A karácsondi Gönczy Pál Katolikus Általános Iskola egyik irodájában ülünk, beszélgetőtársam Dobos Réka. aki 2014. december 24-én reggel munkába menet súlyos autóbalesetet szenvedett. Hosszú hetekig élet-halál között lebegett. Utána jött a kemény ébredés: teste nyaktól lefelé lebénult, kezeit nem tudta mozgatni úgy, mint korábban, élete ágyhoz kötött lett.  Ma pedig itt van velem szemben egy kerekesszékben, mosolygósan, munkában…

- Hogyan jutottál idáig? Honnan ez a hihetetlen akaraterő?

- A baleset előtt 12 éven át versenyszerűen karatéztam, ami a küzdőszellemet, az akaraterőt alaposan megerősítette bennem. Újra lélegeztem és gyógyulni akartam. Megkezdtük a rehabilitációt, a gyógykezeléseket, a lehető legtöbbet akartuk kihozni ebből a drasztikusan új helyzetből.

- Milyen volt az út mostanáig?

- Nehéz és küzdelmes volt az út idáig, és folyamatos kihívások vannak ebben az állapotban. Kórházi és rehabilitációs kezelések sorozata áll mögöttem, lovasterápia, gyógytorna, a házunk akadálymentesítése. Újrakezdtem a karatét, mert nem lehet- visszanézni és sajnálkozni csak. Kis célokat kell kitűzni, mint például fejlődés a karatéban, vagy hogy minél önállóbb legyek, és persze munkalehetőséget keresni.

- Ha már karate: ezt hogyan lehetett folytatni és milyen eredménnyel?

- Létezik kerekesszékes karate is, melyhez a törzsizomzat erősítése, valamint a karok erősítése és gyorsítása rendkívül fontos. 2017 elején kezdtem az edzésekre járást, és hamarosan újra versenyezni akartam. A WKF Karate Magyar Bajnokságán indultam először formagyakorlatban, a kata-ban. Nagy büszkeségemre aranyérmet nyertem.

- Mi volt a folytatás? Világbajnokság?!

- Pontosan! Írországban rendezték, IJKA World Open Karate Championships a neve, és bár első indulóként nehéz dolgom volt, de mégis világbajnokként tértem haza! De még van tervem: a paralimpiára kijutás a legnagyobb jövőbeli célom.

- Hogyan sikerült munkát találni?

- Hallottam, hogy van egy pályázati lehetőség „Megváltozott munkaképességű emberek támogatása” címmel. Így kerültem a községem iskolájába. Jelenleg itt koordinálom és készítem elő az a Gönczy Pál Katolikus Általános Iskola pályázatait. Érzékenyítő előadásokat is szoktam tartani, több iskolában is, mert célom, hogy minél több ember megismerhesse a kerekesszékesek életét és mindennapjait.

- Milyen érzés újra dolgozni?

- Jó érzés, hogy újra dolgozhatom, ráadásul ismerős környezetben. Jó érezni, hogy hasznos vagyok és hasznos dolgot csinálok, egyúttal anyagi terhet is levehetek szüleim válláról.

- Kiknek szeretnél köszönetet mondani, hogy ma itt tartasz?

- Elsősorban szüleimnek, hogy ezt az életminőséget élhetem, edzőmnek, Prondvai-Pacsika Ferencnek, hogy a Kowax Egyesületben edzhetek és felkészít a versenyekre. Rajtuk kívül az iskolának és az Egri Főegyházmegyének, hogy itt dolgozhatok, és minden ismerős és ismeretlen jó szándékú embernek, aki támogatott céljaim elérésében.

- Köszönöm a beszélgetést, és azt kívánom, a Jóisten adjon neked akaraterőt, hogy megvalósíthasd minél több célodat!

Virág Sándor