„A hivatásnak Jézus szívéből kiindulva kell horgonyt vetnie” – papszentelés Egerben


(A képre kattintva galéria nyílik!)

Június 20-án szentelte áldozópappá Barta Márton István, Marosi Balázs, Nagy Ferenc és Thiago Costa diakónusokat Ternyák Csaba egri érsek. A járványhelyzet miatt, az állami rendeletekkel összhangban, érseki rendelet alapján idén korlátozott volt a személyes jelenlét lehetősége. A bazilikában mind a papok, mind pedig a hívek csak szűk körben ünnepelhettek, a szertartást az interneten és kivetítőn a Dobó téri Szent Antal templomban követhették az érdeklődők.

Ternyák Csaba egri érsek a szentmise kezdetén úgy fogalmazott: a papszentelés az egyik legnagyobb ünnep az egyházmegyében. A főpásztor köszöntötte a szentelendő diakónusokat, szüleiket, családjaikat, s sajnálatának adott hangot, hogy Thiago Costa diakónus szülei nem tudtak eljönni Brazíliából erre az ünnepre. Az érsek köszöntötte az egyházmegye másik bazilikájából, Sárospatakról érkezett gyalogos zarándokokat, a jubiláló papokat, köztük Kuklay Antal atyát, aki éppen ebben az időben mutatja be vasmiséjét. Ternyák érsek köszöntötte a Szent István Rádió és Televízió közvetítésén keresztül bekapcsolódó híveket is. Buda Péter és Michał Bartosz Muszyński szemináriumi rektor szólították az áldozópapi szolgálatra jelentkezőket, s kérték szentelésüket, s kifejezték, méltóak a hivatás gyakorlására.

A Főpásztor homíliájában utalt arra, hogy régebben a misszió azt jelentette, hogy Európa országaiból fiatal misszionáriusok indultak el messzi kontinensekre Krisztus örömhírét hirdetni. Mára azonban Európa vált missziós területté. "Így egyre gyakrabban fordul elő nálunk is, hogy fiatal emberek idegen országokban, vagy nem születési egyházmegyéjük területén szolgálnak. Aki missziós hivatást vállal, az meghallotta Jézus halk, de kitartó hívását." - mondta Ternyák érsek.

A továbbiakban XVI. Benedek pápa gondolataival folytatta szentbeszédét, melyben az emeritus pápa a paáság évének lezárásakor arról elmélkedett, hogy a keresztre feszítettre tekintve megérthetjük: Krisztus szíve értünk van nyitva, mely által Isten szíve nyílt meg számunkra. A liturgia pedig feltárja nekünk azt a nyelvet is, ahogyan szól hozzánk Jézus szíve és beszél nekünk az Istenről, az emberek pásztoráról, ily módon nyilatkoztatva ki a szíve legmélyén gyökerező krisztusi papságot. Ez a papság pedig minden papi hivatás örök alapja és hiteles ismérve. "A hivatásnak Jézus szívében kell horgonyt vetnie és belőle kiindulva kell léteznie.” - idézte Benedek pápát az egri érsek.

A szentelendőket megszólítva folytatta: "Úgy tekintünk rátok, mint hozzánk küldött misszionáriusokra, akik készen álltok arra, hogy miután magatokat Krisztusnak adtátok, most arra kaptok küldetést, hogy az élet vizét ajándékozzátok a szomjazó világnak. Ti, négyen, akik itt álltok előttem és az Egri Főegyházmegye szolgálatára jelentkeztek, öt különböző országhoz kötődtök. Márton, bár az mi egyházmegyénk szülötte, édesanyja révén lengyel gyökerekkel is rendelkezik. Ferenc Felvidékről, Balázs Erdélyországból, Thiago pedig Braziliából érkezett hozzánk."

A továbbiakban Szűz Mária Szeplőtelen Szívének ünnepére hivatkozva arról beszélt, hogy Mária a szívében a legkorábbi, senki más által nem ismert történéseket őrzött. Lukács evangélista is utalt arra, hogy Jézus gyermekkoráról magától Máriától értesült. De így van ezekkel a szívében őrzött emlékkel minden édesanya, így a papi édesanyák is. "A ti papi szívetek is legyen olyan tiszta, mint Máriáé, hogy méltó hajlék és Isten dicsőségének temploma legyetek a Szentlélek számára. Ilyen a jó papi szív! Tegyetek ti is így, mint Ő! Őrizzetek fontos szavakat, gondolkodjatok el az Úr életének, és a ti életeteknek eseményein. Jézushoz hasonlóan pedig fáradozzatok ti is a mennyei Atya dolgaiban! Akkor biztosan nem tévesztitek el szívetek ritmusát." - mondta a szentelendőkhöz fordulva.

