A beszámolót Bódor Istvánné, a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola igazgatója készítette:

"Valamennyi településen a diákok, a pedagógusok, a szülők, az önkormányzat összefogásával tervezték, szervezték e napot. Önkéntesek sokasága igyekezett szebbé, rendezettebbé tenni az iskolát és közvetlen környezetét, valamint a települések kegyhelyeit, sírkertjeit és a templomok környékét. Ennek érdekében virágot ültettek, kertet rendeztek, fát ültettek, szemetet szedtek, gereblyéztek, kapáltak, természetesen figyelembe véve a gyermekek életkorát.

A nap szép példája volt annak, hogy az önkéntesek segítségével, a közösségben rejlő erő felhasználásával a fizikai munka nemcsak testet erősítő lehet, hanem a lelki erőt is növelő hatásával értéket is teremt. Ez az érték pénzben nem kifejezhető.

Az a jóleső érzés, hogy e szépet mi alkottuk, hogy mi voltunk azok, akik védtük a természetet, megtisztítottuk a szeméttől, teret adtunk a növények fejlődéséhez, hogy az utódok számára megőrizzük, átadjuk annak szépségét, pénzben nem kifejezhető.

Az összefogáson, a közös munka örömén túl a környezetvédelem fontossága, a természetvédelem iránti elkötelezettség is előtérbe került e napon, hiszen igyekszünk a gyerekeket minden nap arra nevelni, hogy mi emberek az Isten által teremtett világ, a természet részei vagyunk. Felelősséggel tartozunk érte, megóvni, szeretni kötelességünk.

A különböző településeken különböző kiemelt feladatot végeztek az önkéntesek.

Hevesen közel 100 önkéntes, szülők, gyerekek, pedagógusok kapcsolódtak be a környezet szépítésébe. Mivel itt az iskola tanulói egész évben kiemelt figyelmet fordítanak a templom és az ott található kereszt rendben tartására, ezért az iskolakert területének megtisztítására fektettünk hangsúlyt. Nem feledkeztünk meg az iskola környékéről sem, ahová virágokat ültetettünk.

Boconádon elsősorban a Golgota szoborcsoport és a Nepomuki Szent János szobor környékét tették rendbe, ültettek virágot. A szorgos kezű diákok és felnőttek az iskola udvarán tereprendezéssel készítették elő a majdani röplabdapálya megépítését.

Pélyen a temetőben gondozottabbá tették a hősi sírokat és a faluban valamikor szolgálatot teljesítő Perényi László plébános sírját, aki New Yorkban az első katolikus templom megalapítója volt. A templomnál kívül-belül takarítottak, virágot ültettek a szorgos önkéntesek. A falu külterületén található Mária-szobor és útszéli feszület környezetét is rendbe tették. Az alsósok az iskola és a sportpálya területén szedték a szemetet.

Tarnaszentmiklóson szintén a helyi templom környékét tették rendbe, ültettek virágot, emlékfát, és vállalták a gyerekek, hogy későbbiekben is gondozzák azt.

Természetesen sehol nem feledkeztünk meg az önkéntesek vendéglátásáról sem, hiszen a jól végzett munka után mindenkinek jólesett az enni- és innivaló.

A tagintézményektől, a gyerekektől, pedagógusoktól kapott beszámolókból kiderült, hogy milyen jól sikerültek a programok. A jókedv, a sok beszélgetés, a közös munka egymáshoz közelebb hozta a gyerekeket, a felnőtteket, a szülőket, a pedagógusokat.

Végezetül néhány gyermeki gondolat, ami többet árul el e nap lényegéről, mint az általam összeállított beszámoló:

„Nagyon jól éreztem magam, jó volt közösségben dolgozni. És örültem, hogy hasznos munkát végezhettem.”

„Sokat nevettünk.”

„Nem is gondoltuk, hogy mennyi szemét található egy kis helyen!”

„Sokat dolgoztunk, de megérte, mert szebb lett az iskola.”

„Mindezek után az egész helyen tisztaság uralkodott.”

„Érdemes még megemlítenem, hogy nemcsak a gyerekek, hanem a tanárok is sokat segítettek.”

„Nagyon jól éreztem magam, öröm volt segíteni az iskolának.”