A Jászberényi Nagyboldogasszony Kéttannyelvű Katolikus Általános Iskolában és Kollégiumban ebben a tanévben minden évfolyamnak tartanak lelki napot. 2019. október 4-én Erős Erzsébet tanárnő felkérésére a Jézus Szíve Nővérek Társasága tartotta a 3. évfolyamosok lelki napját. A közel száz gyermek az iskola tornatermében gyülekezett, ahol a nővérek már várták őket. Négyen érkeztek: Adrienn, a mexikói Guadalupe, a kaliforniai születésű Kriszta és Ágnes nővérek.

Először bemutatták a gyerekeknek a rendjüket, annak történetét: a rend 1940-ben alakult Magyarországon. Alapítója: dr. Péterfy Ida nővér, aki Kassán született 1922-ben. Fiatal kora ellenére nagy felelősségtudattal élte át a politikai változásokat, amelyek egyre jobban fenyegették a hitoktatás és a vallás szabad gyakorlását. Társaival teljes elkötelezettséggel alapozta meg a társaság munkáját. 1940. október 7-én, 18. születésnapján Péterfy Ida a kassai ferencesek templomában az Oltáriszentség előtt örökfogadalommal pecsételte meg élet-felajánlását az Úrnak. A nővérek az országban sokfelé utaztak, hogy összejöveteleiken pedagógusokat és apostoli lelkületű családanyákat készítsenek fel gyermekeik hitoktatására és hitre nevelésére. Így történik ez náluk manapság is. Sok nemzetből származnak, sok nyelvet beszélnek, a közös nyelvük pedig az angol.

A gyermekeink részére, egy rövid imával, énekkel kezdték a napot, melyet meg is tanítottak velük. Így hangzott: „Jézus kérlek, segíts nekem, hogy megnyissam a szívemet a Te szeretetedre. / Add, hogy meglássalak ma tanáraimban és társaimban. / Segíts, hogy jobban szeresselek Téged!”

Mivel gyermekekről volt szó, akik szeretnek mozogni, a nővérek párhuzamot vontak a testgyakorlat és a lelkigyakorlat között: ha azt akarjátok, hogy egészséges gyermekek legyetek, akkor nem csak a testeteket, hanem a lelketeket is edzeni kell – mondták.

Éppen ezért megtanították őket egy mozgásos, imádságos énekre, mely a gyerekek körében nagy sikert aratott. Adrienn nővér gitárral kísérete a gyermekcsapatot, miközben ezt énekelték: „Jézus nagyon vártunk, jöjj, maradj velünk, / noha itt nem látunk, nagyon szeretünk. / A szívünkbe fogadunk kenyér szívében, /köszönjük, hogy itt vagy e nagy Szentségben.”

Gyermekeink, akik érdeklődve hallgatták a nővérek előadását, készülnek az elsőáldozásukra. A nővérek beszéltek nekik az Eucharisztiáról is: a szentmise áldozatról, melynek során a kenyér és a bor valóban Jézus testévé és vérévé változik.

Egy igen egyszerű, ugyanakkor látványos „kísérlettel”mutatták be a Jézussal való összetartozásunkat: egy csészébe bort töltöttek, ami Jézus vérét jelképezte, a másikba pedig vizet, ami minket, embereket jelképezett. Mindkettőből öntöttek egy pohárba, ami elvegyült. A nővérek kérdésére, mely szerint hogyan lehetne a kettőt szétválasztani, a gyermekek elmondták, hogy már nem lehet. Így közös megállapításra jutottak: ha Jézussal egyesülünk, akkor már nem választhat szét minket senki.

Szó volt még a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról is, melynek mibenlétét, jelentőségét és dátumát szinte minden gyermek tudta. A nővérek kérték a Jóisten áldását, hogy a gyermekek megfelelőképpen fel tudják készíteni szívüket az elsőáldozásra. A közös tornatermi ima, énekek és előadás után minden harmadikos osztály a saját termébe vonult, ahol egy-egy nővér és az osztályfőnökeik részvételével kisebb csoportokban folytatták tovább az elmélkedést, a közös imát és az énektanítást. A nővérek segítségével kártyákat is készítettek különböző feliratokkal arról, hogy milyen jó cselekedeteket tesznek Jézusért a következő hetekben.

