Nemzeti kegyhelyünkön, Mátraverebély-Szentkúton Nagyboldogasszony-főbúcsút tartanak augusztus 14-15-én. Szombaton ezerhatszáz zarándok részvételével mutatott be koncelebrált szentmisét Ternyák Csaba egri érsek.

A szentmise kezdetén Orosz Lóránt OFM, a kegyhely igazgatója köszöntötte a zarándoklat résztvevőit, Ternyák Csaba egri érseket, Varga Lajos váci segédpüspököt, valamint Martos Levente Balázst, a Központi Papnevelő Intézet rektorát.

A szentbeszédben Ternyák Csaba rámutatott: Nagyboldogasszony ünnepét, Szűz Mária mennybevételének napját joggal nevezhetjük Mária feltámadása napjának is. Mária, Isten egyszülött Fiának édesanyja mentes a bűn minden foltjától, és ő volt az első, aki Krisztus után a feltámadás dicsőségébe jutott.

Mária üres sírja Jézus üres sírjára emlékeztet, előre jelzi az élet Istenének teljes győzelmét a halál fölött, amikor az idők végén örök életre támaszt fel mindnyájunkat, akik a testi halálban Krisztushoz leszünk hasonlóvá.

A mai nap legszebb üzenete, hogy amit Jézus megtett Máriáért, azt megteszi értünk is, akik hiszünk benne. A halál elvesztette a csatát, Isten nyert, és az Istenben hívő ember is nyert. Ezt az egyszerű igazságot fogalmazza meg ünnepélyes szavakkal Nagyboldogasszony ünnepi prefációja: „Ezen a napon az istenszülő Szüzet fölvitted a mennybe, így ő lett Egyházad megdicsőülésének kezdete és példája.”

A főpásztor kifejtette: Szűz Mária testestül-lelkestül való mennybevételének köze van az Egyházhoz, vagyis hozzánk.

Mária mennybevételével a mi mennybevételünk és feltámadásunk is megkezdődött, hiszen az Egyház anyánk, aki a szentségek által újjászült bennünket.

Az egri érsek kitért a közelgő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra is. A mostani zarándoklat hozzásegíthet minket ahhoz, hogy lelkileg megújuljunk. Ternyák Csaba nagy szeretettel köszöntötte a zarándokokat, külön kiemelve azokat, akik Kazincbarcikáról hétfőtől gyalogoltak. Mint fogalmazott: azért is jöttünk ma ide, mert érezzük, hogy megerősítésre is szükségünk van. Az 1938-as budapesti eucharisztikus kongresszus tapasztalatából tudjuk, hogy egy ilyen esemény milyen nagy jelentőségű. Miközben megerősödünk eucharisztikus hitünkben, a pápa iránti hűségünket, katolikus identitásunkat is kifejezhetjük azzal, hogy személyes jelenlétünkkel bizonyítjuk elköteleződésünket.

Tekintsünk Ferenc pápára a hit szemével. A katolikus ember a pápában Péter utódját látja, aki azért jön, hogy megerősítsen minket az eucharisztikus Jézusba vetett hitünkben.

A kongresszus fő célja éppen az, hogy a világ számos országából érkezett, illetve a hazai katolikusokban tudatosítsa, hogy a keresztény ember életének legfontosabb forrása az Eucharisztia.

Ez a mostani zarándoklat legyen felkészülés erre a rendkívüli eseményre.

A főpásztor leszögezte: egy ilyen búcsú mindenekelőtt vallási esemény, amelyen megerősítjük Mária-tiszteletünket, keresztény elkötelezettségünket, keresztségi fogadalmunkat. A mai ünnep mindenkinek lehetőséget ad arra, hogy élete új életté alakuljon. Mivel azonban nemzeti kegyhelyen vagyunk, Istennek tetsző dolog, hogy egyéni lelki, családi életünk megújítása mellett a nemzet megújulásában is kérjük a Szűzanya közbenjárását. Természetes, hogy nemzetünk nagy kérdései is foglalkoztatnak minket, mint az idős emberek sorsa, a család biztonsága, a gyermekvállalás kérdése. Hazánknak „emberhivatásokra” van szüksége. Olyan környezetet kell kialakítanunk, hogy legyenek fiatalok, akik vállalják az idősek gondozását, és legyenek pedagógusok, betegápolók, orvosok, szociális munkások, papok és szerzetesek. Olyanok, akik az embereket szolgálva Istennek szolgálnak.

