„Örömmel fogadtam el Szocska Ábel nyíregyházi megyéspüspök úr meghívását és felkérését, hogy részt vegyek a Nyíregyházi Egyházmegye alapításának 10. évfordulója alkalmából ezen az egyházmegyei zarándoklaton itt a máriapócsi szentélyben. Ez a nemzeti kegyhely, ahol a Könnyező Szűzanyát tiszteljük, lelki központja a három egyházmegyének, az egész görögkatolikus közösségnek – kezdte szentbeszédét az érsek. – A kegyképet azonban nemcsak ebben a szentélyben, hanem két latin szertartású székesegyházban is tisztelik és nagy becsben tartják. Az egyik a bécsi Szent István-dóm, ahol az eredeti kegykép található, a másik az egri bazilika, ahol a kegyképnek egy ősi másolata közelében őrizzük azt a keretbe foglalt kendőcskét is, amellyel az első könnyezéskor a Szűzanya könnyeit letörölték.

Ezek az ereklyék mintegy hidat képeznek egyházmegyéink és szent helyeink között, és elmélyítik a latin és görög szertartású katolikusok egymás iránti tiszteletét és szeretetét.”

A Szent Liturgia során hallott evangéliumban Fülöp apostol fordult Jézushoz ezzel a kéréssel: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk”.

„Jézus válaszában talán még egy enyhe feddés is megbúvik, amikor ezt mondja: »Már oly régóta veletek vagyok, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta. Hogyan mondhatod hát, mutasd meg nekünk az Atyát? Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok és az Atya énbennem.« Jézus ekkor világít rá legegyértelműbben Atyjával való teljes egységére – mutatott rá a szónok. – Valódi kinyilatkoztatás ez. Eszünkbe jutnak János evangéliuma prológusának szavai: »Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van«. A mai evangéliumban Jézus így fogalmaz: »Aki engem lát, látja az Atyát is«. Jézus itt a saját személyéről beszél.

Az Isten ugyanis Jézusban emberi arcot öltött, és ebben az arcban mutatkozik meg, tárja fel magát legteljesebben.”

Ternyák Csaba hozzátette: „Isten látásának a vágya mélyen belénk van oltva, örök emberi igény. János evangéliumában egy másik helyen arról olvashatunk, hogy egyszer görög zarándokok fordultak Fülöphöz ezzel a kéréssel: »Uram, látni szeretnénk Jézust.« (Jn 12,21) Olykor mi is átélhetjük Fülöp apostol helyzetét, amikor burkolt vagy kifejezett kéréssel fordulnak hozzánk: »Te, aki olyan mélyen hívő ember vagy, mutasd meg nekem az Istent! Bizonyítsd be nekem a létezését!« 

Leginkább akkor tudjuk felmutatni őt, ha mi magunk egyre inkább hasonlítunk rá, ha kirajzolódnak rajtunk az ő vonásai. No, nem annyira az arcunkon, sokkal inkább a lelkületünkben és a tetteinkben. 

Állandó feladat ez számunkra, akiket személye és tanítása már rabul ejtett, hogy egyre jobban megismerjük és megszeressük őt, hogy motivációt kapjunk a jó cselekedetekre. Ha Istent szeretjük, azt nem tehetjük ímmel-ámmal, csak teljes szívünkből, szenvedélyes szeretettel. Segít ebben a Szentírás-olvasás, az imádság, a jó cselekedetek, a szentségek vétele, különösen a bűnbánat és az Eucharisztia formál át bennünket, alakítja át életünket és vezet el Krisztus eucharisztikus arcának egyre tökéletesebb ismeretére.

Azért keressük az ő társaságát, mert érezzük, hogy belőle erő árad.

Úgy vagyunk, mint az a beteg asszony, aki egyszer a tömegben hátulról megérintette. Arra gondolt, hogy ha csak a ruhája szegélyét érinti is, már meg fog gyógyulni. Jézus pedig hátrafordult, mert érezte, hogy erő áradt ki belőle. Jézusból ma is erő árad. Mindannyian ebből a belőle áradó kegyelemből élünk. Vonz bennünket, akik szeretjük őt, és szeretnénk minél több időt az ő társaságában tölteni, hozzá egyre jobban hasonulni.”

Az érsek végül arra buzdított: „kérjük, hogy mai zarándoklatunk legyen erőforrás, és tudjatok megerősödni görögkatolikus identitásotokban, olyanná legyetek, akik bátran megvallják a hitüket és magyarságukat is, amikor arra szükség van. 

Mindannyian misszionáriusok vagyunk, akik életünkkel és tetteinkkel teszünk tanúságot róla, és számot adunk nem csak a hitünkről, hanem reményünkről és szeretetünkről is. Az idei jubileumi szentév különösen is a reményre helyezi a hangsúlyt. 

A megfeszített és feltámadt Jézus Krisztusban van reményünk, aki szeret minket és feláldozta magát értünk.

Feltámadásával áttörte a halál falát, és a halált átjáróvá tette az örökkévalóság felé. Üres sírja a reményünk záloga: tudjuk, hogy életünk nem a semmibe torkollik, hisszük, hogy van örök élet, van feltámadás, van örök boldogság.

Erre szól a meghívásunk, ez a mi jövőnk. Örömünknek, a lelkünk mélyén lévő békességnek ez az igazi forrása és záloga, amelyet az örök élet kenyere táplál és erősít bennünk.”

Ternyák Csaba egri érsek szentbeszéde teljes terjedelemben ITT olvasható. 

A szertartást élőben közvetítette a Szent István Televízió:

https://www.youtube.com/live/u7MvB1fasMQ?si=fxPopMvpjHn4UCC4

 Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: P. Tóth Nóra

Magyar Kurír