Ezután arra buzdította őket, hogy ne féljenek, hiszen egyrészt a papságban Jézus és Mária szíve is segíti mindannyiukat, másrészt pedig egy nagy közösség, az Egri Főegyházmegye presbitériumának lesznek tagjai a szentelés által. A szentelendők szüleinek és családjaiknak külön is megköszönte mindenki áldozatát, amivel hozzájárult ahhoz, hogy Krisztus oltárához segítse őket. Végül Isten áldását kérve szentelendőkre, minden jelenlévő imáját kérte új hivatásokért a Boldogságos Szűz Máriának, a papok Édesanyjának, valamint Szent János apostolnak, egyházmegyénk védőszentjének közbenjárására.

A szentelendők a szentbeszéd után a közösség előtt is kinyilvánították hivatásuk iránti elkötelezettségüket, az érsek kérdéseire válaszolva, s engedelmességet fogadtak a főpásztornak.

 

A papszentelés során, a szentséget kiszolgáló érsek a felszentelő ima és kézrátétel által adta át a Krisztustól kapott áldozópapi hatalmat és küldetést. Ezt követően az egyházmegye papjai kézrátétellel fogadták be az új áldozópapot az egyházmegye papi közösségébe, majd az újonnan felszenteltet beöltöztették a papi ruhába, a főpásztor pedig megkente kezét krizmával, illatos olajjal, ahogy a kiválasztottak: a királyok, a próféták és a papok esetében ez évszázadok óta szokás. Az újmisések a főpásztorral és a jelenlévő papsággal együtt mutatták be a szentmisét. A főpásztor köszönetet mondott a szemináriumi vezetőknek, a tanároknak, a papoknak a szülőknek, családtagoknak, hogy az oltárhoz segítették a felszentelteket.  

A négy újmisés pappal együtt összesen 194 lelkipásztor teljesít szolgálatot az Egri Főegyházmegyében.

Hagyományosan júniusban szentelik a diakónusokat is, ebben az évben azonban a járványhelyzet miatt ez egy későbbi időpontban lesz.

Szöveg: Balogh Ferenc és Bérczessy András Kép: Balogh Ferenc


Az újmisések így vallanak magukról:

Barta Márton István

„Mádról származom, 28 éves vagyok. Hivatásom története általános iskolás koromra vezethető vissza. 12-13 éves  lehettem, amikor egy szentmisén, az átváltoztatás alatt éreztem, hogy milyen jó és öröm-teli lenne, ha az Urat szolgálnám az Ő oltáránál. Az érettségit követően beadtam a jelentkezésemet az Egri Hittudományi Fő-iskolára és az Érseki Szemináriumba, ahol 2010 és 2012 között folytattam tanulmányaimat. Meginogtam a hivatástudatomban és ezért felhagytam tanulmányaimmal, dolgozni kezdtem, de a boldogságkeresés mindvégig megvolt bennem. 2015 májusában ismét erős hívást éreztem a papi hivatásra, ezután egy személyes lelkigyakorlat keretében megkaptam Krisztustól a megerősítést, s folytattam tanulmányaimat a szeminárium falai között. Lelki életem és pappá formálódásom középpontjában az Oltáriszentség imádása és a Rózsafüzér imádkozása áll. Jelmondatom is kapcsolódik ehhez a két imamódhoz: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mintha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15,13). Bízom Jézus Krisztusban, az Ő erejében, s így merem odaadni egész életemet, amit Tőle kaptam.”