Ternyák Csaba érsek figyelmeztetett: ma az emberekben megfogyatkozott a szeretet és az önzetlenség. Kevesen vállaljuk ezeket a munkákat. Éppen ezért nekünk, keresztényeknek kell felszítanunk magunkban a szolgáló lelkületet, amely rászoruló, beteg embertársunkban a szenvedő Krisztust, nevelésre váró fiataljainkban pedig az evangéliumi örömre váró embereket látja. Csak akkor van az embernek igazi méltósága, akkor lesz az élet a legfontosabb érték, ha azt Istenből eredeztetjük, és védelmezzük a fogantatástól a természetes halálig.

Nagy viharok idején olyan fába érdemes kapaszkodni, amelynek mélyen vannak a gyökerei. Ugyanez érvényes azokra a szellemi viharokra is, amelyek évezredes értékeket, antropológiai és biológiai törvényeket ostromolnak. Amikor az ember gőgjében Istent játszik, megsérti a természettörvényt, akkor nem Istennek, hanem saját magának árt vele. Önpusztító kísérletei nagy veszélyt jelentenek, olykor helyrehozhatatlan károkat okoznak a megtévesztett áldozatoknak. A vihar készülődik. Legyünk résen, hogy amikor lecsap, ne engedjünk a szirénhangok csábításának.

Hol találhatunk biztos kapaszkodót az életünkben? – tette fel a kérdést az érsek. Emlékeztetett rá: Szent Istvántól tanult ősi Mária-tiszteletünk és ezeréves keresztény múltunk az a legmélyebbre nyúló gyökér, amely egyéni és közösségi életünk értékeit segít megtartani. Semmiért fel nem áldozható értéknek tartjuk keresztény identitásunkat, és azt, hogy magyarok vagyunk, hiszen Isten szándéka szerint való, hogy az emberek népekhez tartoznak. Isten már az Ószövetségben kiválasztott magának egy népet, és ebben a választott népben született meg Mária, aki az emberi nem Megváltóját, Jézus Krisztust adta a világnak. Isten benne és általa új népet gyűjtött és gyűjt magának, napkelettől napnyugatig. Vagyis a világ minden népéből, akik már nem test szerint, hanem a lélek erejéből tartoznak össze, és lesznek egy néppé.

Ennek az új népnek, az Egyháznak a tagjai arra kapnak meghívást, hogy hűségesek maradjanak földi népükhöz is, amelybe születtek, a többi néphez pedig barátsággal és tisztelettel legyenek. Az Egyház így gyűjt össze minden népet új néppé, akik Mária gyermekei, egymásnak pedig testvérei.

Mária az Egyház előképe és annak legtökéletesebb megvalósulása, ahogyan azt a II. vatikáni zsinat tanítja. Előkép nemcsak az üdvösség szolgálatában, hanem a dicsőségben is. Az Egyház hivatása, hogy nagy jel legyen az emberiség számára, amely tiszteli a nemzeti identitásokat. A mennybe felvett Mária ott vár bennünket, Szent Fiánál, hogy vele együtt énekelhessük Isten irgalmasságának dicséretét, az ő örök Magnificátját: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong Megváltó Istenemben.”

Mit jelent az Urat magasztalni? Szavakba önteni azt a vágyunkat, hogy a világban és a saját életünkben bárcsak megmutatkozna Isten nagysága, a maga teljességében.

Mária éneke arra tanít, hogy maximálisan bízhatunk Istenben.

Mária tudja, hogy Isten közelsége emel fel, és tesz naggyá bennünket. Amikor őt dicsérjük, az minket is kiemel gondjainkból, bajainkból, végtelen távlatokat ad életünknek. Kérjük Máriát bizalommal, hogy járjon közbe értünk, amikor Egyházunkért és népünkért esedezünk, amikor egyéni és közösségi gondjainkban hozzáfordulunk, és így imádkozunk: „Mennyekbe felvett Királynénk, magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk!”

A szentmise után Varga Lajos váci segédpüspök megáldotta Rácz Gábor zománcművész jó angyalt jelképező alkotását, melyet a Misszio Tours alapító vezetője, Budai László és családja ajándékozott a nemzeti kegyhelynek.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír