Egerben szeptember 20-án tartották a 2020-as búcsút.

A szentmise kezdetén dr. Csizmadia István, az egri bazilika plébánosa köszöntötte jelenlévőket, Buda Péter rektort, az ünnep főcelebránsát és a múlt héten elsőáldozásban részesült fiatalokat.

Kicsit szerényebb az idei búcsú, hiszen a helyzet miatt nincs körmenet, elmarad a délutáni program, s agapét sem tartunk – foglalta össze az idei ünnep változásait a lelkipásztor. Hozzátette: most még buzgóbban imádkozunk azért, hogy a Mindenható Isten a Fájdalmas Szűzanya közbenjárására enyhítse bajainkat, s adjon segítséget buzgó keresztény életünkhöz. Csizmadia István elmondta még:  lehet, hogy jövőre nem itt, a templom szomszédságában lesz a búcsú, hiszen hamarosan óvoda építése kezdődik a közelben. Ez az életnek, a jövőbe vetett hitnek jeleként új reményekkel tölti el szívünket – fogalmazott a plébános.

Buda Péter, az Érseki Papnevelő Intézet rektora, a búcsú szónoka szentbeszédében elmondta: minden történet általában jól kezdődik, így a Szűzanya életéről is elmondható ez, a Szentírás nem ír ugyan róla, de a keresztény hagyományból tudjuk, ismerjük a részleteket. Lukács evangélista írja le az angyali jelenést, ahol Gábriel köszönti, bíztatja, s Mária ígéretet kap. Csodás hírek, nagyszerű perspektíva, fényes jövő! Aztán Erzsébet látogatásakor is megbizonyosodik erről. Csupa öröm, boldogság, aztán egyszerre csak felhők gyűlnek az égen.  A boldogság hirtelen elhomályosodik, Betlehembe kell menni, ahol nincs szállás, barlangban születik a gyermek. De örül, hogy teljesített a küldetést, jönnek a pásztorok, a bölcsek, ismét minden jónak tűnik. Elmennek Jeruzsálembe, bemutatják Jézust, boldogság és büszkeség tölti el a szülőket az idős bölcs Simeon éneke, áldása hallatán. Aztán egyszercsak egy disszonáns hang jelenik meg, eddig csupa nagyszerű dolgot, a nagyszerű jövő ígéretét hallhatták, aztán Simeon szavai rávilágítanak, az ellentmondás jele lesz, aki miatt sokan elbuknak Izraelben és Mária lelkét is tőr járja át.

A történet innen másképp folytatódik, Mária érzi, küldetése nem fényes ösvény, a lélek sebződni fog, s már maga a tudat is egyfajta szenvedés. A Szűzanyánál jobban senki sem csatlakozott a megváltás művéhez, készül, nem éri váratlanul a nehézség, a szenvedés. Isten bűntelen fiának nem kellene szenvednie, de tudják, miért van mindez. Jézus nyilvános megjelenése kezdetén, mikor Keresztelő János rámutat, megkezdődik rejtett keresztútja, tudja, hogy áldozati bárány lesz. Minden, ami ezután történik, mindenben benne van a legnagyobb áldozat, mint végkifejlet.  A Szűzanyára gondolva többféle ábrázolás sejlik fel a művészetből, amikor áll a kereszt alatt, vagy, amikor ölében tartja halott gyermekét. De a szenvedése ekkor csak kicsúcsosodik, már előtte is megvolt. Kísérte fiát útjain, néha megjelent mellette, a háttérben mindig ott volt.

Lukács evangéliumában egy helyen olvassuk, hogy kíséretében vannak asszonyok, akik segítik, ellátják őket, Máriáról itt nem írnak, ez is a Szűzanya szenvedéseire utal.

A szónok személyes élményeit felidézve úgy fogalmazott: egy édesanyának a legnagyobb öröm, hogy gyermekével lehet, ezt mindenki megtapasztalhatja,  s ez hiányzott Jézus és Mária esetében, sokszor idegenek gondoskodtak Jézusról. Fel kellett dolgoznia, hogy nem ő volt mellette, mert megértette, hogy szent fia mindenkiért adja majd áldozatát.

Az üdvösségtörténet legnagyobb misztériumainál azonban mindig jelen van: a megtestesülésnél, a kereszt alatt, amikor a szeretetáldozat legnagyobb tette megtörténik, s a Szentlélek eljövetelekor. Mária az egyetlen személy, aki minden alkalommal jelen van! Ott áll a kereszt tövében, nem roskad össze reménytelenül. Ez mutatja azt, hogy ebben a pillanatban is, a tragédia végkifejletekor sem csuklik össze, mert hisz és bízik Isten ígéretében, szeretetében. Látjuk, hogy nem lázad, nem engedetlenkedik, elfogadja Isten kezéből azt, amit kap.

Buda Péter atya a helyi történetre utalva rámutatott: amikor a török idők után a serviták megtelepedtek a városban és elhozták a Fájdalmas Szűzanya tiszteletét, nagyon jót tettek a néppel. Olyan időben hoztak vigaszt, amikor nagyon fontos volt a bizalom, a szenvedés elfogadása. Háborúk, elbukott szabadságharc, éhínség, járványok idején a serviták reményt hoztak ezzel. Ez több int 300 éve így van a városban, ezalatt sokszor elfogyatkozott a remény, a hit, de a Fájdalmas Szűzanya tisztelete itt maradt. Most is sokan tartanak a nyomorúságtól, a kilátástalanságtól, de itt van nekünk a Szűzanya példája, ami meg tud erősíteni bennünket, hogy állni tudjunk! Jajveszékelő világ kellős közepén vagyunk, de az ő ereje nekünk is ad erőt, hogy állva maradjunk az élet bajai közepette. Mert a keresztből a feltámadás dicsősége vár ránk, a kereszt nem Isten szeretetlenségét mutatja, vegyük fel hát a keresztet, Krisztus tanítása szerint, s ezzel mások baját is viselve haladjunk a jelen szomorúságaiból az Isten által meghirdetett örök boldogságra, ahol bennünket is vár a Szűzanya! – zárta szentbeszédét a szónok.

A szentmise végén megáldották a zarándokok kegytárgyait.

A Fájdalmas Anya búcsú szentmiséjét a Szent István Rádió élőben közvetítette.

Bérczessy András

kép: Szent István Televízió, Federics Róbert