Nagypénteken nincs szentmise, a liturgikus ünneplés középpontjában Jézus szenvedése és a kereszt titka áll. A szertartás kezdetén Ternyák Csaba érsek és az asszisztencia, a vértanúk piros ruhájába öltözve az oltár elé vonultak és leborulva, csendben imádkoztak.

Az igeliturgiát követően Urbán Péter karnagy, Lóczi Tamás spirituális és a kispapok kórusa közösen énekelte el a passiót, Szent János evangelista írása szerint.

Nagyon nehéz a passió elhangzása után megszólalni. Az ártatlanul megölt ember szenvedésének a drámája mélyen megráz bennünket - kezdte beszédét Ternyák Csaba. A főpásztor emlékeztetett, a jövendölések nemcsak a passió egyes mozzanatait, az Üdvözítő szenvedésének részleteit írják le drámai erővel, hanem rólunk is szólnak, hiszen a mi bűneinkért feszítették keresztre, a mi békességünkért érte utol a szenvedés.

Mi érdemeltük volna meg a büntetést, de őt végezték ki. Megrendítő belegondolni ebbe - fogalmazott. Az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást, mondja Izajás. Ez a gyógyulás a bűneinktől való megszabadulást és a büntetés elengedését, annak átvállalását, sőt az Isten életében való részesedést, a teljes rehabilitációt jelenti – fogalmazott a főpásztor, majd így folytatta: az ember elámul Isten nagyságán és jóságán.

Ez a dráma akkor éri el a csúcspontját, amikor Isten a legkisebbnek, a legutolsónak látszik. De ő szereti a vesztett helyzeteket, mert leginkább azokban mutatkozik meg igazi ereje és nagysága. Ez az erő Krisztus kiontott vérében van.

Ternyák érsek ezután Aranyszájú Szent János szavait idézte: „Ugyanis úgy mondja az evangélium, hogy amikor Jézus meghalt, de még a kereszten függött, odalépett egy katona és lándzsájával átdöfte oldalát és abból vér és víz folyt ki. Az egyik a keresztség jelképe, a másik az eucharisztiáé. A katona megnyitotta Jézus oldalát, és szentséges templomának falába rést ütött, én pedig drágalátos kincset fedeztem fel ott, és ujjongok, mert káprázatos gazdagságra találtam.”

A főpásztor mindehhez hozzáfűzte, ez a gazdagság, az egyház igazi kincstára a szentségekben van, amelyek nagypénteken jöttek létre a Krisztus oldalából kifolyó vér és víz által. Erre a hatalmas adományra egyetlen helyes emberi válasz lehetséges, az imádás csendje – mutatott rá.

Az érseki beszédet az egyetemes könyörgések követték, majd a keresztet az oltár elé vitték, amely előtt a főpásztor, a papság és a hívek kifejezték hódolatukat.

A szertartás végén a keresztet a szent sírba helyezték.

kép és szöveg: Federics Róbert