A tartalomból:

A nagyböjt, mint kihívás és lehetőség - Február 18-án, hamvazószerdán az egri bazilikában mutatott be szentmisét Ternyák Csaba érsek. Homíliájában a főpásztor kiemelte: éppen az elmúlást szimbolizáló hamu által jutunk el a lényeghez, életünk megújulásához. Minden nagyböjti vállalásunk ebben segít bennünket. A szentmise kezdetén a főpásztor köszöntötte a híveket, külön kiemelve a diákokat és a kollégistákat, akik a hamvazószerdai szertartásra érkeztek. A nagyböjt évről évre új kihívás és lehetőség, hogy lendületet vegyen keresztény életünk – mondta. Az evangéliumban Jézus tanítását halljuk az igazi böjtről, amely a bűnbánat külső megnyilvánulási formája az ima és a jó cselekedetek mellett. A megtérés útja azonban nem a külsőségekben, hanem a lélek megrendülésében és az újrakezdésben valósul meg. Az érsek kiemelte, az imádság, a böjt és az alamizsna csak akkor hiteles, ha nem az emberek elismerését, hanem Isten tetszését keresi. Figyelmeztetett arra is, hogy még a legvallásosabb cselekedetek mögött is megjelenhet az önzés vagy a hiúság kísértése, ezért a nagyböjt a belső megtisztulás ideje, amely a húsvéti ünnepre készít fel, megerősítve a feltámadásba vetett hitet és a keresztény reményt. A hamu megáldásakor azért imádkozunk, hogy a nagyböjti jócselekedetek buzgó gyakorlásával elnyerjük bűneink bocsánatát és életünk megújuljon a feltámadt Krisztus hasonlóságára.

Itt az idő: most vagy! - Nagyböjtben járunk, itt az idő. Keresztelő János megközelítésében: a fejsze már a fák gyökerén, Jézus megközelítésénben: közel van hozzánk az Isten országa. A minap két fiúval beszélgettem. Tizennégy és tizenöt évesek voltak. Kérdeztem, hogy milyen vallásúak, tartoznak-e valamilyen felekezethez? Egyikük azt mondta, hogy ő nincs megkeresztelve, de valószínűleg református lesz, mert a legjobb barátja református. A másik azt mondta, hogy ő tulajdonképpen görögkatolikus, mert mindkét szülője görögkatolikus, de nincs megkeresztelve. Árnyalja a dolgot, hogy a beszélgetés római katolikus templom sekrestyéjében történt. Igen messzire visz ennek a két fiúnak a válasza, és ha többet kérdeznék tőlük valószínűleg még távolabb kerülnék attól az elvtől, amiben korosztályom felnőtt, és ami legtöbbünk számára evidens: olyan vallásúak vagyunk amilyenbe a szüleink megkereszteltettek bennünket. Eme két fiú bár nincs megkeresztelve, mégis az egyik görögkatolikusnak vallja magát, mert a szülei azok. Tudja, ha megkeresztelték volna ő is az lenne, dehát nem keresztelték meg. A másik fiúnak római katolikusok a szülei, ő sincs megkeresztelve. A legjobb barátja református, így ő is, ha majd megkeresztelkedik – így mondja – református lesz. A válaszok azt erősítik bennem, hogy a keresztség egy kapcsolatból lesz, és hogy milyen ereje és vonzása van a vallásnak, másrészt milyen szempontok alapján dönt valaki arról, hogy milyen vallást választ. Kiegyensúlyozott, megfontolt fiúknak tűntek és a válaszaik is azok. Tudták, hogy egy pap kérdezi őket, ezért komolyan vették a kérdést és komolyan a választ is. Vajon a böjti időszak segít-e tisztázni a kapcsolatot, ami nemcsak Istenhez köt bennünket a keresztség által – vagy annak vágyával –, hanem egymáshoz is. Azokhoz, akiket mintának, példának, felekezeti hovatartozásunk forrásának tekintünk. E téren is tudatos építkezés folyik. Európa keresztény gyökereit lebontva gyakorta új, vallási, felekezeti megközelítéseket alkalmaznak. A minket külső és belső fórumon befolyásolni igyekvő erők küzdelme ez. Ennek a jegyzetnek azt a címet adtam, hogy itt az idő: most vagy! Természetesen itt a „vagy” nem kötőszó, hanem ige. A most időhatározó által megjelölt létige. Most vagy, és nincs egy másik életed. Nincs egy alternatív, egy mesterséges intelligencia által gyártott, másik énünk. Nincs egy másik dimenzió, egy másik idősík, amiben élünk. Amikor azt valljuk, hogy Jézus Krisztus szenvedett értünk, megváltott minket és meghívott az üdvösségre, akkor erről az életről beszélünk, arról az emberről, aki én vagyok, te vagy, mi vagyunk – aki most van. El kell döntenünk nemcsak a magunk, hanem ezzel mások sorsát is: kihez, kikhez tartozunk. A nagyböjt ennek is tisztázási ideje. Politikai életünkben két nagy tábor látszik felsorakozni. A vallási életben sokkal több tábor van: a keresztények, a zsidók, a mohamedánok, a hinduk, buddhisták – csak hogy a legfőbb területeket említsem, és ezeken belül megannyi felekezet. Olykor fellángol itt-ott a harc. Azonban évezredek alatt ezek már többnyire megtanultak úgy létezni, hogy ne bántsák föltétlenül egymást. Bízom abban, hogy a társadalom is egyensúlyba jut, és élni hagyja tagjait. Itt az idő!

