Már évtizedes hagyomány, hogy Miskolcra látogatnak azok a kispapok, akiket ebben az évben szentelnek pappá az egri bazilikában. Idén június 7-én, a diósgyőri plébániatemplomban találkozhattak papok és hívek Czókoly Sándor és Drahos Dávid diakónusokkal, akiket elkísért Szabó József, az egri szeminárium spirituálisa is. A házigazda,  Mikolai Vince főesperes, diósgyőri plébános köszöntötte őket a szentmise elején, és elmondta, hogy ezen a napon mutatja be vasmiséjét Egerben dr. Katona István segédpüspök is, nemcsak a szentelendőkért, nemcsak papi hivatásokért, hanem a püspök úrért is imádkozzunk.

A szentmisén, amelyet a miskolci papokkal közösen Szabó József atya mutatott be, szentbeszédében arról elmélkedett, hogy a papok papi mivoltukban Jézus Krisztus másai. Olyan hatalommal bírnak, amit Krisztus adott nekik. A pap hatalma nagyobb, mint az amerikai elnöké, hiszen annál nincs nagyobb hatalom, mint amikor feloldozza a bűnöst. A pap sok elnevezése közül az áldozópap kifejezés a legszebb, és legpontosabb, hiszen a szentmisén, amelyben a megváltásunk jelenik meg, nemcsak Krisztus áldozatát, hanem saját életáldozatát is bemutatja.

Úgy tűnik, a papságra ma már nincs, vagy egyre kevesebb az igény, de annál nagyobb a szükség. Nincs, vagy egyre kevesebb a gyónó, de egyre több a bűn. Tudjuk, amíg vannak papok, addig van minden szentség, Eucharisztia, a bűnbánat, a betegek szentsége is. Ezért kell nemcsak a szentelendőkért, hanem a szolgálatban lévő papokért is imádkozni, ne érezzék azt, hogy nincs rájuk szükség.

A szentmise után bemutatkozott a két diakónus. A 29 éves, Ózdon született Czókoly Sándor elmondta, hogy bár édesanyja kívánságára megkeresztelték, de vallásos nevelést nem kapott. A tanrend szerint elsős gimnazistaként tanultak a Bibliáról irodalomórán, akkor kezdte el olvasni, akkor ismerkedett meg a zsoltárokkal és a különböző bibliai történetekkel. Különösen az evangéliumok voltak rá hatással, s egy idő után rendszeresen imádkozni kezdett. Elment egy szentmisére, s annak világa magával ragadta. Rövidesen különféle szolgálatokat vállalt a liturgiában és az egyházközségben is. Plébánosa felfigyelt érdeklődésére, elköteleződésére és ő segített kimondani azt a belső vágyát, hogy pap szeretne lenni. A szemináriumban eltöltött évekre örömmel gondol vissza, s ha érték is ott megpróbáltatások, ebben az időszakban ismerkedett meg mélyebben Isten szeretetével. Jelmondatát a 23. zsoltárból vette: „Az Úr az én Pásztorom”.

Drahos Dávid Forrón született, 25 éves. Ahogy mondta, Sándorral ellentétben, ő vallásos családban született, és amikor Miskolcra került középiskolába, a Kelemen Didák minorita kollégiumban lakott. A Bláthy Ottó Villamosipari Szakgimnáziumba járt, villamosmérnöknek készült. A kollégiumban egy ajtó választotta el a templomtól, hamar megtalálta az utat az oltár szolgálatához. A hivatás gondolata egy erdélyi ifjúsági táborban fogalmazódott meg benne. Ott, 16 évesen többedmagával tisztasági fogadalmat tett, de kérdésekkel kellett megküzdenie, hogy valóban papi hivatása van-e. Érettségi után ugyan jelentkezett a műszaki egyetemre is szülei tanácsára, fel is vették, de jelentkezett a szemináriumba is, és végül ott kezdte meg tanulmányait. Közben egy évig Miskolcon, a Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban is eltöltött egy évet, iskolalelkészi munkatársként és kollégiumi nevelőként. Így hét év után készül a papszentelésre. Papi jelmondata: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek”.

A szentmise után a két diakónus a Miskolcon szolgáló papokkal elköltött ebéden ismerkedtek, beszélgettek.

                                    Szöveg: Gróf Lajos      Fotók: Fojtán László