„A hit nehéz időkben is ütésállóvá tesz"

Hitről, keresztényüldözésről, energiaválságról, és az orosz-ukrán háborúról is beszélgetett főegyházmegyénk vezetőjével, dr. Ternyák Csaba egri érsekkel a boon.hu munkatársa, Detzky Anna.

A cikk itt érhető el eredetiben: https://www.boon.hu/helyi-kozelet/2023/02/a-hit-nehez-idokben-is-utesallova-tesz

A főpásztorral a Magyar Katolikus Rádió főszerkesztője, Szikora József is készített beszélgetést, a hanganyag itt érhető el: https://www.katolikusradio.hu/archivum.php?firstaudioid=7&mev=2023&mho=02&mnap=04&mora=07&mperc=50

 

boon Érsek

Mit jelent életében a püspöki hivatás?

Elsősorban úgy tekintek rá, mint papi hivatásom kiteljesedésére, amely Isten és az egyház szolgálatáról szól. A püspökszentelés óta eltelt harminc év jelentős időszak az életemben, amelyet összesen három állomáshelyen töltöttem el. Öt éven át voltam esztergom-budapesti segédpüspök, majd közel tíz évig a vatikáni Papi Kongregáció titkára, és immár közel tizenhat éve szolgálom az Egri Főegyházmegyét. Hálás vagyok Istennek, hogy meghívott papjai közé, és egészen fiatalon a püspöki szolgálatra. Nagyon örülök, hogy mindig adott mellém jó munkatársakat, akik segítenek abban, hogy például Miskolcon megerősítsük közösségeinket, számos oktatási intézményt fenntartsunk, óvodákat építsünk, közösségi tereinket megújítsuk.

Ezt a munkát hogyan kell elképzelni?

Minden héten van egy nap, amikor egész délelőtt csak fejlesztési kérdésekről tárgyalunk. A stábban sokféle szakma képviselteti magát: építész, jogász, pénzügyes és pap munkatárs. Többféle szakértelmet és ízlést hozunk össze. Nem régen fejeződött be az érseki palota felújítása. A bazilika rekonstrukciójának első üteme tavaly nyárra készült el. Augusztus 20-án volt az első szentmise a fele részben felújított székesegyházban, ahol örömömben a könnyeimmel küszködtem. Munkatársaim persze nemcsak a felújításokban segítenek, hanem a köznevelési, egyetemfenntartói feladatok koordinálásában, a különféle lelkipásztori területek irányításában is.

Nemrég telt házas érdeklődés mellett hirdetett igét a miskolci ökumenikus imahéten. Mennyire fontosak a miskolci hívők?

Bár Eger a központ, de a főegyházmegye legnagyobb és legjelentősebb városa Miskolc, úgyhogy gyakran megfordulok ott. Rendszeresen látogatom a közösségeket, részt veszek nagyobb ünnepeiken. Szép és nemes kötelességem az is, hogy az ökumenikus imahéten évről évre megjelenjek. Egerben általában én nyitom meg a hetet, Miskolcon pedig a többi egyházi vezetővel együtt imádkozunk és tartjuk az igehirdetést. Fontosnak tartom, hogy mi, különböző felekezetű keresztények közösen imádkozzunk. Meg kell mutatnunk a világnak és egymásnak is, hogy keresztények vagyunk, összetartozunk, közös céljaink, szempontjaink vannak, szeretjük és tiszteljük egymást.

Mi az aktualitása az ökumenének a világ felé?

Jézus Krisztus az utolsó vacsorán azért imádkozott, hogy tanítványai között egység legyen. A történelem folyamán kialakult szakadások botrányt jelentenek a világ szemében is. Különösen fájó szívvel tapasztaljuk, hogy a szomszédban folyó háború milyen feszültséget okozott az ortodox egyházon belül is. A közös imádságok kifejezik vágyunkat és kéréseinket az áhított egység elérése érdekében. Ebben a világhelyzetben nagyon fontos, hogy megmutassuk: a keresztények tudnak közösséget ápolni és közösen imádkozni.

Mi a szerepe az egyháznak az orosz-ukrán háború kapcsán és milyen eszközei vannak?

Az egyháznak a legfőbb eszköze a békéért való imádság, továbbá az, hogy az embereket, a politikai és egyéb szereplőket józanságra, higgadtságra, diplomáciára, tárgyalásra szólítsa fel. A problémákat ne a fegyverek, ne az erőszak útján oldják meg! Teljesen fölösleges annyi életet kioltani és az anyagi javakban kárt tenni, miközben a végén úgyis egy tárgyaló asztalnál fogják rendezni az ügyeket. Ferenc pápa számos ilyen kezdeményezéssel állt elő, és felhívásokat fogalmazott meg a világban meglévő konfliktusok békés megoldására. Többször felajánlotta közvetítő szerepét is.

A főegyházmegye milyen szerepet játszik a menekültek megsegítésében?

A háború elején, amikor a legnagyobb menekülthullám érkezett, munkatársaink közül többen részt vettek a barabási határátkelőhelyen a menekültek fogadásában. A fogadóállomáson az egri karitász vezetői és segítői mind a mai napig bekapcsolódnak ebbe a feladatba. Szoros kapcsolatot ápolunk a kárpátaljai karitásszal, amelynek tevékenységét számos módon támogatjuk. Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem egyik kollégiumát a menekültek rendelkezésére bocsátottuk Egerben, ahol jelenleg is sokan tartózkodnak.

A menekültek és az illegális migráció nem ugyanaz. Utóbbival kapcsolatban mi az egyház álláspontja?

Ferenc pápa állásfoglalásai alapján látható, hogy a katolikus egyház befogadó és nem zárkózik magába. Ugyanakkor a rendet kedveli. Meg kell különböztetni az illegális migrációt és a menekültek befogadásának kérdését, ahogy ön is mondta. Nincs olyan jóérzésű ember, aki ne értene egyet azzal, hogy a háború elől menekülteket be kell fogadni és támogatni kell. Más a helyzet a bevándorlással, amely a fejlődés forrása, de annak akadálya is lehet. Ha a társadalmi békét veszélyezteti, akkor vissza kell fogni, hiszen a befogadó társadalom kárára lehet.

Az ökumenikus imahét első alkalma az üldözött keresztények napja is volt. Mennyire tapasztalható keresztényüldözés Európában?

Az üldözés nem mindig jelent fizikai bántalmazást, lehetnek annak kifinomult és rafinált módjai is. Ezt megtapasztaltuk a „puha diktatúra” éveiben. Úgy gondolom, hogy a kontinensünkön az üldözés ma sem úgy mutatkozik meg, hogy bilincsbe verik, vagy megölik azokat, akik keresztények. A nagy világban sajnos ilyen is előfordul. De vannak olyan ideológiák, amelyek be akarnak hatolni akár a teológia területére, és az egyház tanítását is érintik. Olyan külső hatások és törekvések, amelyek arra akarják rászorítani a keresztény egyházakat, hogy módosítsák tanításukat bizonyos területeken. Gondolok itt az életvédelemre és bizonyos etikai kérdésekre. Ezekben a témákban léteznek divatos nézetek, amelyeknek útjában áll a kereszténység. Lehet érzékelni, hogy agresszívan lépnek fel ezek az ideológiák Európában. Hazánkban talán még kevésbé, de amilyen szemlélet áthatja a világot, az ránk is hatással van.

Jelenleg az energiaválság is sújtja a világot, így az egyházat is. Hogyan tudják ezt átvészelni a főegyházmegye intézményei?

Mi is szembesülünk ezekkel a nehézségekkel. A magyar kormánynak van egy olyan rezsivédelmi programja, amelyik részben bennünket is érint. Tudjuk, hogy a megemelkedett költségeket az állam nem képes teljes egészében átvállalni, de ígéretet kaptunk arra, hogy jelentős részét igen. Számos intézményünkben sikeresen valósítottunk meg energiahatékonysági korszerűsítést, és a lehetőségekhez mérten ezt szeretnénk tovább folytatni.

A pandémia alatt nagy segítséget jelentett a digitális technika. Mennyire él a katolikus egyház ezzel a lehetőséggel a fiatalok megszólítása terén?

