Marton Zsolt váci püspök, az MKPK Családügyi Bizottsága elnökének 2024. évi körlevele a magyar családokhoz.
Kedves Magyar Családok!
A 2025. év rendkívüli esztendőnek ígérkezik az életünkben, mert jubileumi szentév lesz. Ferenc pápa a szentévi előkészületekre írott levelében ezt mondja:
„A szentév mindig nagy lelki, egyházi és társadalmi jelentőségű esemény volt az Egyház életében. Amióta VIII. Bonifác 1300-ban bevezette az első szentévet – százéves ismétlődéssel, amely aztán a bibliai mintára ötvenévessé vált, majd huszonöt évenként ismétlődőként állandósult –, Isten hívő szent népe ezt az ünnepet a kegyelem különleges ajándékaként éli meg, melyet a bűnök bocsánata és különösen a búcsú, Isten irgalmának teljes kifejeződése jellemez.” (A remény zarándokai – Ferenc pápa levele a 2025-ös szentév előkészítéséről)
A szentév Isten hívő népén, mint nagy családon belül kegyelmi ajándék a családok számára is. Hiszen a szentév – a szeretetteljes visszatekintésen túl –, elsősorban a megújulásról, az újbóli megtérésről, az újrakezdés lehetőségéről szól. Tekintsünk úgy a szentévre, mint amely lehetőséget nyújt a családok számára a „kegyelmi újratervezésre”.
Ez az újrakezdés a bűnbocsánatnak és Isten irgalmának a megélését is jelenti. Lehetőség kapcsolataink rendezésére: megbocsátani azoknak, akikkel konfliktusban vagyunk. Lehetőség arra, hogy megbocsássunk önmagunknak, és leginkább lehetőség arra, hogy Isten bocsásson meg mindnyájunknak, amiért nem fogadtuk be az ő szeretetét. Kérjük Isten hozzánk lehajló, irgalmas szeretetét mindezekhez!
Családreferens püspökként, fájó szívvel kérek bocsánatot Istentől, a gyermekektől, fiataloktól és családjaiktól, mindazoktól, akiket valamilyen bántalmazás ért az egyház szolgálattevői részéről. Mindent meg fogunk tenni azért, hogy a jövőben ne ismétlődhessenek meg a bántalmazáshoz vezető helyzetek és – teljes mértékig azonosulva a Szentatya által meghirdetett zéró tolerancia elvével –, a prevenciót szem előtt tartva folytatjuk a már megkezdett munkát.
Hiszem, hogy ezekben a hitet próbáló helyzetekben is szól hozzánk Jézus. Ő az, aki meggyógyítja a sebeket. Imádkozom minden katolikus családért, hogy hitüket el ne veszítsék és az őket ért sebeket fel tudják dolgozni. Bízom benne, hogy lesznek a környezetükben olyanok is, akik ezeket a sebeket segítenek bekötözni, akik megértést, vigaszt jelentenek számukra.
Egyben kérem Isten irgalmát! Ferenc pápa szavait teszem mindnyájunk szívére: „A megbocsátás a múltat nem változtatja meg, a történteket nem módosíthatja, de lehetővé teszi a jövő megváltoztatását, azt, hogy másként, harag, gyűlölködés és bosszúvágy nélkül éljünk.” (Spes non confundit, 23)
A közelgő jubileum nagyban hozzájárulhat a remény és a bizalom légkörének helyreállításához – mondja a Szentatya. A szentév a megújulás reményét hordozza magában a családok számára is: megújíthatjuk házastársi kapcsolatunkat, gyermeknevelési attitűdjeinket, kapcsolatainkat idős hozzátartozóinkkal.
Az előttünk álló szentév vezérgondolata: a remény, amelyhez a pápa A remény zarándokai mottót választotta. A 2025. évi jubileumra kiadott, fentebb már hivatkozott bullájának pedig ezt a címet adta: A remény nem csal meg (Spes non confundit).
Mi a remény?
A remény általános értelemben valami jónak az akarása, amelynek elérése nem csak tőlünk függ; szeretnénk birtokba venni, és bízunk abban, hogy a szükséges segítséggel a vágyott célt el is fogjuk érni.
A keresztény ember számára a remény egy erény (jóra való készség), mely alkalmassá teszi akaratunkat arra, hogy megtegyünk mindent, ami üdvösségünkhöz szükséges, és bizalommal várjuk Isten segítségét, amellyel majd eljutunk természetfölötti végső célunkhoz, és színről-színre látjuk Istent.
Égve kell tartanunk a remény fáklyáját – tanítja a Szentatya. A remény fáklyájának hordozója a család. Más szavakkal: a remény forrása lehet a család.
Miért lehet a remény forrása a család?
Ferenc pápa a Családok X. Világtalálkozóján mondotta, hogy a család az első hely, ahol az ember megtanul szeretni. A pápa örök igazságot fogalmazott meg: ha valaki szerető családban növekszik, akkor megéli és gyakorolja az önzetlen szeretetet. Minél nagyobb a család, talán annál jobban. A mai, egyre inkább individualizálódó, az önzés kísértésében élő ember számára a hiteles, bár nem tökéletes családi élet remény lehet, hogy ne essen áldozatul az önzés világának, hanem a szeretetkapcsolatokban megélt élet kultúráját építse.
