Tartományi Don Bosco ünnepet tartottak január 27-én Kazincbarcikán, melyen az ünnepi szentmisét Michael Wallace Banach Magyarország apostoli nunciusa celebrálta. A szentmise elején Andrásfalvy János SDB tartományfőnök köszöntötte a szalézi család minden tagját, szerzeteseket, papokat, munkatársakat, animátorokat és Bosco Szent Jánost tisztelő barátokat, valamint szeretettel üdvözölte az apostoli nunciust, az önkormányzati képviselőket és a parlamentből érkezett vendégeket.

Bosco Szent János égi születésnapját (január 31.) minden évben világszerte, így hazánkban is megünnepli a szalézi rend férfi és női ága. Külön öröm, hogy idén ezt Kazincbarcikán, rendünk fontos zászlóshajójának területén tesszük – mondta a tartományfőnök. Don Bosco jóságos testvéri, majd később atyai szívet alakított ki a Segítő Szűz Mária segítségével, amelyet szelídség, erő és tettre készség hatott át. Ezt a szívet ránk hagyományozta, mely Jézus lelkéből kapja az erőforrásait, hogy ezt az új szívet-lelket tovább kínáljuk föl ma is azoknak, akik valamiért úgy érzik, hogy elhagyatottak, szomorúak. – utalt Andrásfalvy János a rend idei Strennájára (mottójára). Az „Egy álom, mely álmodni késztet” mottó arra emlékeztet bennünket, hogy Don Bosco mellett a legvadabb lélek is meg tud szelídülni, és hogy életünkben mindig van helye a mosolynak, az álmoknak – emelte ki a tartományfőnök.

Michael Wallace Banach, Magyarország apostoli nunciusa homíliájában felidézte az ifjúság atyjának életútját és pedagógiáját, mely a szereteten és a jelenléten alapszik. Bosco Szent János egész életét a legnyomorúságosabb fiataloknak szentelte, megmutatva a világnak, hogy minden élet értékes, és minden fiatalban van egy pont, amely őt szerethetővé teszi. Don Bosco mindig segített megismerni a hátrányos helyzetű gyermekeknek Isten szeretetét. Veletek együtt imádkozom azokért a fiatalokért, akiknek nincsen senkijük, aki gondoskodna róluk, vagy nincsen otthonuk, az utcán dolgoznak, vagy azokért, akik elveszettnek, szeretethiányosnak érzik magukat – fogalmazott a nuncius. Majd Don Bosco 9 éves kori álmáról beszélt, amelynek idén ünnepeljük 200. évfordulóját. Egy mezőn sok fiatalt látott, akik verekedtek és káromkodtak. Közéjük szaladt és ütlegeléssel akarta őket szétválasztani, de álmában megjelent Jézus és a Szűzanya, akik szelídségre és jóságra buzdították, hogy majd így nyerheti meg a fiatalok szívét. Bosco Szent János nagy becsben tartotta ezeket a szavakat a szegény és elhagyatott gyermekekért végzett papi munkájában. Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy örömteliek, barátságosak, kedvesek és türelmesek legyünk. Boldog Sándor István, a magyar szentéletű szalézi testvér is valóra váltotta Don Boscónak ezt az álmát és vágyát, hogy utcagyerekeket neveljen, hogy ők is szentek legyenek. Példát mutatott a szorgalomra, az emberi közelségre, egyszerű gesztusokat téve az ifjúsági misszió mindennapi életében a kommunista érában. Lehet, hogy nekünk manapság nincsenek prófétai álmaink, de Isten mégis szól hozzánk, és a szentségre hív a nagy és a kis dolgokban – buzdított Michael Wallace Banach. Hozzáfűzte: Mik a ti álmaitok? Békés és nyugodt családi életre vágytok? Megnyugvásra a nyüzsgő mindennapokban? Minden nap tegyetek egy kis lépést, mint Bosco Szent János, hogy valóra váltsátok álmaitokat. Lássátok meg napról napra, mi történik, ha megosztjátok az álmaitokat Istennel és engeditek, hogy Isten megossza veletek az Ő álmait! Ferenc pápa is azt akarja, hogy álmodjunk! Néhány fiatalnak írt levelében a Szentatya bátorította őket, milyen fontos, hogy nagy álmaitok legyenek, mert Istennek is vannak. És fontos, hogy olyan felnőttekkel találkozzatok, akik nem oltják ki az álmaitokat, hanem segítenek értelmezni és valóra váltani őket. Mindig hasonlítsátok össze az álmaitokat Isten álmaival – fogalmazott. Tavaly április végén a budapesti Kossuth Lajos téren elmondott homíliájában maga Ferenc pápa osztotta meg egyik álmát a magyar katolikus egyházról, hogy Jézushoz hasonlóan mindannyian nyitott kapukká válunk. Szomorú és fájdalmas, zárt kapukat látni. Önzésünk zárt kapuit azok előtt, akik mellett nap, mint nap elmegyünk. Individualizmusunk zárt kapuit egy olyan társadalomban, amely sokakat azzal fenyeget, hogy elsorvasztja őket a magány. A szenvedők és a szegénységben élők iránti közönyünk zárt kapuit. A zárt kapukat azokkal szemben, akik idegenek, mások, menekültek, szegények. Végül pedig egyházi közösségeink zárt kapuit, bezárkózva magunk közé, bezárkózva a világ előtt, bezárkózva azok előtt, akik nincsenek rendben, bezárkózva azok előtt, akik Isten bocsánatára vágynak. Nyissuk ki a kapukat! Próbáljunk mi is szavakkal, gesztusokkal, hétköznapi tettekkel olyanok lenni, mint Jézus! Nyitott kapuk, olyan kapuk, amelyeket senki előtt nem csapnak be, olyan kapuk, amelyeken mindenki beléphet és megtapasztalhatja az Úr szeretetének és megbocsátásának szépségét. Nyissátok meg szíveteket Jézusnak a tabernákulumban. Tudassátok vele, mi bánt benneteket, osszátok meg vele álmaitokat. És aztán csendben hallgassátok meg, hogy elmondja, mennyire szeret titeket! Menjetek el gyónni, ne féljetek, mondjátok el Istennek, hogy bánjátok bűneiteket. Tapasztaljátok meg irántatok tanúsított kedvességét, gyengédségét és irgalmát. Legyetek olyanok, mint Don Bosco. Ne emeljétek harcra a kezeteket, ne engedjétek, hogy a mások iránti gyűlölet szavai hagyják el szátokat. Mutassátok meg az embereknek, még ellenségeiteknek is, hogy szeretitek őket, hogy Isten szereti őket. Engedjétek, hogy Bosco Szent János emlékeztessen benneteket és biztosítson Isten jósága, szelídsége és szeretete felől – buzdított szentbeszédében az apostoli nuncius.

