Szentmisével kezdődött az „Engedj közelebb!” elnevezésű ifjúsági lelkiest, melyet Krisztus király vasárnapján tartottak az egri Líceum kápolnájában. A résztvevőket Vízi János, a Bazilika káplánja, Drahos Dávid egyetemi lelkész és Czibere Zsolt felsőtárkányi plébános köszöntötte.

A szentmisét Lóczi Tamás, a szeminárium spirituálisa mutatta be, felajánlva az ifjúságért és a fiatalok szándékaiért. Homíliájában a jobb és a bal lator viselkedését állította szembe egymással. Úgy fogalmazott: Krisztus király ünnepén felvetődik bennünk a kérdés: vajon mi királyként tudjuk e tisztelni Jézust? Hiszen a mai kor emberétől, aki már demokráciában él, távol áll, hogy Krisztust királyként szemlélje. Pedig sokszor „kiskirálynak” képzeljük magunkat, eltelve önmagunktól, és sokan élnek körülöttünk, olyanok, akik többre tartják magukat, mint amire a képességeik feljogosítanák őket. Egy ilyen közegben kell nekünk keresztényként helyt állnunk. Ha pedig a Bibliát nézzük, egyetlenegy emberről tudjuk bizonyosan, hogy Jézus ígéretet tesz neki a Mennyországba kerüléséről, ez pedig a jobb lator személye. Krisztus a kereszten odafordul hozzá és e szavakat mondja: „Még ma velem leszel a Paradicsomban!” Az egyetlen ember, akinek földi létében megígéri Jézus a Menyországot az a jobb lator. Miközben ő egy halálra ítélt bűnöző volt, mégis megkapja ezt az ígéretet. Ez azt jelenti számunkra, hogy nincs olyan helyzet, nincs olyan elveszettség, amelyből az Isten ne emelne ki minket!

De mit csinált ezért a jobb lator? Semmi mást nem tett, csak engedte, hogy Isten megmentse őt. Belátta saját bűneit, és elismerte, hogy Krisztus ártatlanul került a keresztre, szemben a bal latorral. Nekünk sincs más feladatunk, mint engedni, hogy a jó Isten megmenthessen minket. Először ahhoz, hogy ez megtörténhessen, őszintén kell látom magamat, úgy mint a jobb lator. Őszinteség, alázat és egyenesség segítette a jobb latort is, alakíthatóvá tette önmagát, hogy az Isten megmentse. Krisztus felkínálta a lehetőséget a bal latornak is. Isten sem személyválogató. Isten szabad akaratot hagy nekünk. De a bal lator semmit sem ismer el saját bűnösségéből és számon kéri Krisztust, ezzel elzárja az utat az Üdvösségtől. Nem engedte át önmagát Isten mindenhatóságának, nem akar változni és nem őszinte önmagával sem. Nem vágyik a megváltozásra, és úgy akar túlélni és kikerülni ebből a szorongatott helyzetből(a keresztrefeszítésből), hogy Isten helyett végig önmagát teszi a középpontba.

Vajon a mi életünkbe oda tud e jönni Isten, hogy a középpontba kerülhessen? Mindenkinek ugyanakkora kegyelmet ad az Isten és várja, hogy befogadjuk őt. A kereszten függő Krisztus is ugyanúgy nézett jobbra is, és balra is. Ránk is odatekint minden nap minden percében. Az igazán lényeges az, hogy mi hogyan fogadjuk ezt a tekintetet. Az isteni kezdeményezést nem szabad elutasítanunk, el kell ismerjük, hogy szükségünk van Istenre. A jó Isten szeretetéért nem kell megküzdenünk.

El kell ismerjük, hogy szükségünk van Istenre, az Ő érdek nélküli végtelen szeretetére, és akkor rajtunk is rajtunk tud maradni az a tekintet, amely hegyetek tud megmozgatni és amely halálra ítéltből üdvözültté tud tenni minket is.

A szentbeszédben Lóczi Tamás arra buzdította a fiatalokat, hogy merjenek elköteleződni, akár csak egy-egy program mellett is, hiszen sokszor ez is nehéz egy fiatalnak manapság. Az utolsó percig hezitál a mai ember, hogy négy öt program közül majd melyikre menjen el…Ne azt nézzük hány dologból maradunk ki, hanem koncentráljunk egy dologra, értékeljük azt, ami mellett elköteleződünk. Ne hezitáljunk a sok impulzus és program között. Éljünk a jelen értékével! Vajon mi lett volna, ha Krisztus keresztre feszítésekor a jobb lator is hezitál? Merjünk elköteleződni Isten szeretetére, Isten tekintetében – buzdított homíliájában.

A szentmisén a zenei szolgálatot a Chords együttes végezte. Az ifjúsági lelkiest közös beszélgetéssel és szeretetvendégséggel zárult.

Domán Vivien

kép: Birincsik Márton