Az utolsó vacsora szentmiséje

 Az emberek megváltásának művét Krisztus húsvéti misztériumával vitte végbe, feltámadásával újra megszerezte nekünk az életet. A nagycsütörtök estével kezdődik a húsvéti ünnep, az utolsó vacsorára emlékezve. Az Eucharistia és a papság megalapításakor saját testét és vérét hagyta ránk, hogy állandóan közöttünk lehessen.

Ternyák Csaba egri érsek elmondta: Jézus utolsó vacsorájára emlékezünk. A lábmosáskor elhangzott szavaknak inspirálnia kell bennünket a jócselekedetekre. Jézus tanítványaival közösen fogyasztja el azt a rituális vacsorát, mellyel az egyiptomi kivonulásra emlékeznek a jámbor zsidók évről-évre. Az ószövetségi olvasmány részletesen felidézte az erre vonatkozó előírásokat. Vacsora közben minden családfőnek feladata volt elbeszélni azt, hogyan történtek az események. Csak ebben az ősi kontextusban kerül eredeti megvilágításba a cselekmények sora, így érthetjük meg mi is.

Jézus váratlanul megmosta a vacsora közben tanítványai lábát. Ilyet korábban még nem tett, s más családfők sem tettek ilyet. Azért tette, hogy emlékezzenek rá a tanítványok, s hogy ezután ők is így cselekedjenek egymással. Erre emlékezve él a szokás, hogy a főpásztor is megmossa tizenkét férfi lábát, emlékezve a szeretetcselekedetre. Ez emlékeztet Isten alázatára, szeretetére, s felhívja a figyelmünket, hogy mi is tegyünk így.  Ez a vacsora az Újszövetség nyitánya. Minden eucharisztikus vacsora Jézus halálára és feltámadására emlékeztet, az egyiptomi szabadulásra emlékezés innentől keretté válik. Jézus Mózesként vezeti a népet, de nem a rabságból, hanem a bűn rabságából. Az új néphez nem vérségi kötelék, hanem a keresztség kapcsol mindenkit. Ezért imádkozunk azokért is, akik most a keresztségre készülnek.

Minden szentmise emlékezet, s szentségi jelenvalóvá tétel. Az Eucharisztia a hit szemével Jézus teste és vére. Ezért adja parancsba Jézus: „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Ez a megbízás a papság megalapítása, a felhatalmazás, az apostoli folytonosság miatt ismételjük e szavakat minden szentmisében. Szent II. János Pál pápa enciklikáját idézte az Eucharisztiáról: belőle él az egyház, az élő kenyérből. A 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve is tudatosuljon bennünk, hogy ez az Élet kenyere, csúcs és forrás, isteni jelenlét.

A főpásztor örömének adott hangot, hogy Egerben is elindult a Szent Bernát templomban a mindennapos szentségimádás. Egy rövid találkozás impulzust adhat arra is, hogy felismerjük, ez nem csupán liturgikus cselekmény. Közösségünk akkor lesz teljes, ha a tevékeny szeretet is megjelenik mindennapi életünkben. Termékeny hitünk csak tettekkel együtt lehet teljes. Ismerjük fel egymásban a testvért, akit szeretünk, szolgálunk, ahogy erre Mesterünk tanított bennünket – zárta szentbeszédét a főpásztor.

 

A szentbeszéd után a főpásztor az utolsó vacsora eseményeire emlékezve Jézushoz hasonlóan megmosta 12 férfi lábát. A szentmise ezúttal áldás nélkül ért véget, az Oltáriszentséget az őrzőhelyére vitték, amelyet az oltárfosztás követett. Az imádságos est virrasztással folytatódott.