Fájdalmas pénteken délután ismét elindult Szendrőlád apraja nagyja Ferencz Károly plébános vezetésével, hogy elkísérje Jézust a keresztúton. Idén 20. alkalommal zarándokoltak a falu közepén álló egykori parókiától a falu fölött magasodó hegy tetején álló kereszthez. Színes a közösség: gyermekek és idősek, cigányok és nem cigányok, katolikusok és reformátusok.
Ebben az évben a családok keresztútját jártuk, az ehhez kötődő elmélkedéseket olvastunk az egyes állomásokon. Az úton végig lelkesen szólt az ének, a hagyományos nagyböjti énekek mellett a cursillo lelkiségi mozgalom énekei. Az két évtized alatt a keresztutat járók közössége kicserélődött. A kezdeti időben zarándokolók közül sok idős már meghalt, vagy nem bír eljönni, de ebben az évben feltűnően sok a fiatal, a gyerek. Több állomás között is lelkesen viszik Jézus keresztjét és könny szökik a szemembe, amikor látom, hogy az egyes állomásoknál milyen átéléssel és hangosan éneklik a keresztúti énekeket. A faluban sok nehéz sorsú gyermek lakik. Nem tudom, hogy mit tartogat számukra a jövő, de aki egyszer végigjárta Jézussal a keresztutat, az soha nem felejti el. Ahogy az éneket sorait sem: „Keresztúton követünk, Jézus téged szeretünk, szenvedésed égi jel, így jutunk a mennybe fel!” - írta Soltész Mária.
HÉ | KE | SZE | CSÜ | PÉ | SZO | VA |
---|---|---|---|---|---|---|
28 | 29 | 30 | 31 | 1 | 2 | 3 |
4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 |
11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 |
18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 |
25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 1 |