Természetesen nagyon fontosak ezek az eszközök, amelyekkel olyanokat is elérhetünk, akik csak ritkán térnek be templomainkba. Fiatalabb kollégáim számos sikeres kezdeményezéssel élnek a digitális világban. Nem téveszthetjük azonban szem elől, hogy a hit hallásból ered, és a személyes tanúságtétel, valamint az Istennek elkötelezett életforma vonzása a hit átadásának máig leghatékonyabb formája. A digitális technika számos esetben segítséget jelent, viszont soha nem helyettesítheti a személyes kapcsolatok és a közösség erejének megtapasztalását.

Mennyire tartja fontosnak a missziót a katolikus egyház és milyen módszerei vannak erre?

Már XVI. Benedek pápa is sokszor fölhívta arra a figyelmet, hogy a misszió szóbeli igehirdetést, jó példát és a hit örömének bemutatását jelenti. A hitet nem lehet „megvásárolni” kedvezményekkel, támogatásokkal. A hit végső soron Isten adománya, és aki nem hisz, az nem tudja elképzelni, hogy milyen belső örömet jelent az embernek, ha tudja, hogy van Isten, aki őt szereti és a tenyerén hordozza. A hívőknek olyan kapaszkodói vannak, amelyek az élet nehéz helyzeteiben is ütésállóvá teszik őket. Tudnak kihez fordulni és belső biztonsággal rendelkeznek. A mi vágyunk és célunk az, hogy a magyar társadalomban sokkal többen legyenek, akik elevenen élik a hitet. Viszont a megtérők száma nem rajtunk múlik. Nem is szabad csak a számok bűvöletében élni, hiszen a keresztények olyanok, mint a só, amely ízt ad a világnak.

Benedek pápa miben lehet példa a hívek számára?

Római szolgálatom alatt viszonylag gyakran találkoztunk. Ritka finom ember volt, akinek már tekintete is szelídséget, őszinte barátságot sugallt. Mély hite áthatotta szavait és gesztusait. Ebben mindenki számára példa lehet. Megmutatta, hogy minden élethelyzetben és minden életkorban lehet Istennek szentelt életet élni, és nyitottnak lenni az ő akarata elfogadására. Fülemben csengenek szavai, amelyeket a konklávét megelőző este, magas életkorára utalva kétszer is megismételt nekem: „hetvennyolc”... Példa abban, hogy ennek ellenére elfogadta megválasztását, és példa abban is, hogy amikor erejét fogytán érezte, volt bátorsága visszalépni. Képes volt határozott igent, és képes volt határozott nemet mondani.

Hogyan tud a katolikus egyház - egy elanyagiasodott, sok esetben értékvesztett világban - biztos pont lenni ma, amikor annyi minden változik?

A katolikus egyház töretlenül hiszi, hogy a történelem viharai közt is vele van alapítója és Mestere. Ez adja biztonságát és önazonosságát. A Szentlélek vezetésével képes arra, hogy megkülönböztesse mi az, ami a hitben lényeges, amihez minden körülmények között ragaszkodnia kell, és mi az, ami csak emberi szokás, hagyomány. Nagy segítséget jelent ebben a megkülönböztetésben a mindenkori pápához való hűségünk, és az ő tekintélyének feltétlen elfogadása.

Mostanában sok nehéz időszak követi egymást. Keresztény körökben gyakran hallani, hogy a végidőket éljük. Ön hogyan látja ezt?

Kétezer éve a végidőket éljük, amióta Jézus Krisztus megváltotta a világot és visszament az Atyához. Viszont, hogy a végidők meddig tartanak, azt senki nem tudhatja. Jézus mondta: „Nem tudjátok sem a napot, sem az órát!” Isten öröktől fogva van és örökké létezik, de a teremtett világnak volt kezdete, és egyszer eljön a vége is. Így van az ember földi életével is. A napokban olvastam egy bátorító idézetet az idős Benedek pápától: „Nem a végre készülök, hanem egy találkozásra.” Ez a találkozás pedig nem riadalommal és félelemmel tölt el bennünket, hiszen egy nagyszerű meglepetést, az örök élet örömét ígéri.