1926. január 21-én született Abasáron. Szüleinek 9 gyermeke közül a hatodik. Elemi iskoláit Abasáron, a középiskolát 1937–1946-ig a gyöngyösi Koháry István gimnáziumban végezte, ahol 1946-ban érettségizett. A II. világháború végén, 1944-ben, az iskolák bezárása után önkéntes katonai szolgálatra jelentkezett. 1945. májusában Gmundenben (Ausztria) amerikai katonai fogságba esett, amelyből hét hónap után szabadult, 1945 karácsonyán visszatérhetett hazájába.

1946-ban felvételét kérte az egri szemináriumba, ahonnan hamarosan a budapesti Központi Szemináriumba küldték filozófiai és teológiai tanulmányainak folytatására. Itt tanult 1949. január 14-ig, amikor elöljárói, Mindszenty József bíboros szándékának megfelelően, Gánóczy Sándorral együtt, Párizsba küldték tanulmányai elmélyítésére. 1949–1951-ig a párizsi szemináriumban tanult.

1951. június 29-én Maurice Feltin, párizsi érsek, később bíboros szentelte pappá a párizsi Notre Dame-ban, Czapik Gyula egri érsek dimisszoriáléja alapján az Egri Főegyházmegye titulusára.

Pappá szentelése után káplánként dolgozott a francia lelkipásztori szolgálatban, 1951–1955-ig Dammarie-les-Lys-ben, 1955–1956-ig La Mure-ban, Sainte Pierre Julien Eymard szülőfalujában, La Salette közelében, a Grenoble-i egyházmegyében.

1956-ban Lyonban bekapcsolódott a magyar menekültek lelkipásztori szolgálatába. 1957. február 1-én Lyonba költözött és a dél-franciaországi magyarok lelkésze lett, a Sacra Congregatio Consistorialis és a lyoni egyházmegye megbízása és kinevezése alapján. Magyar lelkészi kinevezését Lyon érsekétől, Pierre-Marie Gerlier bíborostól kapta.

Lelkipásztori megbízatása kiterjedt 25 egyházmegyében a magyarokra, akik többségükben főleg a Lyon-i, Grenoble-i, Avignon-i, Nimes-i, Montpellier-i és a Nizza-i egyházmegyékben élnek. Hivatalát nyugdíjasként is főállásban végezte.1961-től évtizedeken át a Ste Foy-les-Lyon-i marista atyák házában – „Maison des Péres Maristes” – lakott, aztán a lyoni St. Antoine l’Hermite plébánián, ahol 2011-ben tartotta gyémántmiséjét, amelyet Barbarin lyoni bíboros vezetett, és amelyen a külföldi magyarok püspöke mondta a szentbeszédet, és nagyon sok magyar részt vett. Pár hónap múlva Ecully-be került és a Maison de Retraite Louisse Thérese otthonban lakott haláláig.

Nagy szétszórtságban élő magyar híveit elsősorban a havonta mintegy 300 példányban összeállított ÉLETÜNK-MELLÉKLET című lelkipásztori leveleivel értesítette a magyar közösségi élet soron következő rendezvényeiről. A mellékletet az ÉLETÜNK-kel együtt minden általa ismert dél-franciaországi magyar családnak postázta.

Magyar szentmiséket tartott rendszeresen: Lyonban az Ainay bazilika altemplomában, Rue Bourgelat; Grenoble-ban az Echirolles-i Bosco Szent János templomban, Rue Paul Vaillant Couturier; negyedévenként: Bourgoin-Jallieu-ben a plébánia szentségi kápolnájában, 4 Rue Félix Faure; La Roque sur Pernes-ben a plébániatemplomban; Nimes-ben a Maison Diocésaine kápolnájában, 6 Rue Salomon Reinach; Nizzában a Bosco Szent János Kollégium kápolnájában, 40 Place Don Bosco;  időnként különböző helyeken: magyar ünnepek, családi összejövetelek, keresztelők, esküvők, temetések alkalmával.

A nagy szétszórtságban élő magyarokat vidékenként zarándoklatokra gyűjtötte össze: Rhone-Alpes vidékén ismételten St. Pierre de Chartreux-ban, a kartauzi kolostor kápolnájában; Myans-ban a fekete Máriánál; Abbaye de St. Antoine-ben Remete Szent Antal sírjánál és sorozatosan a vidék kegytemplomaiban; 1957-től évente La Salette-ben szervezett magyar zarándoklatot; Avignon környékén, Tarascon-ban a magyar emlékeket őrző Frigolet-kolostorban és  Rochefort du Gard-ban a Mária kegyhelyen felváltva szervezett magyar zarándoklatot; pünkösdkor a Nizzában és környékén élő magyarokat Pegomas-ban, illetve Auribeauban hívta zarándoklatra.

Egyszerű, buzgó, jó pap volt, akit hívei és paptestvérei egyaránt szerettek.

Írásai jelentek meg az Életünkben és a Szolgálatban, interjúi a Figaro de Lyon, 1986. november 24-i számának 7., illetve 1986. december 6-i számának 8. oldalán, valamint a Heves Megyei Hírlap, Eger, Gyöngyös stb., 1997. augusztus 30., VIII. évf. 202. sz. 5. oldalán (r. k. szerzői megjelöléssel), illetve az Új Ember, 2001. szeptember 9., LVII. évf. 36. számában.  

2006-ban a lyoni bíboros, érsek kanonoki címmel tüntette ki.

2016. december 2-án halt meg Lyon-ban, életének 90. és papságának 65. évében. Búcsúztatására Écully-ben december 9-én, 10.30-kor került sor, francia-magyar gyászmise keretében, aztán végakaratának megfelelően Abasáron lesz eltemetve.

Cserháti Ferenc

Fülöp Gergely lyoni magyar lelkész, c. kanonok temetése 2016. december 16-án, pénteken 12 órakor szentmise keretében lesz az abasári templomban, amelyet Dr. Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök fog végezni.

Egri Főegyházmegye