Kovács Mihály: Sub tuum praesidium (festmény a Boldoggá és szentté avatás folyamatát bemutató teremben)

Október 8-a, a Magyarok Nagyasszonya ünnepe alkalmából a hónap műtárgyának Kovács Mihály festő Sub tuum praesidium, azaz „Oltalmad alá futunk” című festményét választottuk.

Az ismert Mária ének magyarul a következő [lehetne énekelni]: „Oltalmad alá futunk, Istennek szent Szülője, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején. Hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, ó dicsőséges és áldott Szűz.” – „Mi asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk, engeszteld meg nekünk szent Fiadat, ajánlj minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak. Ámen.” Az ének keletkezési idejét a keresztényüldözésre teszik, valószínűleg a 3. század végén keletkezett, Egyiptomban.

https://www.magyarkurir.hu/kultura/szuz-maria-magyarok-nagyasszonya-56125

Szent István halála előtt Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. Felajánlása óta a Magyarok Nagyasszonyaként is tiszteljük a Szűzanyát. A külön ünnepet XIII. Leó pápa engedélyezte népünk számára.

Az országfelajánlás 1038-ban történt, Nagyboldogasszony ünnepén. A Hartvik püspöktől származó legendában így olvashatunk erről:

„Végre Isten irgalmából, a százszoros jutalom díjára érdemesen, láz vette le lábáról [a királyt], s mikor már nem volt kétséges halálának hamari napja, előszólította a püspököket és palotájának Krisztus nevét dicsőítő nagyjait; először megtárgyalta velük, hogy kit választanak helyette királynak. Majd atyailag intette őket, hogy őrizzék meg az igaz hitet, amelyet elnyertek; hogy az igazságot szeressék, az égi szeretet láncait kedveljék, gyakorolják a szeretetet, az alázatossággal törődjenek, de mindenekelőtt a kereszténység zsenge ültetvényén csőszködjenek. E szavak után kezét és szemét a csillagokra emelve így kiáltott fel: »Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.« (Vö. Zsolt 31,6)”

A Szűzanya és a magyar nép közötti kapcsolatot az István király halálát követő belső villongások sem tudták elhomályosítani. Magyarok Nagyasszonya tisztelete Szent László király uralkodása idején új virágzásba borult. Később a tatárokkal és a törökökkel szemben is Jézus és Mária nevét kiáltva harcoltak a magyarok. I. Lipót a török alóli fölszabadulás emlékére, hálája jeléül megismételte az ország fölajánlását Máriának a 17. század végén.

Vaszary Kolos bíboros, prímás kérésére a Szentszék is elismerte a Mária-tisztelet nemzeti jellegét: XIII. Leó mintegy kilenc évszázados töretlen hagyományt szentesített, amikor 1896-ban külön ünnepet engedélyezett október második vasárnapjára. Ezt Szent X. Piusz helyezte október 8-ra.

1980. október 8-án Szent II. János Pál pápa kápolnát szentelt a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére a Szent Péter-bazilika altemplomában.

Ezt a festményt Kovács Mihály 1854 és 58 között készítette. A képen a „Szűz Mária a magyar szentekkel” és a „Szent István király felajánlja a magyar koronát Szűz Máriának” képtípus keveredik. A nemzeti-egyházi koncepció megszületése a festő és az érseki titkár, Tárkányi Béla író levelezéseiben szépen végig követhető.

Szent István mellett megjelenik Boldog Margit, Szent Imre, Szent Adalbert, Pázmány Péter, illetve Kapisztrán János, Hunyadi János és Szent László alakja is. Itt együtt szemlélhetjük a haza védelméért és hitbeli felemelkedéséért küzdő történelmi nagyjainkat.

A festmény keletkezési ideje az elnyomatás időszaka volt, így különösen jelentős a hazafias érzelmek megjelenítése szempontjából is.