A nap zárásaként a Nagyboldogasszony-templomban a nővérekkel együtt szentségimádáson vettek részt – írta beszámolójában Kelemen Csilla.

Jászberényben évszázados múltra tekint vissza az október első hétvégéjén megrendezett Rózsafüzér királynője búcsú. Idén 2019. október 6-án, a Ferences-templomba már korán reggel érkeztek a hívek, zarándokok, hogy megtöltsék a templomot és imájukkal, énekeikkel, kifejezzék hálájukat Szűzanya felé és kéréseiket pedig elé terjeszthessék. Novák István plébános évről-évre igyekszik neves vendéget hívni a búcsúi szentmise celebrálására. Ebben az évben Udvardy György veszprémi érseket kérte fel, aki mint szentbeszédében is elmondta, nagy örömmel tett eleget a felkérésnek.

Az ünnepi szentmisén visszatérő zarándokokként köszöntötték a budapesti, mezőkövesdi, nagyrédei, nagykátai, jászboldogházi és az alattyáni híveket.

Udvardy érsek köszöntötte a híveket a zsúfolásig megtelt templomban, majd homíliájában Rózsafüzér királynőjét, a Boldogságos Szűz Máriát méltatta. Hangsúlyozta az ünnep örömét, az ünnep tanítását. Feltette a kérdést. : Ki is volt Mária valójában? Ő volt, aki a Szentlélek erejétől fogant. Mindvégig tudta, hogy ez a gyermek az Isten Fia. Mária folyamatosan elmélkedett a gyermeke felett. Érteni akarta, hogy ki az a gyermek, akinek a gondozását az angyal rábízta. Fia által Isten közel jött az emberekhez. Ember lett, hogy bennünket az életre vezessen. Akit Mária a világra szült az az Isten Fia. Így előtte folyamatosan tárult fel Isten titka. Ahogy a gyermek fejlődött, úgy fejlődött Mária is a hitében. Jézus halála, feltámadása, és mennybemenetele után Mária körül akart mindenki összegyűlni, hogy tanítsa őket imádkozni. Amikor a rózsafüzért imádkozzuk, mi is együtt imádkozunk Máriával. Ránk bízta azt az imádságot, amely Jézus életének eseményeit mutatja be. Ez az Isten útja, és az ember útja is egyben. A rózsafüzér imádság, szemlélődő imádság: Máriával Jézusra fókuszálunk. Ha nem ezt tesszük, akkor erőtlenek leszünk, utat tévesztünk. Abból kell építkezünk, amit az Egyház tanít nekünk. Ha nem imádkozunk együtt Máriával, akkor sokszor beengedünk olyan gondolatokat, cselekedeteket is, amelyek nem krisztusiak. Köszönjük meg, hogy az Úr ilyen ajándékot adott nekünk. Köszönjük meg Máriát, aki nem szűnik meg értünk imádkozni, mint gondos anya. Legyen mindennapi életünk erőforrása. Mindennap imádkozzuk el a rózsafüzért. Legyen ez életünk, napjaink meghatározó része. Ha „beépítjük” Őt mindennapjainkba, akkor az életünk is jó irányba halad. Mint a veszprémi főpásztor kiemelte: saját életében is tapasztalta, hogy az egész élete, napirendje nincs rendben, ha valami miatt elmarad a napi rózsafüzér imádság. Végezetül arra kérte és buzdította a híveket, hogy ez az ünnep legyen egy közös elhatározás: Márián keresztül minden nap Jézus Krisztusra figyelünk, és így az Atyaistent egész életünk során tudjuk dicsőíteni.

A szentmise végén körmenet tartottak, melynek során újra megáldották a Szathmáry Zoltán anyagi támogatásából felújított lourdesi barlangot. A körmenet után a hívek visszatértek a templomba, ahol a szentségi áldást követően, a himnuszokkal zárult az ünnepi szertartás.

Kelemen Csilla