A tartalomból:

Az egri bazilika búcsúja - Szeptember 30-án tartották a Szent Mihály arkangyalnak szentelt egri bazilika búcsúját, az ünnep keretében Štefan Sečka a Szepesi Egyházmegye püspöke mutatott be szentmisét a főszékesegyházban. A Szepesi Egyházmegye 2011-ben kinevezett megyéspüspöke 1953-ban született. Pozsonyban végezte el a nagyszemináriumot, majd 1976-ban szentelték pappá.

Štefan Sečka szentbeszédében a szentmise evangéliumi részéről, Natánael meghívásáról elmélkedett. Mint elmondta: minden ember az Úristentől legkevesebb három meghívást kap: meghívást az életre, meghívást a Krisztussal való életre, és különleges meghívást hivatása beteljesítésére. Beszédében a fő hangsúlyt ez utóbbira helyezte. Az Úr Jézus is hűen teljesítette hivatását és küldetését. Feltette e kérdést: jellemző-e ránk a hivatásunkhoz való hűség? Azért fontos ez, mert ettől nem csak az üdvösségünk és a boldogságunk függ, hanem a tartalommal teli életörömünk is. Az öröm, amely abból ered, hogy élethivatásunkat, és az abból eredő feladatainkat hűen és helyesen teljesítjük.

Hangsúlyozta: mindig annak megfelelően cselekedjünk, amire meghívást kaptunk, és éljünk méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptunk. Legyünk Jézus Krisztus tanúi. Szent Mihály főangyal közbenjárására áldjon meg minket az Úr.

Szentelések és áldások - Mostanában még napilapok is beszámolnak arról, ha a helyi plébános megáldotta a falu új óvodáját, az egyházmegye püspöke pedig felszentelte a templom új oltárát. Néha előfordul, hogy az újságírók nem egészen helyesen fogalmaznak. Például arról írnak, hogy átadták és a helyi plébános közreműködésével felszentelték a község felújított iskoláját. Sokan vannak olyanok, akik nem látják a különbséget az egyházi áldások és a szentelések között.

Dolhai Lajos, az Egri Hittudományi Főiskola rektora egyebek mellett arról is ír cikkében, hogy az áldások és a szentelések az Egyház szentelményei. Olyan szent jelek és liturgikus cselekmények, amelyek – ha hittel fogadjuk – kegyelmet közvetítenek.  A szentelményeket két csoportba szoktuk osztani: a szentelésekre és az áldásokra. A szentelés olyan ünnepélyes szertartás, mellyel egy személyt vagy valamely dolgot állandó jelleggel az Isten szolgálatára rendelnek, ami által az illető személy vagy dolog törvényesen és liturgikus módon megszentelt személlyé, illetve dologgá válik.

A felszenteléseket legtöbbször a püspök végzi, de szükség esetén a pap is végezheti. Az ünnepélyes áldásokkal még gyakrabban találkozunk. Az áldás tulajdonképpen egy kérő imádság, melyben az Egyház közbenjár azért, hogy Isten üdvösségesen hasson a megáldottra (pl. ház, autó, betegek), illetve adjon jólétet és kegyelmet számukra. Az Egyház megáldja nemcsak az embereket, hanem a tárgyakat, sőt olykor még az állatokat is. Ezeket azonban mindig csak azért és annyiban áldja meg, amennyiben az emberrel vonatkozásban vannak, úgyhogy ezek megáldása tulajdonképpen az ember közvetett megszentelése. Az egyszerű áldás (benedictio) általában imádsággal és szenteltvízzel való meghintéssel történik.

Új prefektus az Érseki Papnevelő Intézetben - Czapkó Mihályt nevezte ki az Érseki Papnevelő Intézet prefektusává és az Egri Hittudományi Főiskola új teológiai tanárává ez év augusztus elsejétől Ternyák Csaba egri érsek. Az intézmény új elöljáróját ez alkalommal mutatjuk be.