Marosi Balázs

„Erdély egyik legszebb városában, Kézdivásárhelyen születtem. Gyermek- és fiatalkoromat egyaránt meghatározta a hit, a templom és a közösség. Már kisgyermekként kíváncsisággal töltött el az Isten szolgálata, és az, hogy mi történik az oltárnál, ezért az akkori plébános biztatására elkezdtem ministrálni . Attól a naptól kezdve, hogy először léptem az Úr oltárához, nem igazán volt más ilyen fontos szolgálat, ami felülírhatta volna az ott megtapasztalt kegyelmeket. A szentmise és a ministrálás ettől kezdve mindennapos lett. Rögtön az első időszakban plébános és káplán váltások történtek városunkban, és olyan pásztorokkal, olyan példaképekkel ajándékozott meg az Úr, akik méltó módon folytatták elődeik munkáját. A liturgia szeretete, az odaadó istenszolgálat, a lelkesedés minden nap arról tanúskodtak, hogy jó az Isten és jó Őt szolgálni. Mindig is a kedvenc zsoltáraim közé tartozott a 39. zsoltárból vett rész: „Íme eljövök Uram, hogy teljesítsem azt, amit kívánsz”, így papi jelmondatomul is ezt választottam, már akkor. Ahogy növekedtem, folytattam ezt a sort azzal a lelkülettel, amit Jézustól tanulhatunk meg: „Legyen meg a Te akaratod”. Csak így érthető a kereszténység, csak így értelmezhető a papság. Mindenben Isten akaratát keresni, és azt teljesíteni, keresve az igazságot. Nincs más evangélium, csak ez: Imádni Istent és szeretni az embert őszintén, tisztán, haszonlesés nélkül, bölcsen. A cél pedig a mennyország, amelynek eléréséhez méltó és Istennek tetsző életet kell élnünk. Ehhez kérem a kedves testvérek imáját!”

Nagy Ferenc

1994-ben születtem Királyhelmecen, Szlovákiában. Szüleimmel és két bátyámmal, valamint nagyszüleimmel Nagykövesden éltem. Vallásos nevelésben részesültem és viszonylag fiatal korom óta ministráltam. Az általános iskolát magyar nyelven végeztem, majd a szakközépiskolában szlovák nyelven tanultam idegenforgalom szakon, és az érettségit is itt szereztem meg. Hivatásomat tekintve gyerekkoromban is gondolkoztam a papi hivatáson. középiskolás koromban kezdtem komolyabban gondolkodni, és érdeklődni a papi hivatás iránt. Egyik alkalommal, amikor  triduumot tartottak a templomban, egy pálos szerzetes, Borsos József atya vezetésével, neki beszéltem először a hivatásomról. Ő tanácsolta, hogy a plébánosomhoz forduljak, és tőle kérjek lelki támogatást. Pár hónap elteltével jeleztem is neki. Böőr Roland akkori kormányzó, mindenben segítségemre volt, és készítette utamat a szemináriumba. Érettségi után közvetlenül jelentkeztem az egri Érseki Papnevelő Intézetbe.Papi jelmondatomnak János első leveléből választottam, „A szeretetben nincs félelem” (1Jn 4,18). Kérem a kedves testvérek imáit papi életemre és lelkipásztori szolgálatomra!

Thiago Costa

Brazília Betlehem nevű városából származom. Amikor négy éves voltam, a szüleim elkezdtek járni a Neokatekumenális út egyik közösségébe, ahová a három testvéremmel együtt én is rendszeresen elmentem.Ez egy nagy ajándék volt, mert akkor kaptam a hitet. Katolikus iskolába, majd egyetemre jártam, majd egy kórházban kezdtem dolgozni. Nagyon szerettem a munkámat. A családom, a munkám és a barátaim ellenére nem voltam boldog. 2011-ben egy lelkigyakorlatra mentem és az Isten szava nagyon megérintett, mert észrevettem, hogy én mindig azt csináltam, amit akartam és mégsem voltam boldog. Azon a lelkigyakorlaton egy katekéta kérte, hogy azok, akik az Isten akaratát akarják tenni, álljanak föl. Abban a pillanatban mindenre gondoltam, ami fontos volt nekem: a családomra, a munkámra és a barátaimra, de végül elfogadtam az Isten meghívását és a szemináriumba jelentkeztem. 2011. október elején hallottam, hogy az egri Redemptoris Mater Missziós Szemináriumba kell mennem. Addig az egyetlen dolog, amit tudtam Magyarországról az volt, hogy itt van a Forma-1 egyik fordulója. Amikor ide kerültem, nagyon furcsa volt a más kultúra, a más nyelv, de most már mondhatom, hogy szeretek itt lenni. 2012-ben kezdtem el az Egri Hittudományi Főiskolára járni és a nehézségek ellenére Isten segített a tanulásban. 2019. június 22-én volt a diakónusszentelésem az egri bazilikában. Érsek úr gyakorlatra Jászberénybe küldött szeptembertől januárig. Ott megtapasztaltam az Isten jelenlétét az embereken keresztül.

A bemutatkozások forrása: Egyházmegyei Hírek/Homa János


Az újmiséseket bemutató beszélgetéseket a Szent Ietván Televízió Youtube csatornáján lehet megtekinteni:

 

 

 

KE SZE CSÜ SZO VA
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4
2021 Március
Előző
Következő