Katona István püspök halála - Dr. Katona István püspök atya, egyházmegyénk nyugalmazott segédpüspöke, 2025. október 21-én a nyíregyházi Seregély István Papi Szociális Otthonban szentségekkel megerősítve, csendben elhunyt.
Augusztus 28-án még ő áldotta meg a felújított egri bazilikában elkészült akadálymentes bejáratot. Röviddel ezután érkezett a hír, hogy Püspök Atya combcsonttörést szenvedett, kórházba került, és megműtötték. Műtétje után gondos ápolásban részesült, de már nem tudott talpra állni.
97. születésnapján még meglátogattuk és közös imádságban köszöntünk el Tőle.
Katona István 1928. október 3-án, Nagykátán született. A Szegedi MÁV Intézetben érettségizett. Teológiai tanulmányait Szegeden végezte, és 1953. június 7-én ugyanott szentelték pappá. Káplánként szolgált Újszegeden és Kiszomboron. 1958-ban plébánosi kinevezést kapott Klárafalvára, majd Apátfalván és Szeged-Rókus plébániákon teljesített plébánosi szolgálatot. 1970-ben teológiai doktorátust szerzett a Hittudományi Akadémián. Szent II. János Pál pápa 1989. november 3-án nevezte ki váci segédpüspökké. A váci székesegyházban december 9-én szentelték püspökké. Püspöki jelmondata: „Maradj velünk, Jézusunk”.
1989-97 között általános helynök és 1992-98 között váci székesegyházi plébános. A Magyar Katolikus Püspöki Karban a Katolikus Iskolák Főhatósága elnökeként tevékenykedett 1996-ig. Tevékenységének elismeréseként a Pro Pedagogia Christiana kitüntetés arany fokozatában részesült. 1997. október 10-én egri segédpüspöki kinevezést kapott.
2007. december 8-i gyűlésén a Székeskáptalan nagyprépostnak választotta meg.
Az Isteni Irgalmasság ügyének és az Irgalmasság Rózsafüzérének fáradhatatlan apostola volt, nemcsak egyházmegyénkben, hanem országszerte. Évről-évre sok zarándok keresi fel a krakkói Irgalmasság Bazilika magyar kápolnáját, amelynek létrejöttében elévülhetetlen érdemei vannak. Imádságos életét jól jellemzik könyvei, kiadványai, amelyeket a Szent István Rádió és Televízió segítségével, nagy buzgalommal terjesztett. Nagy gonddal állította össze a rádió számára a „Szentek és szentéletű emberek” c. műsort, amelyet ő maga olvasott fel. Ezen műsorban naponta hallhatjuk békességet és derűt sugárzó kedves hangját.
Az Egyházi Törvénykönyv előírása szerint 75. életévének betöltésekor, 2003-ban benyújtotta lemondását a pápának. Ekkor a Szentatya, II. János Pál pápa arra kérte, hogy további intézkedésig lássa el hivatalát. Amikor végül 2013-ban Ferenc pápa elfogadta lemondását, 85 évesen ő volt Európa legidősebb aktív püspöke.
2018. március 20-tól a nyíregyházi Seregély István Papi Szociális Otthonban élt, idős kora, gyenge egészsége ellenére is készséggel, nagy odaadással misézett és gyóntatott.
A lelkipásztorok és a hívek szeretettel és örömmel vették körül a halk szavú, derűs és mégis határozott főpapot. A magyar püspököket bemutató könyvsorozatban a róla készült kötet találóan a „Szelíd határozottsággal” címet kapta. Imádkozunk érte és kérjük, hogy a végrendeletében meghagyott mottó beteljesüljön: „Hadd énekeljem örökké Urunknak irgalmas jóságát”.
Temetése 2025. november 12-én, szerdán az egri bazilikában lesz.
Koporsója előtt 9.30-kor elimádkozzuk a dicsőséges rózsafüzért, majd 10 órakor szentmisét mutatunk be lelke üdvéért. Ezt követően helyezzük sírba a bazilika altemplomában a feltámadás reményében – írja a lapban Dr. Ternyák Csaba érsek.

Szentévi zarándoklat Rómában - Október 8-án a Magyar Katolikus Egyház főünneppel emlékezik meg a Magyarok Nagyasszonyáról, amely nap a Boldogságos Szűz Mária magyarokat oltalmazó pártfogását idézi. Ebből az alkalomból október 7-én Erdő Péter bíboros, prímás szentmisét mutatott be a magyar nemzetért és a magyar egyházért a római Szent Péter-bazilika Kórus kápolnájában.
