A Szent István Rádióban a Katolikus Karitász munkatársai rendszeresen beszámolnak arról, hogy mi a helyzet a magyar-ukrán határon, miután tömegek menekülnek Ukrajnából azután, hogy Oroszországgal háború kezdődött. Március 17-én, csütörtök délelőtt Árvai Ferenc atya, az Egri Főegyházmegyei Karitász igazgatója részletezte az aktuális állapotokat.

- Barabáson a mi feladatunk az, hogy fogadjuk azokat a családokat, akik a határról érkeznek hozzánk. A tegnapi számláló 270 embert jelzett, ennyien fordultak meg nálunk itt a Karitász bázison. A művelődési ház lett átalakítva segítségponttá, ez a hivatalos neve. A hozzánk érkező családoknak a lehetőségünkhöz mérten a maximális segítséget próbáljuk megadni. Vendégül látjuk őket, mindent ingyen kapnak: étkezést, teát, kávét, üdítőket. A gyerekeknek van lehetőségük játszani, emellett csokoládét, gyümölcsöt kapnak, minden földi jóval igyekszünk megkínálni őket. És van pihenési lehetőség.

- Emellett segítenek az utazásban.

- Ez talán a legfontosabb. Megkérdezzük tőlük, hogy hová szeretnének eljutni, és segítünk az eljutásban, ha erre nincs lehetőségük. A hozzánk érkező családoknak két típusa van. Az egyik az, aki tudja, hogy hová szeretne eljutni: van már egy lebeszélt kapcsolata, akár Magyarországon, akár külföldön és az utazását is megszervezték számára. Például ma hajnalban fél 4-kor 42 ember utazott el tőlünk. Jött Horvátországból egy autóbusz, addig itt pihentek nálunk kicsik és nagyok, tehát gyerekek és anyukák és nagymamák, nagypapák (akik kísérők voltak), és aztán elindultak szépen, hiszen még sokat kell nekik utazni. És vannak olyan családok, akik viszont segítségre szorulnak ebben a kérdésben. Ez annyit jelent, hogy Záhonyba, a vasútállomásra eljuttatjuk őket autóbusszal. Ilyen fuvarunk volt éjszaka több, hiszen rendszeresen járnak a vonatok. Budapestre kapnak ingyen jegyet, a MÁV díjmentesen szállítja őket, és Budapesten a Keleti pályaudvaron ott is ott van a Katolikus Karitász, valamint a többi pályaudvaron is más segélyszervezetek, akik segítséget nyújtanak nekik abban, hogy akkor onnét hogyan és merre tudnak tovább indulni.

- Nonstop zajlik a munka Barabáson.

- 12 órás szolgálatunk van. Reggel 8-tól este 8-ig tart a nappali szolgálat és este 8-tól reggel 8-ig az éjszakai. Nagyon lelkes, nagyon tevékeny, ügyes, aranyos karitász önkénteseink vannak, illetve olyanok is, akik nem a Karitászon keresztül jelentkeztek hozzánk, nem tagjai a Karitásznak, de szívesen eljönnek, és nagy szeretettel és nagy örömmel végzik azt a munkát, ami a családokért van és a családokról szól. Hiszen egyetlen fontos feladatunk van, hogy a hozzánk érkező családokat maximálisan segítsük, támogassuk őket, vigasztaljuk, a gyerekekkel játsszunk. Rajzolnak nekünk hálából szép rajzokat. Megmondom őszintén, nekünk is erőt ad az, hogy amikor elég sokan vagyunk, itt vannak a családok, úgy érzem magam mintha egy nagy szülői értekezleten lennék, ahol sok az óvodás, meg a kisiskolás gyerek, és itt vannak a szülők is. Tehát nálunk itt a terem gyerekzsivajtól hangos, hála Istennek.

Árvai Ferenc atya felhívta a figyelmet arra, hogy ezek a családok kettős gyásszal jönnek át, miután háború van. Érkezik olyan, akinek pszichés problémái vannak, poszttraumás stressz okoz szenvedést, de a félelem eleve mindenkiben ott van. (Csütörtökön, hajnali fél 4-kor is légiriadó volt Kárpátalján.) A másik gyász az emberek lelkében, hogy otthon kellett hagyni a katonakorú férjet, édesapát, nagyfiút. „Próbáljuk a menekülteket vigasztalni. Sokszor a gyerekeken keresztül lehet megközelíteni az anyukát, nagymamát, mert ha a gyerekek már mosolyognak, könnyebben oldódnak a felnőttek is” – fogalmazott az Egri Főegyházmegyei Karitász igazgatója.

Debnár Ádám