. Az Egyház rábíz bennünket Krisztusra. És jó ezt nekünk tudni. Hogy az Egyház gondoskodik rólunk. És nem akárkire bízza az életünket, és különösen örök életünk garanciáját. Az olaj, amellyel megkenik kezünket és homlokunkat, a nagycsütörtöki szentmisében kerül megáldásra, és az olajfák hegyén tusakodó Jézusra emlékeztet, aki arra készül, hogy magára vegy a világ bűneit, a világ fájdalmát és szenvedését. Erősítsen meg mindannyiunkat, akik felvesszük ezt a szentséget, azért, hogy élő hittel járuljunk hozzá.

Végezetül az érdek ismét a Szentyatya üzenetét, a záró szavakat idézte fel: Máriának, a betegek gyógyítójának közbenjárásába ajánlom az összes beteget és családjaikat. A világ fájdalmát magára vevő Krisztussal egyesülve találjanak értelmet, vigasztalást és bizalmat. Imádkozom az összes egészségügyi dolgozóért, hogy irgalmasságában gazdagon ne csak megfelelő ellátást, hanem testvéri közelséget is nyújtsanak a betegeknek. Szűz Mária, betegek gyógyítója, könyörögj érettünk – zárta beszédét Ternyák Csaba egri érsek.

Az összegyűlt hívek megerősítették keresztségi fogadalmukat, majd a főpásztor és a jelenlévő lelkipásztorok a szentmisében kiszolgáltatták a betegek szentségét.

Debnár Ádám

kép: Szent István Televízió - Federics Róbert