Június 20-án tartották a 2023-24-es tanév lezárását az Egri Érseki Papnevelő Intézetben.

Az ünnepség kezdetén Dr. Dolhai Lajos rektor, az Egri Hittudományi Főiskola, az Érseki Papnevelő Intézet és a Redemptoris Mater Missziós Szeminárium nevében köszöntötte a megjelenteket, köztük Dr. Ternyák Csaba érseket és Dr. Novák István atyát, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem delegált rektorhelyettesét.

Beszédében a rektor kiemelte, a mai nap fő ünnep, mert befejezik a tanévet és örömmel adják át az érseknek azokat a papnövendékeket, akik öt illetve hat éves képzés után jelentkeztek a diakónusi és a papi szolgálatra.

Valószínű, hogy sokféle érzés és gondolat van jelen a lelkünkben. Például hitből fakadó örömmel gondolunk arra, hogy ebben az évben hét papot és három diakónust tudunk adni a helyi egyház, az Egri Főegyházmegye szolgálatára. Örülünk annak is, hogy a szépen felújított szemináriumban tanulhattunk és ebben az évben már az eredeti szépségében ragyogó bazilikában lesz a papszentelés – fogalmazott Dolhai Lajos, aki a nehézségekre is kitért beszédében, utalva a papi hivatásra jelentkezők kevés számára.

A múlt, a jelen és a jövő is foglalkoztat bennünket. Goethe, a németek nagy költője szerint sem az emlékezés, sem a felejtés nélkül nem lehet élni. Nyilvánvaló, hogy ami rossz volt az elmúlt évben, azt szívesen elfelejtjük. Ami jó volt, arra pedig szívesen emlékezünk. Érzéseink és gondolataink zűrzavarában csak a hitünk, csak a mi keresztény hitünk az, ami valamiféle rendet tud teremteni. És ez a hit, Padre pio szavaival élve azt sugallja nekünk, hogy a múltat, az elmúlt tanévet ajánljuk Isten irgalmába, a jelenünket és a jövőnket pedig mennyei Atyánk gondviselő jóságába.

Beszédében Dolhai professzor arra bíztatta a növendékeket, hogy ne csak az ünnepélyes Te Deumon, hanem az egyéni imádságokban is adjanak hálát a tanévért és mindazokért a kegyelmekért, amelyek segítettek őket abban, hogy előrébb jussanak a papság felé vezető úton.

A rektori köszöntő után a végzősök megkapták diplomájukat, majd a résztvevők a szemináriumi kápolnába vonultak át, közös imádságra.

A szemináriumot elődeink jól megtervezték és jól felépítették. Minden a helyén van benne – kezdte beszédét Ternyák Csaba érsek. A főpásztor rámutatott, vannak a tantermek, lakások, cellák, konyha, étterem, amelyet betöltenek élettel.

Felsorolása végére a kápolnát hagyta az érsek. Úgy fogalmazott, a kápolna az a hely, ahol a lelki formálódásnak az igazi helyszíne van, ahol az Istennel való mély kapcsolat kialakul. Tévedés lenne azonban arra gondolni, hogy kettéválasztható az életünkben a munka és az imádság, kettéválasztható a tanulás és az Istennel való kapcsolat - fogalmazott.

Valamiképpen az Istennel való kapcsolatunknak át kell hatnia az egész életünket. Akkor válunk igazán Krisztus papjává, ha mindaz a jó szándék, ami itt reggelenként megfogalmazódik bennünk a szentmise során, vagy az elmélkedések, a punkták alatt, ha mindezek a jó szándékok a gyakorlatban is megvalósulnak. Akkor lesz igazi papképzés, akkor válunk igazán jó papokká, hogyha előtte, meg persze párhuzamosan. Jó emberek leszünk, jó emberek és jó keresztények. Enélkül elképzelhetetlen, hogy valaki jó pap legyen.

Beszéde végén azt kívánta a szentelendőknek a főpásztor, hogy mindannyian sok-sok évet megérhessenek Jézus Krisztus és az ő egyházának a szolgálatában. Legyetek boldog papok, akik a boldogságukat mindig a hivatásukban, Jézus Krisztusban és az ő egyházának és az embereknek a szolgálatában találják meg – mondta Ternyák érsek.

Az ünnepség az Oltáriszentség előtti közös imádsággal ért véget.

Federics Róbert