Nagycsütörtök évről évre visszatérő ünnepe a papság és az Eucharisztia alapítását állítja figyelmünk központjába fogalmazott Ternyák Csaba egri érsek a szentmise kezdetén s köszöntötte a  papságot, a diakónusokat, szerzeteseket, a híveket és a bérmálkozásra készülő többszáz fiatalt.

Szentbeszédében a főpásztor kiemelte,  az evangéliumban Jézus a zsinagógában ezt olvassa: „az Úr lelke van rajta, fölkent engem.” Az evangélium így fogalmaz „Éppen arra a helyre talált”. Gondolatban odaérthetnénk, hogy „véletlenül”, mégis, amikor Jézus magyarázza az Írást, azt mondja, beteljesedett. Így tehát nem lehet véletlen, mert véletlen  nincs Isten tervében.

Drámaian kezdődött a Nagyhét, mindannyian láthattuk a lángokban álló Notre-Dame épületét, a ledőlő tornyot, a döbbent tekinteteket és az imádkozó embereket. Mindannyian megrendültünk. Európa egyik legrégebbi székesegyházának tetőszerkezete porig égett. Ez a helyzet és lelkiállapotunk alkalmat arra, hogy az események után elgondolkodjunk, új elhatározásokra jussunk. Hisszük, hogy életünk eseményeit úgy is felfoghatjuk, mint Isten üzenő füzetét.

A hívő emberben ugyanis megvan az a lelki érzékenység, hogy minden eseményt az üdvösség távlatába helyezheti. Ahogy az ószövetségi választott nép története egyúttal az üdvösség története lett az egész emberiség számára, úgy Isten új népének, az Egyháznak a története, benne a mi személyes történetünk is, üzeneteket hordoz lelki előrehaladásunk érdekében. Jézus arra figyelmeztet, hogy meg kell tanulnunk olvasni a jelekből. A főpásztor úgy fogalmazott: biztos vagyok benne, hogy az idők jeleit próbálja boncolgatni a párizsi érsek is, amikor nem a székesegyházában, hanem egy másik templomban végzi a krizmaszentelési szentmisét. Ő és talán az egész nép próbálja megfejteni, Isten mit üzen azzal, hogy megengedte ennek az eseménynek a bekövetkeztét. Franciaországnak, az egyház legidősebb leányának leghíresebb temploma nemcsak egy csodálatos műemlék, hanem, mint minden templom, az ég és föld találkozását szimbolizálja. Azt, hogy mennyire fontos a franciáknak az Isten és ember találkozása, nem a mi tisztünk kiértékelni. Fontos azonban, hogy imádkozzunk ezért a népért és egyházért, hogy legyen bátorságuk levonni a következtetéseket.  Nekünk mindenekelőtt magunkba kell tekintenünk, hiszen ennek az eseménynek egész Európa és benne Magyarország számára is üzenete van, mivel ez a templom az egész európai kereszténységet szimbolizálja. Amikor egyszer Jézus kérdezték, hogy miért történt egy szerencsétlenség, azt válaszolta: az a tizennyolc ember, akire rádőlt a torony, azt hiszitek, hogy bűnösebbek voltak, mint Jeruzsálem lakói közül bárki? De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek mindnyájan. Mit üzen nekünk ez a tűzvész? Értjük mindannyian, ez egy figyelmeztetés: térjünk meg, legyünk hűségesek ahhoz a drága örökséghez, melyért őseink szenvedéseket is vállaltak.

A papsághoz fordulva a főpásztor úgy fogalmazott: el kell kerülnünk, hogy szentbeszédeinkben híveink elé az Ószövetség haragvó, bosszúálló Istenét állítsuk. És az is fontos, hogy bemutassuk a hosszantűrő és nagyirgalmú Istent a bűnbánók iránt. Ez azonban soha nem vezethet oda, hogy a ránkbízottak megfeledkezzenek a bűn lelket romboló hatásáról vagy Isten igazságosságáról, s emiatt visszaéljenek jóságával. Sokan meg vannak győződve arról, ahhoz, hogy szabadok legyenek nem szabad függeniük senkitől. Ternyák érsek felidézte: Robert Sarah bíboros, a Vatikán Istentiszteleti és Szentségi Kongregációjának prefektusa szerint sokan azt az örökséget is elutasítják emiatt, ami sajátja az európai embereknek, a civilizált ember ugyanis alapvetően örökös. Egy történetet, kultúrát, nevet kap örökségbe, s ez különbözteti meg a barbártól. Az afrikai bíboros szerint vannak Európában olyan országok, melyek megtagadják keresztény gyökereiket, már nem referencia számukra az evangélium, van, ahol Istennek már nincs hely a társadalomban, egyedül a magánszférában tolerálják. De ott is háziőrizetben van. Az ember vette át Isten helyét. Vajon a mi életünkben első helyen van-e Isten? – tette fel a kérdést a főpásztor. Hozzátette: Erdő Péter bíboros a napokban arra emlékeztette a magyar egyházat, hogy sokan aggódva állapítják meg, hogy csökken a vasárnapi szentmisék látogatottsága. Nem más világnézet vonz sokakat, hanem a szétszórtság, céltalanság, kényelemszeretet miatt érzik úgy, hogy más fontosabb. Pedig, ha Isten a legfontosabb, templomainkban is úgy kell alakítani a szentmisét, hogy a fontosságot, az örömet, a szeretetet mindenki megérezze, aki hozzánk érkezik.

A bérmálkozásra készülőkhöz fordulva az egri érsek elmondta: láthatjátok, hogy milyen sok veszélynek van kitéve keresztény identitásunk, hitünk, ezért is nagy öröm és a remény jele, hogy itt vagytok. A főpásztor köszönetet mondott a találkozásért. A bérmálás napja szorosan kapcsolódik a mai ünnephez – tette hozzá. A bérmáló kanonok ugyanis azzal a krizmával ken fel benneteket, melyet most megszentelek. A bérmálásban kiárad rátok a Szentlélek ereje és megújítja Krisztushoz való tartozásotokat, benneteket. Új lelkesedést, lendületet ad a hitben, ha ti is akarjátok, s hivatást kaptok a keresztény életre. Arra bátorítalak titeket, hogy soha nem szégyelljétek Krisztus keresztjét, melyen megváltott benneteket és barátaivá fogadott, legyetek mindig hűségesek ehhez a barátsághoz.

A szentbeszéd végén a főpásztor arra buzdította a papságot, hogy újítsák meg papi ígéreteiket. Ezt követően Ternyák Csaba egri érsek megáldotta a keresztelendők, betegek és a szent krizma olaját.

A szentmisét követően a papság és a bérmálkozásra készülők bejárták az érseki pincerendszert, mely a nagyközönség előtt Húsvét hétfőn nyílik meg.

Bérczessy András

fotó: Vanyó Boglárka