A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) a rájuk bízottakért érzett felelősségtől vezérelve közleményt adott ki, melyben többek között arról rendelkeznek, hogy a nyilvános liturgia március 22., nagyböjt 4. vasárnapjától a templomokban szünetel. Milyen új utak nyílnak meg a lelkipásztorkodásban? – erre keresi a választ Füzes Ádám esperes, a Kanter Károly Felnőttképzési Intézet igazgatója.

Csatornaváltás

A tridenti zsinat után megszilárdult szentségi lelkipásztorkodás alapjain álló egyházi életünket az utóbbi évtizedek újabb és újabb kihívások elé állítják. E-mail-listák, internetes oldalak, keresőprogramok, blogok, vlogok, közösségi média stb. Olyan online ösvények nyíltak meg, amelyekre kezdetben bizalmatlanul, bátortalanul léptünk, majd az újabb generációk egyre ügyesebben jelentek meg ezeken a tereken, ahol a ránk bízottakat leginkább megtaláljuk.

A járványhelyzet látszólag ellehetetlenít csatornákat. Vidáman zengő, zsúfolásig teli templomok, húsvét előtt hosszú órákig a gyóntatószékben szolgáló atyák, békekézfogások a mise alatt és parolázással búcsúzó pap – olyan képek ezek, amelyeket idén tavasszal csak a szívünkben őrizhetünk meg.

Lehet másként is?

Rómában szentségtan-professzorunk, Achilla M. Triacca SDB mesélt egy kopt papról, aki minden újszülött fiát pappá szentelte, hogy aki megéli a felnőttkort, az úgy is pap lehessen, ha nincs éppen elérhető püspök: így biztosította a szentségi folytonosságot.

Lehet másként is, mint ahogy megszoktuk, mint amit „egyetlen járható útnak” szoktunk gondolni. Jelenleg nem üldözés, hanem egy vírus tart egymástól távol bennünket. Azonban olyan korban élünk, amikor az információ, de a kapcsolataink nagyja is online érkezik. A hetven és nyolcvan év közötti ismerőseim szinte kivétel nélkül fent vannak a Facebookon, de nyolcvan fölött is vidáman interneteznek, e-maileket küldenek, fogadnak. Egy Messenger-üzenet nem helyettesít egy ölelést, azonban mégis valóságos figyelem, érdeklődés, biztatás lehet benne – valós időben. A sokféle videotelefonálási lehetőségről nem is beszélve.

Spirituális lehetőségek a virtuális térben

Évek óta nem csak Barsi Balázs és Pál Feri, de sok plébános, szónok osztja meg előadásait hanganyag vagy videó formájában a világhálón. Szentmisét élőben nemcsak tévétársaságok közvetítenek, hanem plébániák is rendszeresen, egyszerű webkamerával. Eddig csak a betegeknek, távollévőknek. Emellett olvasnivalók is szép számmal találhatók a neten, akár egész könyvek vagy napi gondolatok.

Amit a lelkipásztor tehet

A legfontosabb talán a kezdeményezés. Mindenhonnan elbizonytalanító, elszomorító hírek érkeznek hozzánk. Veszteségeket élünk meg emberi kapcsolatainkban és vallási közösségeinkben. Mennyire jó, amikor az a pap, akinek a miséjét hallgatjuk vasárnaponként, és akinek ismerjük a hangját, a gondolkodását, a szófordulatait, az mellénk lép a virtuális térben. Nem arra gondolok, hogy a plébániák alakuljanak stúdiókká, ahol 24 órás sugárzást kezdenek a neten. Ne dolgozzunk feleslegesen itt sem.

Ajánlás, válogatás

A meglévő jó anyag mindenkinek jó lehet. A lelkipásztor segítsen válogatni (sajnos sok butaság, teológiai tévedés, lelki felelőtlenség is ott van a katolikus oldalakon), valóban tiszta vízhez és tápláló ételhez vezetni a híveit. Magam is sokakat örvendeztettem meg például Béri Renátó atya katekéziseinek ajánlásával, akit én is hetente hallgatok és töltődöm vele.

Személyes gondolatok

Korunk egyik szellemi veszélye az át nem gondolt gondolat továbbadása. Ne osszunk meg gondolkodás nélkül valamit valakitől, hanem kapjon egy közösség a vezetőjétől valami rövid, a pásztor saját elmélkedéséből született, a rábízottaknak szóló személyes üzenetet. Ennek a formája lehet kör-email, blog, vlog, poszt stb., de legyen mögötte személyes gondolat.

Vidám, pozitív szavak

A járvány természetes velejárója a pánikveszély és a lehangoltság. A kereszténység veszélye, hogy túl komolyak akarunk lenni, mintha mosolygásunk megsértené Istent – vagy csak inkább egymás rosszkedvét? Milyen jó vidám színű, hangú, mosolyra fakasztó képet, üzenetet, viccet kapni e napokban.

Vállaljuk az arcunkat

Egy kétperces videoüzenet többet ér két oldal bölcsességnél. Nem kell teljes miseközvetítéseket közzétennünk feltétlenül, de manapság olyan könnyű képet, rövid videót küldenünk. Éljünk vele!

Ajánljunk fel online beszélgetést

A gyóntatásra, lelki beszélgetésre, egyéb megszűnt „csatornára” szánt idősávot ajánljuk fel, hogy telefonon, Skype-on, videochaten stb. személyes beszélgetésre rendelkezésre állunk. Sok tanácsadó szakma állt át erre és alkalmazza haszonnal.

Közösségi élet új csatornákon

Nem tudunk a templomban együtt imádkozni, családközösséget, imaközösséget tartani a hittanteremben, házaknál. Miért is szeretjük pedig? Egymás példája, rossz és jó tapasztalatai megerősítenek. A közös időpont is segít, hogy ott legyünk, imádkozzunk.

Jó hír: sokféle módja van annak, hogy egyszerre imádkozzunk és megosszuk lelki tapasztalatainkat, gondolatainkat, meghallgassuk egymást. Facebook-csoport „live” (élő) eseményébe is bekapcsolódhatunk, de ha a beszélgetés a fontos, akkor videokonferencia-hívásokat kezdeményezhetünk többféle felületen (pl. Zoom.com).

Ki ért ennyiféle kütyühöz?

Én sem :) Nem a plébánosnak, káplánnak, püspöknek kell ehhez értenie. Körül vagyunk véve cyber-benszülöttekkel, akik mindezeket (és még ennél sokkal több eszközt) ismernek, készségszinten használnak. Akiknek elég azt elmondanunk, mit szeretnénk, a hogyant pedig tudni fogják. Itt az ideje, hogy éljen és cselekedjen az Egyház, ami nem a lelkipásztorokból áll, hanem az egész közösség együtt alkotja. A lelkiatya gondolkodjék, és fogalmazzon meg biztató, bátorító, vidámító, okosító gondolatokat, szavakat. A hozzáértő csapata pedig segítsen ezt eljuttatni az e-mail-listákon, plébániai Facebook-csoportokon stb. keresztül mindenkihez.

Csatornaváltásra hív bennünket a járványügyi helyzet. Legyünk bátrak az új csatornákon, és legyünk hálásak, hogy van most rá időnk, és van kivel, van kinek eljuttatni a jó hírt: nem a vírusé, a halálé, a félelemé az utolsó szó, hanem a Feltámadté!

Forrás: Magyar Kurír