(A képre kattintva galéria nyílik!)

"Isten munkatársai vagyunk" (1Kor 3,9) mottóval rendezték meg május 12-én, szombaton az egri bazilikában az Egyházközségi munkatársak találkozóját. A regisztrációt követően napközi imaórára került sor, amikor is az Érseki Papnevelő Intézet kispapjaival együtt imádkozott a főszékesegyházat zsúfolásig megtöltő közösség.

Ezután a találkozó színhelyét, a főszékesegyházat mutatta be Dr. Csizmadia István, a bazilika plébánosa. Az Egri Főegyházmegye katedrálisa, Magyarország egyik legnagyobb temploma. 1831 és 1836 között épült. Ünnepélyes felszentelése 1837. május 6–7-én volt.

Ezt követően Dr. Ternyák Csaba egri érsek köszöntötte a találkozó résztvevőit. Megköszönte a papoknak, hogy erre az alkalomra elhozták legközvetlenebb munkatársaikat, azokat a híveket, akik a főegyházmegye mintegy 600 templomában segítik munkájukat. A főpásztor elmondta: "január elsején a körlevelemben úgy fogalmaztam, hogy ennek a találkozónak az lesz a fő célja, hogy a lelkipásztorok követlen munkatársait megerősítsük Istenbe vetett hitükben, egyházi elkötelezettségükben és a közösség szolgálatában".

Az Egri Hittudományi Főiskola tanárainak előadásai következtek. Dr. Racs Csaba főiskolai tanár, egerbaktai plébános "Szolgálattevők a jeruzsálemi templomban" címmel arról beszélt, hogy az ószövetségi időkben, az istentisztelet két körben zajlott. Egyrészt az áldozatbemutatás és a hivatalos kultusz a papság vezetésével a jeruzsálemi templomban, másrészt a laikus istentiszteleti tevékenység a zsinagógákban és a családi körben. A templomi szolgálatban a papságot a leviták segítették, akik a háttérmunkák elvégzésével, például az énekkari szolgálattal, a rendfenntartással, az épület karbantartással felszabadították a papságot, hogy kifejezetten a papi teendők elvégzésére, az áldozatbemutatásra, a kultuszra koncentrálhassanak. A zsinagógákban és a családokban többnyire laikusok teremtették meg az istentiszteletek feltételeit, és ők is végezték azokat. Az élő hit, az egyetlen Isten ismeretének és szeretetének az életben tartása volt a céljuk.

Dr. Török László teológiai tanár, egerszalóki plébános: "Az apostolok munkatársai az Újszövetségben" címmel tartott előadást. Hangsúlyozta: a híveknek szüksége van az apostolok szolgálatára, az apostoloknak pedig a hívek elfogadó és gondoskodó szeretetére. A végső cél, hogy mindenki az Úr asztala körül lehessen. A szolgálat jellege sokfajta, adja Isten, hogy ezek a szolgálatok összeforrjanak a szentmise örömével, az igehirdetés boldogságával.

Dr. Linczenbold Levente teológiai tanár, tardi plébános: "A plébánia, mint élő közösség" címmel tartott, sok humorral fűszerezett előadást, melynek a következő alcímet adta: A szeretet több, mint az én igazságom. Kiemelte: a plébánia nem pusztán egy épület, hanem a hívek közössége. A probléma az, hogy közösségeink nem élők. Az élő közösséghez élet szükséges. Az élet pedig: Krisztus. Ha élő krisztusi közösséget akarunk, akkor ahhoz ajánlott az ima, az ünneplés, a hála, a Mária-tisztelet.

Majd Jan Zwart: Tocca című művét adta elő orgonán Urbán Péter, az egri bazilika karnagya.

A tanúságtevők között a felnémeti Köböl Zsolt a szentmiséken történő felolvasói szolgálatról beszélt. Javasolta társainak, hogy felolvasás előtt nézzék át a szöveget, hogy megfelelően értelmezzék.

Ferenczi Tamás az egri bazilika sekrestyése több mint két évtizedes tevékenységéről szólt, hozzátéve azt is, hogy két fia már ministrál, leánya pedig a bazilika énekkarának tagja.

Szekeres József törökszentmiklósi kántor több mint húsz éve végzi főállásban a kántori szolgálatot. Közben kórust is alakítottak a templomban, amely azóta a városban és országos rendezvényen is szerepelt.

Bata János ostorosi egyházközségi világi elnök azt az összefogást mutatta be, amely a településen kibontakozott, ennek eredménye, a plébános számíthat híveire a mindennapi életben.

Török Julianna, a gyöngyösi Szent Bernát Templom adminisztrátora a plébániai irodai munka szépségeit és sokszínűségét mutatta be, míg Bossányi László, az érsekség könyvelési egységének vezetője a plébániai pénztárosi szolgálat fontosságát hangsúlyozta.

A nap fénypontja az érseki szentmise volt. Ternyák érsek homíliájában így fogalmazott: "Ha Isten munkatársai vagyunk, akkor nekünk is úgy kell viselkednünk, mint ő tette. Nem számonkérni, nem hatalmaskodni, nem éreztetni mások fölött a hatalmunkat, hanem mindenekelőtt szolgálni, hozzásegíteni másokat ahhoz, hogy felismerjék Isten jóságát és emberszeretetét és ők is tanítványául szegődjenek." Legyünk tudatában annak, hogy végezzünk bármilyen fontos szolgálatot az egyházban, keresztény identitásunkat nem az adja, hogy milyen feladatot, milyen szolgálatot látunk el az egyházközségben. Legyen fontosabb az, hogy megkeresztelt ember vagyok, minthogy én gyűjtöm össze a hívek adományait, hogy szépen kitakarítom és feldíszítem a templomot, hogy rendben tartom a sekrestyét, hogy házvezetőnő, irodista, kántor, áldoztató vagy lelkipásztori kisegítő vagyok, miként a papi identitást is megelőzi az, hogy Krisztushoz tartozom, az ő tanítványai vagyok. Szent Ágoston püspök példája lebegjen mindannyiunk, minden egyházi tisztségviselő szeme előtt, aki csodálatos tömörséggel fogalmazta meg, hogy az egyházi szolgálatok a közösség építéséért vannak: "Értetek vagyok püspök, veletek vagyok keresztény."

Az ebédet követően Lorettói litániával, majd a főpásztori áldással zárult a találkozó.

Szöveg: Homa János Fotó: Huszár Márk