-1985. december 14-én láttam meg a napvilágot Szolnokon, de Besenyszögön, a város melletti faluban nőttem fel - mondta. - Édesapám asztalos, édesanyám pedig könyvelő. Két testvérem van, egy bátyám és egy húgom, mindketten Besenyszögön élnek. Az általános iskolát szülőfalumban, a középiskolát már egy távolabbi településen, Mezőberényben végeztem, ahol öt évfolyamos magyar-német két tanítási nyelvű tagozaton tanultam. A papságra való készületben több szeminárium is segítségemre volt. Az első két évet az Egri Szemináriumban töltöttem, a következő hármat pedig Rómában, a Pápai Német-Magyar Kollégiumban. Pappá 2012-ben szentelt Ternyák érsek úr. „A jó pásztor életét adja juhaiért” (Jn 10,11) - ez volt a jelmondatom. Közvetlenül pappá szentelésem után egy kétéves posztgraduális képzésen vettem részt a római Szent Alfonz Akadémián, ahol licenciátust szereztem erkölcsteológiából. 2014-2016 között Gyöngyös-Felsővárosban tevékenykedtem káplánként, majd 2016-2018 között újból Rómában tanultam. Ezúttal szolgálati helyem a Róma és Nápoly között lévő Torrice volt, a Frosinonei Egyházmegyében.

A magyarországi szemináriumokban a közös élet rendjéért felelős fegyelmi elöljáró a prefektus, de feladata kiterjed a növendékek tanulmányi ügyeire is.

- Nagy megtiszteltetésnek éreztem a kinevezésem - mondta. - Eszembe jutottak a kispapi évek… Most pedig nekem kell segíteni a fiatalokat a pappá formálódásukban. Arra is felkérést kaptam, hogy a teológiában is segítsem az elmélyülésüket, elsősorban az erkölcsteológia terén. Kispapként mintaként, példaképként tekintettünk az elöljáró atyákra. Az elöljárók feladata, hogy a kispapok egyre tisztábban lássák, mit kér tőlük Isten, és hogyan tud ez a kezdeti meghívás átalakulni, hogy jó pappá formálódjanak és a 6. év végére egy érett, életre szóló döntést tudjanak hozni Jézus mellett az Örömhír szolgálatában.

Keresztény diákokat nevelt - A Szent Gellért-díj arany fokozatát vehette át Ternyák Csaba érsektől az egri bazilikában, az idei tanévnyitón Birinyi Aranka, az egri Andrássy György Katolikus Közgazdasági Szakgimnázium, Gimnázium és Kollégium magyar - történelem szakos középiskolai tanára, filozófia szakos előadó. Első diplomáját a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerezte meg 1978-ban. A tanári munkát a kazincbarcikai Irinyi János Vegyipari Szakközépiskolában kezdte. Szakmai életútja kiemelkedő, szakfelügyelőként, szaktanácsadóként is tevékenykedett. 2001-ben közoktatási vezetői végzettséget szerzett. Huszonöt éven át tanított az egri intézményben, ahol 1999-től 2010-ig az általános igazgatóhelyettesi feladatokat is ellátta. Az új tanévtől vonult nyugdíjba.

- Négyesen születtem – mondta. - Innen Tarnaszentmiklósra, édesapám szülőfalujába költöztünk, ott jártam általános iskolába. Édesapám az építőiparban dolgozott. Édesanyám a tarnaszentmiklósi napközi otthonban volt szakácsnő. Szüleim sajnos már nem élnek. Nagy szeretetben és vallásos szellemben neveltek bennünket. Hárman vagyunk testvérek: a nővérem már nyugdíjas, három fia és 7 unokája van. A húgom szintén pedagógus, neki egy lánya van. Szüleim halála óta egyedül élek. Az első osztályos tanító nénim azt jósolta, hogy komoly pedagógus lesz belőlem, remélem igaza lett. Csak hálával tudok gondolni szüleimre és tanáraimra, akik támogattak, hogy az álmom megvalósulhasson.

Kiemelkedő szaktárgyi tudásával, következetes, kitartó, értékteremtő nevelőmunkájával, a tanári pálya iránti elkötelezettségével méltán vívta ki a diákok, a szülők és a tantestület elismerését. Színvonalasan oktatta a tanított szakjaival összefüggő ismereteket. Tehetséges diákjait versenyekre készítette fel, pályaművek megírására ösztönözte. Készséggel karolta fel a szerényebb képességű, tanulási nehézségekkel küzdő tanulókat. Osztályfőnökként élen járt a közösségfejlesztésben, fontosnak tartva a szülőkkel való jó kapcsolat kialakítását.