„Jézus örökre nekünk ajándékozta magát” – érseki szentmise Nagycsütörtökön

2021. április 1. 19:30

Április 1-jén, Nagycsütörtökön este 6 órakor mutatott be szentmisét Ternyák Csaba egri érsek  az egri bazilikában.

Az Eucharisztia és a papság szentségének alapítása ünnepén némi szomorúsággal köszöntöm a néhány jelenlévő paptestvért és a kispapokat – kezdte köszöntőjét a szertartás elején a főpásztor. Hozzátette: nagyon hiányoznak a hívek, akik lélekben szeretnének itt lenni.  Az érsek köszöntötte azokat is, akik a Szent István Rádió és a Szent István Televízió közvetítésén keresztül kapcsolódnak be a szentmisébe.

Ternyák érsek szentbeszédében úgy fogalmazott: a liturgiában külön is megemlékezünk arról, hogy ez a nap az eucharisztia alapításának ünnepe. A mai estén történt, hogy Jézus  örökre nekünk ajándékozta magát Testének és Vérének szentségében, az eucharisztiában.

A Szentlélek jelenvalóvá teszi nekünk az utolsó vacsorát és általa ezen a mai estén ugyanaz valósul meg itt az egri Bazilikában, ami akkor az utolsó vacsora termében történt, kivéve a lábmosás szertartását, mely most biztonsági okokból elmarad.  A Szentlélek elvezet bennünket Krisztus örök jelenébe. A kenyér és a bor, valamint a püspök szolgálata által jelenvalóvá válik mindez.

Az érsek rámutatott: a mai szentmisében néhány részletre külön kell figyelni az eucharisztikus imádságból: az Úr „tiszteletre méltó, szent kezébe vette a kenyeret…“. Ezekkel a kezekkel sokakat gyógyított, megáldotta vele a gyermekeket, kitárta az emberek felé. Ezek dolgos kezek, melyekkel Szent Józsefnek segített. S azok a kezek, melyeket a kereszthez szegeztek és amelyek örökre magukon viselik a másokért meghalni kész szeretet stigmáit.

A papság megbízást kapott, hogy megismételje azt, ami a mai szentmisét történt, mert minden szentmise bekapcsol Krisztus estéjébe. A kenyér átváltozik Krisztus testévé, és a bor Krisztus vérévé.

Papszenteléskor a püspök felkeni a szentelendők kezét, hogy kezeik hasonlóak legyeken Krisztus kezéhez: áldást vigyenek mindenhová és az ő jóságáról adjanak tanúbizonyságot. Vigyáznunk kell a kezeinkre, hogy azok mindig készen álljanak a munkára, segítségre és áldás osztására. Szükség van a szenvedő világban a kéz áldása mellett az áldó szavakra is. A szavak ölhetnek és gyógyíthatnak is. Jézus imáiban szavaival áldotta az Atyát, aki elrejtette titkait a bölcsek elől és a kicsinyeknek tárta fel.

Személyes imádságaink is válhatnak áldássá, amellett, hogy kérünk, hálát adunk, dicsőítünk, engesztelünk.  Nemcsak Istenhez, egymáshoz intézett szavaink is lehetnek áldás, ez gyógyír másoknak. Embertársaink kórházakban, betegágyon szenvednek, várnak egy jó szóra, érintésre, bátorításra, a mai estén is. Sokakat elveszítettünk, s itt állunk az Úr előtt megtépázottan, kérve, hogy öntsön bátorságot a szívünkbe, hogy ne keseredjünk el, merítsünk erőt az ő szenvedéséből. Megmutatta nekünk, hogy nem ez a vég, mi, keresztények élő reménnyel vagyunk, Jézus Krisztus az élő reményünk, aki előttünk járt a halál és a szenvedés útján. S megmutatta, hogy nem ez a vég, hanem a feltámadás, melyre készülünk ezekben a napokban.

A főpásztor Ferenc pápa beszédeire utalva kiemelte: szavaink gyakran válnak gyilkos eszközzé, az intrika, a pletyka, a rossz hírek, álhírek terjesztése károkat okoz. Judás is csupán szavakban árulta el Jézust, mégis a halálához vezetett. A szó veszélyes fegyver, mely ellen gyakran nem is lehet védekezni, fegyvertelenek vagyunk olykor.

Az első kánonban a szentmisében az átváltoztatás előtti szavak így hangzanak: "szemét az égre emelte, tehozzád az Istenhez, mindenható Atyjához…" Az Úr arra tanít bennünket, hogy mi is emeljük fel szemeinket és a szívünket. Egyedül Istenre figyeljünk. Szemeinken keresztül ne lépjen be életünkbe a rossz, hanem legyünk képesek meglátni mindent, ami jó és igaz és rácsodálkozhassunk Isten jelenlétére a világban! Tudjuk Jézus tekintetével szemlélni a világot, felismerve benne testvéreinket, akiknek szüksége van ránk.

A szentmise első kánonja így folytatódik: „hálát adva áldást mondott, megtörte, tanítványainak adta". A kenyér szétosztása a családapa feladata, aki gondoskodik övéiről,  a vendégekről. A kenyér szétosztása közösséget teremt, mert akik egy kenyérből esznek, azok összetartoznak.

A kenyér olyan táplálék, amelyre az embernek szüksége van, és Istennel teremt közösséget. Amikor Jézust követve a miséző pap hálát ad és áldást mond, átváltoztatja a kenyeret. Ez már nem földi kenyér, hanem Krisztus teste. Ez az átváltoztatás még nem a vég, hanem kezdete annak, hogy az idők végén Isten nemcsak azt a kenyeret változtatja át, hanem bennünket és az egész világot megdicsőíti.

Ebben a szétosztott kenyérben felismerhetjük a búzaszem titkát is, amely akkor hoz termést, ha elhal. Felismerjük az új kenyérszaporítást, amely a búzaszem elpusztulásával kezdődik. Azt is látjuk, hogy az eucharisztia nem lehet kizárólag liturgia, szertartás, hiszen csak akkor fejti ki igazi hatását, ha átalakít minket, ha a Krisztus testével való táplálkozás tevékeny szeretetté, karitásszá válik bennünk. A főpásztor szentbeszéde végén így fohászkodott: „Add Urunk, hogy az a Nagyhét segítsen bennünket abban, hogy egyre jobban megtanuljuk élni az eucharisztia titkát, hogy általunk is kezdetét vegye a világ átalakulása.”

Az utolsó vacsora emlékére bemutatott szentmise az oltárfosztással fejeződött be.

 

Nagypénteken 15 órakor lesz szertartás, melyet Ternyák Csaba egri érsek vezet.  A hívek a Szent István Rádió élő közvetítésében és a Szent István Televízió Youtube csatornáján kapcsolódhatnak be a szertartásba.

 

Bérczessy András

kép: Szent István Televízió – Federics Róber, Vozáry Róbert