Káplántalálkozó – Lengyelországi zarándoklat

 

 

"Idén is találkoztak az Egri Főegyházmegye káplánjai egy felejthetetlen, kegyelmekkel bőségesen megáldott zarándoklat keretében. Augusztus 16-án találkoztunk Egerben és onnan indultunk Lengyelországba, ahol már várt ránk az a sok élmény, amit felsorolni szinte lehetetlen, de néhány emlékezetes eseményt papírra vetek, hogy a kedves olvasók is részesedhessenek örömünkben. Összesen 20-an indultunk útnak három kisbusszal. Az érsek atya, a lengyel Michal atya, aki egyben az idegenvezetőnk is volt, tikár atya és 17 káplán atya. Kora délután már Krakkóba érkeztünk, ahol a szállásunk elfoglalása után az Irgalmasság Bazilikában, a magyar kápolnában szentmisét ünnepeltünk. Ezután lehetőség volt megtekinteni az Irgalmasság Bazilikát. Ámulatba ejtő méretek és jó ízlés. Krakkó belvárosában vacsoráztunk és sétáltunk a nap befejezésekét és levezetésként. A szállásunk az Irgalmasság Bazilika közvetlen közelében volt és felfedeztük, hogy egy örökimádás kápolna van a szállodánk tőszomszédságában. Lehetőségünk nyílt így a nap eseményeit az Úr elé vinni, hálát adni és elcsendesedve szentségimádásban búcsúzni ettől a csodálatos naptól. Érdekes tapasztalatom volt, hogy a kis kápolnában szinte mindig 5-10 ember volt, akár nappal, akár éjjel. Fiatalok, középkorúak, idősek. Ennyi középkorú férfit még soha, sehol nem láttam rózsafüzérrel a kézben térden állva imádkozni, mint itt. Felemelő tapasztalat volt. Feltűnt még az is, hogy nem csak 5-10 percre ugrottak be az emberek a kápolnába hálát adni vagy kérni, hanem órákon keresztül, mély imádásba merülve ott maradnak.

 

 

A második napon, csütörtökön délelőtt Wadowice-be vettük az irányt, Szent II. János Pál szülőházába és a templomba. Eddig is közel volt hozzám ez a szent pápa, de látva a szobát ahol született, a személyes tárgyait, így még nagyobb szeretettel gondolok rá és kérem közbenjárását. Láttam a többiek arcán is a meghatottságot, az elragadtatást. Különösen kedves volt számomra a sífelszerelése, ami egy vitrinben van kiállítva. Megfordult a fejemben, milyen lenne kipróbálni, egy szent sílécével siklani a havon.

Zarándoklatunk folytatásaként a déli órákban megérkeztünk Częstochowa-ba. Egy Mária kegyhelyre érkezni egy hívő embernek mindig elmondhatatlan öröm. Ezt leírni meg sem próbálom, de mindenki ismeri, aki már egyszer átélte. Mint egy édesanya, amikor hazaérnek a gyerekei egy hosszú útról, úgy várt minket kedves pap gyermekeit a Szűzanya. Annyi szeretetet és ajándékot kaptunk tőle, hogy még ma sem értem a végére kibontogatni, feldolgozni, megköszönni. A második napunk is egy krakkói sétával ért véget.

 

 

A harmadik napot szentmisével kezdtük. Nem is akárhol, hanem a Szent II. János Pál Bazilikában, ahol a szent pápa vérereklyéjét őrzik. A mise után megindultunk Magyarország irányába azzal a határozott szándékkal, hogy a Dunajec áttörésén tutajjal lecsorgunk a Pieniny-hegységben. Ez Lengyelország legjelentősebb turisztikai érdekessége.

 

 

Ideális időjárási viszonyok között szálltunk két tutajra, ami hol csöndes vizeken, hol gyorsfolyású zúgókon repített minket a célállomás felé. Két órás felejthetetlen élmény volt. Az ezt követő ebéd színhelye, a „Macska-ház” is külön élményt nyújtott zegzugos mediterrán hangulatával.

 

 

 

 

 

Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy felejthetetlen zarándoklat, kirándulás volt az ez évi káplántalálkozó. Jó volt együtt lenni egymással, az érsek atyával. Közelebb kerültünk egymáshoz. Volt alkalom mindenkivel kicsit beszélgetni kötetlen formában. Egyszerre volt nagyon emberi ez az út és egyben Istentől megáldott. Köszönjük az érsek atyának a lehetőséget és Michal atyának a fantasztikus szervezést és lebonyolítást."

Maksó Péter