„Jézus szíve szeretlek én, segíts át az élet tengerén” – a Jézus Szíve Búcsúk kihagyhatatlan éneke csendült fel a jezsuita atyák által 1923-ban építtetett mezőkövesdi kistemplomban június 9-én. Ez alkalommal azonban még nem a búcsújáró hívek könyörgése szállt a magasba, hanem a „Szívbúcsú” 100. évfordulójára rendezett kiállítás megnyitó ünnepségét színesítette a Szent István Katolikus Általános Iskola diákjainak és a Jézus Szíve Templom énekkarának előadása.

A fotókat, dokumentumokat, miseruhákat és szakrális tárgyakat tartalmazó tárlat megnyitóján Dr. Fekete Zoltán polgármester személyes hangvételű köszöntője során saját élményeit is megosztotta a jelenlévőkkel. Mint mondta, a 100 évből 50 évet ő maga is átélt. Egészen apró gyermekként már a hetvenes évek legelején ministránsként vett részt a Szívbúcsún, majd ahogy az évek teltek, egyre nagyobb részt vállalt az ünnep szervezésében.

„Emlékszem arra az átvirrasztott éjszakára, amely megelőzte Paskai László bíboros úr érkezését, amelyen köszönthettem, vagy azokat a keserves napokat, mikor olaszul próbáltam betanulni egy köszöntőt a nuncius úr érkezésekor. Felemelő és örök élmények ezek, ezért túlzás nélkül mondhatom, több ezer mezőkövesdivel egyetemben, hogy a Szívbúcsú életünk része.” Háláját fejezte ki a jezsuita atyák magvetéséért, akiknek a településen való megtelepedése, templomépítése és iskolaalapítása felpezsdítette a lakosság vallási életét.

„A szívbúcsú, mint egy kőszikla állt a történelem viharos éveiben is. A legvadabb kommunista időkben sem tudták a kövesdi szívbúcsút ellehetetleníteni, pedig volt rá próbálkozás bőven. De a matyók és az ide zarándokló sok ezer ember Jézus szíve tisztelete beragyogta a lelkeket. Sok ezren vonultak egyházi jelképekkel az utcán, szabadtéri szentmisén több ezren áldoztak. Hitben megerősödve, lelkileg feltöltődve, az összetartozás érzésével a szívében térhetett haza minden zarándok.” – idézte fel emlékeit a polgármester.

Tőkés György jezsuita missziós atya ismertette rendjének törekvéseit, térítő tevékenységét. A Jézus Társasága, latin nevén Societas Jesu (röviden SJ) pápai jogú férfi szerzetesrend, melyet Loyolai Szent Ignác alapított 1540-ben. Jelmondatuk: „Mindent Isten nagyobb dicsőségére.” Tevékenységük nagyon szerteágazó: papi feladatok ellátása mellett lelkigyakorlatokat tartanak, tanítanak és szeretetszolgálatot vállalnak. Missziós küldetésük során igyekeznek a helyi szokásokhoz igazodni, arra törekszenek, hogy a más kultúrákban fellelhető hagyományokat, értékeket - ha azok a katolikus hittel összeegyeztethetőek - megőrizzék. Így tettek Mezőkövesden is, ahol a matyók megőrizték hagyományukat, néprajzukat és a jezsuita atyák segítségével egyesítették azt Jézus szívével. Ennek egyik példája, hogy a matyó hímzés jellegzetes színvilágát és motívumait alkalmazták az egyházi textíliákon, miseruhákon, oltárterítőkön, templomi lobogókon. Valamennyi textília megtalálható a most nyílt tárlaton.

Dr. Mohay Tamás egyetemi tanár, az ELTE BTK Néprajzi Intézet igazgatója Jámbor László jezsuita atya naplójának következő soraival idézte fel az első búcsú ünnepét:

„1923. június 10. Jézus Szíve templom első búcsúünnepe. Szentmisék: öt, hat, hét, háromnegyed nyolc órakor. Reggel óta szitál, néha zuhog az eső. Fél kilenckor eláll az eső. Háromnegyed kilenckor érkezett a rendházba József főherceg automobilon. Az ezredkürtös megadta a jelt, a katonaság fogadta, a zenekar játszott. Egy pár szóval fogadtam és bevezettem a portaszobába, hogy megkefélkedhessen és megmoshassa a kezeit. A reggelit a testvér elfelejtette elkészíteni. Míg váltok egy pár szót, jön Soppal Lőrinc pápai követ kocsija. Bocsánat, fenség, fogadnom kell a nunciust. Bevezettük a lányok és a legények sorfala közt, és vártuk Horthyné őfőméltóságát. A nuncius egy kissé haragudott a rendezés miatt, neki kell várni Horthynéra? Várt volna inkább ő a templomban rája! Sorba állítottam a Mária-lányokat, kik a Mária-házát valaki közbeszólására nem hozták magukkal. Kiosztottam a szenvedés jelvényeit, Krisztus kínszenvedése jelvényeit kifaragva. Tehát 14 mogyorófa vesszőre kötött koszorú kellett virágokkal ékítve ezen csoporthoz. A körmenetről jóformán minden nagyobb budapesti napilap megemlékezett. Mozifelvétel is volt, de hogy miként sikerült, még nem hallottam.”

Az igazgató rámutatott, hogy kétféle búcsú létezik. Vannak a kegyhely vagy egy gyógyító erejű szobor köré szerveződő búcsúk és vannak a templom búcsúk, ahol a templom védőszentjének tiszteletére gyűlnek össze az emberek. A mezőkövesdi búcsú különlegessége, hogy előbb tartottak a településen Jézus Szíve tiszteletére búcsú ünnepet, mint ahogyan a templom felépült volna.

A kiállítás tablói fotókkal és visszaemlékezésekkel követik nyomon a Szívbúcsú mezőkövesdi hagyományát. A tárlat július 20-ig tekinthető meg.

A 100. Szívbúcsúra, mely 2022. június 26-án lesz, szeretettel várják a híveket.

Pap Ildikó