A reményt, mivel végső célja a boldogító Istennel való találkozás, isteni erénynek is mondjuk, testvérei a hit és a szeretet. Az őszinte hitben és szeretetben élő család áldássá válik önmaga és mások számára, amely Isten végtelen jóságát megtapasztalva, mindig a remény forrása lesz.
A családban várják a megfogant életet, elfogadják a gyermeket és fölnevelik. Régen, faluhelyen azt mondták arra, aki gyermeket várt: jövője van. Akinek pedig jövője van, az remél. Van remény arra, hogy a család élni fog az Egyházban és a társadalomban. Van remény az egymást szerető és elfogadó szülőkre és gyermekekre. Van remény a nagyszülőkről való gondoskodásra.
A Szentatya az idén lezárult püspöki szinódus témájává tette magát a szinodalitást, az úton levést, a hit útján való együtt járást. A II. Vatikáni Zsinat azt mondja az Egyházról, hogy Isten vándorló népe. Ez a családra, a családegyházra különösen igaz. A család a különböző generációk együtt járása, zarándoklata. Aki megtanulja az együttműködést a családban, annak van reménye arra, hogy az Egyház és a társadalom párbeszédre kész, meghallgatni képes, befogadó tagja lesz. Reményünk, hogy hívő családjaink vonzzák az istenkereső embereket és felkeltik bennük is a vágyat a családi életre, az elköteleződésre.
Ferenc pápa ezt is mondja: „Miközben érezzük, hogy mindannyian zarándokok vagyunk a földön, ahová az Úr azért helyezett bennünket, hogy műveljük és őrizzük azt (vö. Ter 2,15), ne mulasszuk el útközben szemlélni a teremtés szépségét és gondozni közös otthonunkat.” (A remény zarándokai – Ferenc pápa levele a 2025-ös szentév előkészítéséről)
A család a természet szeretetével a teremtésvédelem bölcsője is lehet.
Az egymáshoz alkalmazkodni kész, párbeszédre nyitott család a béke reményét is hordozza, amelyre oly nagy szüksége van mai világunknak. A béke mindig az emberi szívekből és a kisebb közösségekből indul. Így a család lehet a béke reményének hordozója is.
A szentévre készülve hálát adunk családjainkért. Szeretettel gondolok munkatársaimra, akik a család idős tagjainak lelkigondozását segítik a „Melléjük szegődöm” programmal, amely képzést az előttünk álló évben is szeretnénk folytatni.
Továbbra is szívügyünk az életvédelem, jövőre ötödik alkalommal szervezzük meg az Életvédő Napot Debrecenben, együttműködve görögkatolikus testvéreinkkel.
A házasságra történő felkészítés katekumenális szemléletű kidolgozását is folytatni szándékozunk.
Ahhoz, hogy segítsük a családokat a remény forrásaivá válni, szeretnénk rátekinteni a családok és a remény nagy pápájának, Szent II. János Pál pápának – aki jövőre lesz húsz éve, hogy elköltözött az örökkévalóságba –, 1995-ben megjelent írására, az Evangelium vitae (Az élet evangéliuma) kezdetű enciklikájára.
Legyen lelki olvasmányunk továbbá XVI. Benedek pápa Spe salvi kezdetű, a keresztény reményről szóló apostoli buzdítása, amely rámutat a két pápa lelki rokonságára: „…szükségünk van a kisebb vagy nagyobb reményekre, amelyek napról napra megtartanak az úton. De ezek nem elegendőek a nélkül a nagy remény nélkül, amelynek felül kell múlnia az összes többit. Ez a nagy remény csak Isten lehet, aki átöleli az univerzumot, s adni és ajándékozni tudja nekünk azt, amire mi önmagunkban nem vagyunk képesek. Épp a megajándékozottság tartozik hozzá a reményhez. Isten a remény alapja – nem akármilyen Isten, hanem az az Isten, akinek emberi arca van, és aki mindvégig szeretett minket: mindegyikünket és az emberiség egészét.” (31.).
Örömmel és reménnyel készülünk a családok május végi nemzetközi jubileumi zarándoklatára, Rómába, október közepén pedig a harmincadik családkongresszusra, amelyet ezúttal Vácon rendezünk meg.
Kedves Magyar Családok!A szentév a pápai bazilikák Szent Kapujának megnyitásával veszi kezdetét, Rómában. Magyarországon is minden megyéspüspökök megnyitja a szentévet a saját egyházmegyéjében. De a legfontosabb, hogy a szívünket, és családjaink szívét nyissuk ki Krisztus előtt, és ezzel a szívvel legyünk képesek szeretni embertársainkat!
Családreferens püspökként tudom, hogy határozottan védenünk kell a családjainkat a keresztény értékrenddel ellentétes gender-ideológiától, az online világ káros tartalmaitól, az egyre gyakrabban kialakuló függőségektől azért, hogy legkisebb közösségeink a reménység tiszta forrásai maradjanak! Munkatársaimmal a szentévben azon fáradozunk majd, hogy a Szentatya szavaival élve „a szentévet intenzív hittel, élő reménnyel és tevékeny szeretettel ünnepeljük meg” (Uo.) családjainkban is. Ehhez kérem Isten áldását rátok. Köszönöm hűséges szereteteteket!
Advent elején és a szentév kapujában, a Szeplőtelen Szűz pártfogását kérve imádkozom értetek!
Vác, 2024. december 8.
Marton Zsolt váci megyéspüspök
az MKPK Családügyi Bizottságának elnöke
Fotó: Vatikán Média
