Az Egri Érseki Papnevelő Intézetben mutatott be szentmisét Ternyák Csaba egri érsek Jó Pásztor vasárnapján, a papi és szerzetesi hivatásokért imádkozva.

A főpásztor szentbeszédében elmondta: ma anyák napját is ünnepeljük, első gondolatunk a legszebb hivatásban élők felé fordul, elsősorban saját édesanyánk felé, aki szíve alatt hordozott bennünket, s életet adott nekünk. Ma sok édesanya nem láthatja gyermekeit és sok gyermek nem láthatja édesanyját, de létezik azonban egy olyan köldökzsinór, ami örökre összeköt bennünket.

Az evangélium szavait idézve az érsek kiemelte, Jézus mint közvetítő jelenik meg Isten és ember között:  „Én vagyok az ajtó” . Jézus többször  mondja: „Én vagyok”, erről az ószövetségi áthallás juthat eszünkbe, ahol Isten kinyilatkoztatja magát. Jézus sokféleképpen nevezi magát: szőlőtő, élet kenyere, mennyből alászállott kenyér, az élet világossága, a feltámadás és az élet, az út, az igazság és az élet, a jó pásztor. Istenfiúi identitása következik ebből.

Jézus az ajtó, ami összeköt és elválaszt is egyben, ez közvetítői hivatásának a tartalmát világítja meg.  Az ajtó metafora mindenki számára érthető, nem szorul magyarázatra. Közvetítőkre ma is szükség van, nélkülük nem tudunk találkozni Istennel, mert nem mi határozzuk meg a találkozás módját, helyét, idejét, ha ezt tennénk,  akkor Isten fölé akarnánk helyezni magunkat. Ennek a módját egyedül az Isten határozza meg, aki kinyilatkoztatja nekünk belső életét, szent fián keresztül,  a maga teljes valóságában.

Hiányos és töredékes az az emberi próbálkozás, amely Jézus nélkül akarja megismerni az Istent, mert  Isten világába egyetlen egy ajtó vezet, az egyházában továbbélő Krisztus. Krisztusnak pedig emberekre van szüksége, hogy művét tudja folytatni egyházában, ezért választ ki és hív olyanokat, akik keresik Istent.

A főpásztor úgy fogalmazott: „mi papok soha nem viselkedhetünk úgy, mint valamiféle guruk, akik az igazság birtokosai, akiknek már nem kell tovább keresni. Ellenkezőleg, a többi keresővel együtt kell tovább kutatni.”

„Jó pap is holtig tanul” – tartja a mondás, s a konkrét tanuláson túl van egy mélyebb értelem is: Istenről mindig töredékes az ismeretünk, egész életre szóló feladat megismerése.

Ternyák érsek személyes visszaemlékezésében elmondta: „Közel 60 év telt el azóta, amióta meghallottam Isten hívó szavát plébánosom közvetlen kérdése által.  Akkor nemmel válaszoltam neki, de elindult bennem egy folyamat, ami azóta is tart.  Isten egyre mélyebb megismerésének vágya, s ez nem zárult le tanulmányaim befejezéssel,  a papszenteléssel vagy éppen a püspökszenteléssel. Minden nap igent mondok a szentmisében, s legeltetem Isten rámbízott nyáját.”

A főpásztor rámutatott: a pap állandóan alakítja magát, hogy Krisztus vonásai egyre jobban kirajzolódjanak benne. Nekünk is van ajtó szerepük, mely által az emberek közelebb kerülhetnek, eljuthatnak Istenhez. Olyan nagyszerű hivatás ez, hogy beleborzadunk és lélekben levetjük cipőnket: „Uram, nem vagyok méltó...”!

Jézus nemcsak az ajtó, hanem a jó pásztor is, aki a nyáj előtt jár, szereti őket és életét adja értük.  Ő egyben jó bárány is, ezért lehetett jó pásztor, a vérével váltott meg bennünket, az ő sebei szereztek számunkra gyógyulást!

A papnövendékekhez fordulva az érsek ezt mondta: „ti arra készültük, hogy jó papok és  jó pásztorok legyetek; akkor lehettek azok, ha egyre jobban kialakítjátok és megőrzitek magatokban a kezes bárány lelkületét, aki ismeri a pásztor hangját és hallgat szavára.  Adja Isten hogy ne szűnjetek meg sosem keresni az Istent! Legyetek példa, legyetek ajtó azok számára, akikben még nincs meg a bátorság, hogy a hívó szóra igennel válaszoljanak! – zárta szentbeszédét Ternyák Csaba egri érsek.

Bérczessy András

kép: facebook/Egri Szeminárium