Egy letűnt szerzetesrend legfőbb és legszebb ötvöstárgya Egerben, amelyet a szentmise-liturgia során használtak.

A „nazarénus” (szó szerinti fordításban „názáreti”) szavunkról sok minden eszünkbe juthat, de általában ilyenkor egy 20. század eleji, zárt művészeti közösségre gondolunk. Igen, valóban így hívták a bécsi Képzőművészeti Akadémiára beiratkozott hallgatók által, 1809-ben megalapított Lukasbundot, a Szent Lukácsról, a festők védőszentjéről elnevezett Testvériséget, amelynek vezetői Friedrich Overbeck és Franz Pforr voltak. Jellemezte őket az aszketikus közösségi életmód, a szent művészetet előtérbe helyezve. A középkori művészcéhek felélesztésére és a művészetek keresztény hit általi megújítására törekedtek. Így 1810-ben a Testvériség Rómába költözött.

De ennek a kifejezésnek egyik korábbi jelentése a 18. század közepére nyúlik vissza. Ugyanis egy szerzetesrendre utal, a Názáreti Jézusról Nevezett Bűnbánók Rendjére, amelyet Juan Alonso Varela y Losada alapított 1752-ben a spanyolországi Salamancában. A ferences regula szerint élő, kolduló remeterendet a korábban egri püspök, majd esztergomi érsek, Barkóczy Ferenc mind az egri egyházmegye (Felsőtárkány, Segedelem-völgyébe), mind az esztergomi egyházmegye (Péliföldszentkereszt) területére letelepítette. A 3 fogadalom (tisztaság, szegénység, engedelmesség) mellett van egy 4. fogadalmuk is 1854-ig: a Szeplőtelen Fogantatás jogainak védelme. Különlegesen tisztelték a Szent Keresztet, illetve az aszketizmus is jellemezte őket.

Ez figyelhető meg abban a Krisztus-alakban is, amelyet ennek az úrmutatónak (monstranciának) a szárán láthatunk: a keleti típusú, azaz hosszú hajú, szakállas arcon erőteljesen jelenik meg a töviskorona. A köpönyegbe burkolt testen látható a kereszttel jelölt skapuláré, az üdvösség jele és záloga, valamint a nyakon is átforduló, hangsúlyos kötél, amely a férfi csuklóit érzékelhetően megkötözi. Ez a fajta Vir dolorum-, Fájdalmak férfija-ábrázolás nagyon jellemző a dél-európai, főként spanyol és portugál területeken.

És hogy honnan tudhatjuk olyan biztosan, hogy ez a rend úrmutatója? Onnan, hogy a Krisztus-alak lába alatt található egy „szignó”, az INNR egy kis cartouche-ban (barokkos keretben). Ez a nazarénusok jelmondatának rövidítése, jelentése: Jesus Nazarenus Nostrum Refugium, vagyis „a Názáreti Jézus a mi menedékünk”. Itt található az évszám is, amelynek igaz voltát az ötvösjegyek is megerősítik, hiszen a bécsi városjegyben is az 1762-es évszámot olvashatjuk ki.

Valószínűleg Barkóczy Ferenc egri püspök segítségével és támogatásával rendelték meg Bécsből ezt a drágakövekkel és gyöngyökkel díszített monstranciát. A püspök 1756-ban telepítette le a nazarénusokat Felsőtárkány határában, a régi, már lakatlan karthauzi kolostorba, a ma is Barát-rétnek nevezett területen. Esztergomi érsekként pedig Péliföldszentkereszten épült meg 1763-ban templomuk, ahol az oltáron visszaköszön az INNR rövidítés. Ma is egy szerzetesrend működik itt, a szaléziak rendje.

Egyébként az egyházmegyénk területén lévő felsőtárkányi Segedelem-völgyi kápolnához több liturgikus ötvöstárgy is tartozott, amelyek a nazarénusok ittlétének időszakából valók. Ezek ma a gyűjteményünkben találhatók: ide sorolandó egy cibórium, két kehely és még egy nem ennyire díszes monstrancia is.

Köves-Kárai Petra