A főpásztor megemlékezett arról, hogy negyvenöt évvel ezelőtt, 1980-ban szentelte fel Szent II. János Pál pápa a Szent Péter-bazilika altemplomában a Magyarok Nagyasszonya-kápolnát – ezzel beteljesítve egy évezredes magyar álmot. A jelen lévő magyar zarándokok és paptestvérek nagy száma miatt az ünnepi liturgiára azonban nem ott, hanem a bazilika Kórus kápolnájában került sor. Koncelebráltak Udvardy György veszprémi érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) alelnöke, Ternyák Csaba egri érsek, aki az Egri Főegyházmegye 27 papjával és számos világi munkatársával zarándokolt Rómába a szentév alkalmából. 

Márton és Erzsébet között - Nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni egy-egy származási helyből, de azért ínséges időben jó beszélni erről is. Azt, hogy Tours-i Szent Márton a mai Szombathely területén született, és hogy Szent Erzsébet Sárospatakon, hiba lenne elhallgatni. Tény, hogy a mai Magyarország akár büszkélkedhet is velük, és ezzel a lapos jelent is egy kissé feljebb hozzuk. A kereszténység lényeges üzenete formálódik mindkettőjük alakjában. Az előkelő származás és az elegancia egyiküknek sem a magas falakat jelentette, amellyel körbe zárták magukat, hogy ne érezzék azt a különbséget, ami helyzetük és az egyszerű nép helyzete között húzódik. Voltak persze falak, de azokon mindig vannak kapuk is, amelyeket rendszerint belülről nyitnak és zárnak.
Mártonhoz időben távolabb van Erzsébet, mint korunkhoz – közel kilencszáz év választja el születésük időpontját egymástól. E nagy korkülönbség ellenére, tiszteletük mégis szinte egyforma mértéket ölt bennünk, mai magyarokban. Furcsa módon mindkettőjük alakjához a koldus jelenet kapcsolódik leginkább. Márton kettévágja köpenyét és a koldusra teríti; Erzsébet férje ágyába fekteti a koldust. Mindkét legenda, a keresztény felebaráti szeretet legszebb példáját hivatott mutatni, ezekben a napokban. November az a hónap, amikor hűvösebbre fordul az idő, mindenki kissé befelé húzódik, saját belső világát fűti fel szeretettel.
Ha Szent Mártonra és Szent Erzsébetre gondolunk, felmelegszik a szívünk, a külső hideg ellenére is. A „Márton és Erzsébet között” cím nem csak arra utal, hogy az ország két végpontja az ő születési helyük, és mi a kettő között élünk, még csak nem is arra, ami november 11 és 19 között van, hanem elsősorban arra, hogy szeretetüknek, amely az ő mértékük szerint messze meghaladja a miénket – valahol középtájt lenne jó elhelyezkedni.
Juhász Ferenc atya azt is leírja cikkében, hogy Márton, a férfi szeretet mintájaként megmutatja, hogy egy kemény római katona is képes észrevenni a gyöngét és a szegényt. Ha a novemberi ködben lovagol, akkor is tisztán látja, hogy vannak a birodalom ügyénél kisebb méretű, de az ő emberségét jobban mérlegre tevő bajok. Ilyen a didergő koldus, akinek puha csoszogását is meg kell hallania vasalt lova patáinak kopogása mellett. Mert a birodalom katonájaként nem arra esküdött fel, hogy eltiporja azokat, akik erőtlenek, hanem hogy védje és szolgálja őket. Erzsébet, az érzékeny női szeretet gyöngédségével szintén felkavar és ámulatba ejt mindenkit. Az asztalról ellopott étel után, a szerelemtől ellopott ágy zavarba ejtő merészségével, átáll a koldusok szolgálatába. Nem is értjük!
Márton ezerhétszáz éve, Erzsébet több mint nyolcszáz éve született ezen a tájon, és a kereszténység valami egészen mást jelentett számukra akkor, mint ma nekünk. Pedig, ha valamikor, akkor napjainkban megtapasztalhatjuk a ridegség és a kiszolgáltatottság tényét. Paradox helyzetben van a kereszténység is. Mi lesz ebből, ha majd el kell számolnunk talentumainkkal – és mondjuk Márton és Erzsébet lesznek, akik mellettünk állnak? És közöttük ott leszünk mi. Bárcsak így lenne! Akkor még inkább bízhatnánk az irgalomban hiszen, ha valaki, ők tudják milyen nehéz szeretni, és talán minket – a szeretet koldusait – is megszánnának.