Juhász Ferenc

Télen is segít a Karitász - A nagy hidegben takaróval, meleg ruhával, tűzifával támogatja a karitász a családokat. Árvai Ferenc atya, az Egri Főegyházmegyei Karitász igazgatója elmondta, a tartós hideg még kiszolgáltatottabb helyzetbe hozza az időseket, az egyedül és nehéz körülmények között élőket. „Egész évben érkeznek a segélykérelmek a karitászhoz. December folyamán 18 millió forint értékben vásárolt az Egri Főegyházmegyei Karitász tartós élelmiszert a családoknak. Egerben minden nap meleg ételt biztosítanak a hajléktalanoknak. Az elmúlt hetekben tűzifát, téli ruházatot biztosítottak a nehéz körülmények között élőknek és sokan fordultak a szervezethez rezsitámogatási kérelemmel is.” Az adományokat önkéntesek segítségével juttatják el a rászorulókhoz. Hazánkban 800, az Egri Főegyházmegyében 63 településen működik önkéntes karitászcsoport, akik rendszeresen látogatják az időseket, magányosan élőket és mindazokat, akiknek nincs olyan környezete, amelyben észrevehetnék a problémákat. Az Egri Főegyházmegye a karitászon keresztül tavaly 65 millió forinttal támogatta a nehéz anyagi helyzetben élőket. Főegyházmegyei Karitász Központ, Eger: 10700282- 48854209-51100005

Intézményvezetők értekezlete Egerben - Az Egri Főegyházmegye fenntartásában működő köznevelési és szakképző intézmények igazgatóinak tartottak értekezletet az Érseki Papnevelő Intézetben február 10-én. A nap folyamán szentmisén vettek részt, előadásokat hallgattak és az aktuális ügyeket beszélték meg a résztvevő intézményvezetők. A szentmisét bemutató Ternyák Csaba egri érsek prédikációjában a gondolatok, szavak és tettek összhangjára, egységére biztatta a jelenlévőket. Ha biztos kapaszkodót akarunk adni a diákoknak, ha azt szeretnénk, hogy boldogok legyenek, akkor a szívüket kell formálni, Jézus szívéhez hasonlóvá kell alakítani azt, hogy legyenek becsületesek, egyenes szívűek, segítőkészek. Felkészíteni a fiatalokat az életre azt jelenti, hogy példát mutatunk nekik és rávezetjük őket arra, hogy testük, szellemük és lelkük egységben legyen. Hangsúlyozta, hogy a jó pedagógus képes megszerettetni a diákokkal azt a tárgyat, amelyet tanít. Dr. Puskás Balázs, a Váci Szent Mihály Intézményfenntartó főigazgatója gyermekvédelem, digitális detoxikáció és intézményfenntartás témakörében tartott előadást.

Lóczi Tamás, az Egyházmegyei Katolikus Iskolai Főhatóság elnöke „Remény az iskolában” címmel tartott előadást. Mint mondta, mindenben és mindenkiben felfedezhetjük a reményt: a gyermekek, az elkötelezett pedagógusok, a katolikus családok is a remény hordozói, az egyházi év, az ünnepek, de akár egy mosolyunk is a remény hordozója. Rámutatott, hogy a pedagógus akkor lehet a remény hordozója, ha hívő, imádkozó ember, aki találkozott már Istennel, személyes kapcsolatban áll vele, olvassa, imádkozza és életre váltja a Szentírást, és szívesen van az Eucharisztia közelében.