A szentmise után adták át a tartományi díjakat. Elsőként a Szalézi Ifjúsági Mozgalom elismerését vehette át az idei díjazott: Czopf Klára óbudai animátor. A Savio Szent Domonkos kitüntetést olyan fiatal kaphatja meg, aki tevékenységében, elhivatottságában, kitartásában, lelkiéletében és Don Bosco iránti szeretetében élő példát mutat társainak, és már legalább öt éve önkéntes alapon, aktívan segíti valamely Don Bosco Szaléziak, Don Bosco Nővérek vagy szalézi munkatársak által vezetett intézmény életét és programjait Magyarországon.

A Boldog Sándor István pedagógiai-díjat idén Sólyomváriné Kovács Katalin tanárnő vehette át. Az idei díjazott 2008 őszén új kolléganőként érkezett egy szalézi intézménybe. Azóta is nélkülözhetetlen tagja az oktatói-nevelői csapatnak, mint fejlesztőpedagógus, osztályfőnök és hosszú évek óta munkaközösség vezetői feladatokat is ellát. Tagja a gyermek és ifjúságvédelmi csoportnak, ahol fő feladatának tekinti a tanulók lemorzsolódásának megakadályozását. Érzékenyen reagál a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek problémáira, minden tőle telhetőt megtesz helyzetük javítása érdekében. Követendő példát ad önzetlen emberségből, másokra figyelésből, gondoskodásból a Kazincbarcikai Don Bosco Általános Iskola, Szakképző Iskola, Technikum, Gimnázium és Kollégium intézményén belül.

Don Bosco-díjban részesült Csercsics Péterné Judit, aki évtizedek óta aktívan bekapcsolódik a szalézi munkába. Folyamatosan segíti a fiatalokat, a legtöbbet az ellátmány megszervezése, előkészítése terén munkálkodott. Szalézi munkatárs, közössége tagjaként szervezi a feladatokat, megtalálja a közös hangot a fiatalokkal és az idősebbekkel is. Állandó jelenlétével erősíti a szalézi oratóriumi, őszi, téli és nyári táborok sikerességét. Határozottságával, szervezőkészségével gyorsan megoldja a problémákat. Támasza a rászoruló családoknak és betegeknek. Mint Don Bosco édesanyja, Margit mama, kiemelkedő példaértékű önkéntes munkáját mindig jó kedvvel, szeretettel és humorral végzi. Aktív és segítőkész tagja a Szalézi Idősek Klubja programoknak is. Munkavégzése során a nagyfokú szakmaiság, precizitás, empátia jellemzi, amelyben szalézi munkatársi hivatástudata, kitartása is fölragyog. 1996 óta segíti a szalézi munkát Szombathelyen. A 2001-ben alakult Szombathelyi Szalézi Karitász csoportjának alapító tagja. 2013-ban tett ígéretet szalézi munkatársként.

A díjátadó után a különböző szalézi intézmények és oratóriumok tanulói műsort adtak elő, melyet a szalézi család tagjaival együtt nézett meg az apostoli nuncius is.

Szöveg: Domán Vivien

Képek: Don Bosco Szaléziak