Egerben minden évben kiemelt esemény a Fájdalmas Anya búcsúja. A Fájdalmas Anya kegyszobra 1689-ben került a városba, az egri szerviták kapták bécsi rendtársaiktól. A templomhoz hívők sokasága kezdett zarándokolni, miután a Fájdalmas Szűz közbenjárására csodás gyógyulások történtek. Az idén is több százan jöttek el a Kárpát-medence magyar lakta területeiről.

A búcsú szeptember 15-én, pénteken délután a Keresztút végzésével kezdődött. Ezt követően a szenvedélybetegekért és a lelki válsággal küzdőkért mondott szentmisét Szabó József, az Egri Érseki Papnevelő Intézet spirituálisa.

Szombaton délután a Keresztútra, ezután a Fájdalmas rózsafüzér elimádkozására került sor, majd szabadtéri szentmisét celebrált a családokért, Linczenbold Levente teológiai tanár, tardi plébános. A hagyományoknak megfelelően ezután éjfélig tartották az egri plébániák szentségimádási óráit.   

Vasárnap az ünnepi szentmisét Veres András, a Győri Egyházmegye megyéspüspöke, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke mutatta be.

Szentbeszédének középpontjában a Szűzanya állt. Amint mondta: a Szűzanya ugyanazt az emberi életet élte meg, amit mi élünk, éppen ezért találjuk meg az ő Isten követésében a magunk keresztény útját. Kiemelte: a művészetekben a leggyakrabban Stabat Materként, szenvedő édesanyaként, Piétaként ábrázolják. Amint a püspök rámutatott: a Szűzanya fájdalmai mindnyájunk közös fájdalma.

A Fájdalmas Anya ünnepe, a compassio-nak az együttszenvedésnek az ünnepe, hogy megtanuljuk a Szűzanyától – ahogy Ő tudott a kereszt alatt fiával egyesülten szenvedni –, hogyan kell mindnyájunknak részt venni szeretteink szenvedésében. Sőt ezen túlmenően, hogyan tudunk mindnyájan hívő emberek Krisztus szenvedésében, Krisztus megváltó áldozatában részt venni.

Jézus szenvedéséről szólva hangsúlyozta: a szenvedés elkerülhetetlen része életünknek. Senki nem menekülhet el előle. Lehet ez fizikai, testi fájdalom, de néha talán még ennél is szörnyűbb a lelki szenvedés.

Rámutatott: a hitetlen ember nem tud mit kezdeni a szenvedéssel. A szenvedés sötétségében csak a hit tud világosságot gyújtani. Csak a hit, csak Isten tud  számunkra irányt, megoldást mutatni. A Szűzanya együtt szenvedett fiával és minket is arra hív, hogy a saját szenvedéseink mellett vállaljuk fel mások szenvedéseit is.

Veres András püspök idézte Szent Pál apostolt: Tövist kaptam a testembe, hogy el ne bízzam magam (2Kor 12).  Majd így folytatta: amíg fiatal, amíg egészséges valaki, addig nem ismer se Istent, se embert. Szükség van a tövisre, szükség van a szenvedésre. Ne essünk kétségbe, ha baj ér bennünket. Ebben Isten szeretetének egy másfajta módját ismerhetjük fel. Nagyon sok – korábban hitetlen – embertársunk épp a szenvedés közepette jutott el Isten szeretetének, Isten létének a felismeréséig. Aki le tud térdepelni a kereszt elé, az fel fogja ismerni a kereszt alatt Isten szeretetét. A szenvedés, a kereszt révén kapunk új erőt, hogy életünket Isten gyermekeiként tudjuk élni.

Beszéde végén kérte, hogy a házakban, lakásokban, szobákban őrizzük meg a feszületet. Ne tüntessük el köznapi életünkből. Külön felhívta a figyelmet az út mentén állított, rossz állapotban lévő keresztek felújítására. Kérte, hogy időnként álljunk meg Krisztus keresztje előtt. Akkor, amikor a legnagyobb bajokkal küzdünk, hogy megismerjük Isten szeretetét, aki a fájdalomban is új erőt, új szépséget akar nekünk adni.

Homa János