A tartalomból:

Halál és feltámadás - Novemberben legalább egyszer kimegyünk a temetőbe. Virágot teszünk elhunyt szeretteink sírjára, gyertyát gyújtunk, imádkozunk, és emlékezünk elhunyt szüleinkre, testvéreinkre, barátainkra, és mindazokra az ismerősökre, akik már eltávoztak az élők sorából. Közben mindaz, amit látunk, még a szép vagy kevésbé szép síremlékek is, az élet múlandóságára és végességére emlékeztetnek bennünket. A csendes temetőben sokféle érzés és gondolat jelenik meg a lelkünkben, de főként a félelem és a fájdalom. Félelem az előbb-utóbb minket is kivédhetetlenül elérő haláltól, és fájdalom az elvesztett szeretteink miatt. A temető látogatás elgondolkodtat, felzaklathat bennünket, különösen akkor, ha a közelmúltban elhunyt közvetlen hozzátartozóink sírját látogatjuk. A halállal kapcsolatos kérdéseinkre, miértjeinkre nem nagyon találjuk a választ. Nem nyugtat meg bennünket az, ami ilyenkor, sokszor elhangzó, szokásos sztereotípia: ez az emberi élet rendje, előbb vagy utóbb mi is mindnyájan sorra kerülünk. Mint istenfélő, vallásos emberek, több és komolyabb válaszra és vigasztalásra vágyunk. Ezt a vigasztalást csak a Szentlélek, a Vigasztaló tudja megadni nekünk, aki ismételten eszünkbe juttatja a gyászmise hitből fakadó bátorító gondolatát: „bár megszomorít bennünket a halál kényszere, az ígért örök élet azonban megvigasztal minket”.
Dolhai Lajos, az Egri Hittudományi Főiskola rektora cikkében azt is leírja, hogy
A temetőket járva, halottainkért imádkozva, mondjuk el gyakran egyházunk ősi fohászát: „Adj, Uram örök nyugodalmat nekik”. A temetőlátogatás közben imádkozhatunk, illetve imádkozzunk saját magunkért is, a következő imádsággal: Adj, Uram lelki nyugalmat, békességet nekünk, akik olyan nehezen tudunk megbarátkozni a halál és a múlandóság gondolatával.

Pyrker konferencia az érseki palotában - Az Egri Főegyházmegye október 17-én és 18-án emlékkonferenciát szervezett Egerben Pyrker János László egri érseki beiktatásának 190. évfordulójára. Az Érseki Palota Kulturális, Turisztikai és Látogatóközpontban történészek, levéltárosok, muzeológusok tartottak tudományos előadásokat. Megnyitóbeszédében Ternyák Csaba érsek méltatta Pyrker János László ciszterci szerzetest, lilienfeldi apátot, szepesi püspököt, velencei pátriárkát, aki húsz éven át volt az Egri Főegyházmegye érseke, megtartva a pátriárka címet is. Pyrker a magyar kultúra egyik legjelentősebb egyházi mecénása volt. Itáliában töltött esztendei során hatalmas képzőművészeti gyűjteményre tett szert. Ezt a közel 200 festményből álló gyűjteményt 1836-ban – már mint egri érsek – a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Meghatározó szerepet játszott Heves megye székhelyének rendezésében, az egri vár felújításában. Munkásságának talán legkiemelkedőbb része az egri bazilika 1837-ben történt felépítése volt, melynek tervezésére a Rómában tanult, általa a legnagyobbnak tartott Hild József építészt nyerte meg.
A két nap során 17 előadás hangzott el Pyrkerről illetve koráról.  

A pedagógus szolgál - Szarka Jánosné, az egri Szent Imre Katolikus Általános Iskola és Jó Pásztor Óvoda pedagógusa a Szent Gellért-díj arany fokozatát vehette át az Egri Bazilikában az augusztus végi tanévnyitó ünnepségen Ternyák Csaba egri érsektől. A kitüntetett pedagógus 1978-tól dolgozik tanítóként ebben az iskolában. Az alsó tagozatosokat neveli, oktatja.
Az iskola vezetői és a szülők véleménye szerint ezt a felelős munkát nagy odaadással, lelkiismeretesen végzi. Munkabírása, a gyermekek szeretete, a szülőkkel való kapcsolattartása, a pálya iránti alázata, egyházához fűződő kapcsolata, a pályatársak és a fiatal pedagógusok segítése példamutató. Négy évvel ezelőtt a napközis munkaközösség vezetőjének választották.
-- Pedagógus családból származom - mondta. – Jásziványban nevelkedtem. Édesapám tanár, később iskolaigazgató lett, édesanyám pedig tanítóként, majd művelődési ház igazgatóként tevékenykedett. Tőlük tanultam meg, hogy a pedagógus szolgál. Ezt láttam nap, mint nap. A tanítás, az iskola az életem fontos része lett. De ugyanilyen fontos volt számomra a családom is. Harminchat éve házasságban élek, férjem elektroműszerész, nyugdíjas. Két gyermek édesanyja vagyok: kisebbik fiam közgazdász, míg az idősebb gépészmérnök.     Nagyon sokat köszönhetek családomnak hisz munkám során mindig mellettem álltak, segítettek és támogattak.