Pünkösdhétfőn Sárospatakon ünnepi szentmisét mutattak be a Boldogságos Szűz Mária, az egyház anyja emléknapja, valamint Szent Erzsébet szentté avatásának 791. évfordulóján.  A program kora reggel kezdődött katekézissel és gyónási lehetőséggel.

A sárospataki Bazilikában Bereczkei Miklós címzetes apát, esperes köszöntötte a zarándokokat és a híveket, valamint az ünnepi szentmise idei főcelebránsát, Csizmadia István kanokot, pápai prelátust, az Egri Főplébánia plébánosát.

Csizmadia István atya prédikációjában kiemelte: Pünkösd után különös örömmel fordulunk a Boldogságos Szűz Máriához mint az Egyház anyjához, és hálát adunk azért, hogy az Egyház közösségéhez tartozhatunk. A szentmise középpontjában ezúttal Árpád-házi Szent Erzsébet alakja állt, akit az Egyház a szeretet és a jótékonyság szentjeként tisztel.

Hangsúlyozta, hogy Szent Erzsébet nem pusztán emberi együttérzésből segítette a szegényeket és rászorulókat, hanem mély istenkapcsolatból fakadó szeretettel fordult feléjük. Rámutatott: a nélkülözők számunkra is lehetőséget jelentenek arra, hogy Krisztus szeretetét tettekben mutassuk meg. Prédikációjában külön kitért a ferences lelkiség szerepére is, amely meghatározta Szent Erzsébet életét. Mint fogalmazott: Most, amikor Assisi Szent Ferenc transitusának (átköltözés a földi életből az örök életbe) 800 éves évfordulóját ünnepeljük, és a ferences jubileumi év napjait éljük, akkor szinte kínálkozik a lehetőség, hogy ilyen szempontból nézzük őt, Árpád-házi Szent Erzsébetet, mint a ferences lelkületet megélő nőt.

Elmondta, hogy Assisi Szent Ferenc példájához hasonlóan Erzsébet sem másokat akart megváltoztatni, hanem saját életében törekedett a megtérésre és az evangéliumi értékek hiteles megélésére. A ferences lelkület egyik alapja a megújulás vágya. Szent Ferenc látta az Egyház hibáit, mégsem másokat akart először megváltoztatni, hanem önmagát. Tudta: ha ő közelebb kerül Istenhez, azzal az Egyház is gazdagabb lesz. Ez a gondolkodás élt Szent Erzsébetben is. A szebbet, a jobbat, az igazabbat kereste, és saját életében akarta megélni az evangéliumot.

A másik fontos vonás a teremtett világ csodálata. A ferences ember felismeri a természet szépségében Isten ajándékát. Szent Erzsébet is meglátta mindazt a jót és szépet, amit Isten alkotott, és ezen keresztül egyre közelebb került Teremtőjéhez. A világ szépsége számára nem önmagáért volt fontos, hanem azért, mert Istenre mutatott.

A ferences lelkület harmadik fontos eleme a szenvedés elfogadása Krisztussal együtt. Szent Erzsébet életében sok nehézség volt, mégsem büntetésként tekintett ezekre, hanem lehetőségként arra, hogy közelebb kerüljön a szenvedő Krisztushoz. Fontos volt számára az Egyház szeretete is. Tudta, hogy az Egyházon keresztül kapjuk a kegyelmeket, különösen a szentségekben.

A prédikációban szó esett a szenvedések elfogadásáról is. A szentbeszéd fontos része volt az Oltáriszentség tiszteletének bemutatása is. Csizmadia István atya felidézte, hogy Szent Erzsébet korában különösen megerősödött az Eucharisztia iránti áhítat: a hívek mély hittel vallották Krisztus jelenlétét az Oltáriszentségben, és ennek külső jelei is megjelentek a liturgiában. Hangsúlyozta, hogy az Egyház ma is ugyanebben a hitben él: Krisztus jelen van az Eucharisztiában, ezért egyszerre táplálkozunk vele és imádjuk őt.

A prédikáció végén arra buzdította a híveket, hogy hitüket ne tartsák meg önmaguk számára, hanem adják tovább a következő nemzedéknek is. Mint fogalmazott: az ünnepek kegyelmeit a hétköznapokban kell megélni, hogy életünkkel mi magunk is szebbé tegyük a világot, és közelebb vigyünk másokat Krisztushoz.

Pünkösd után a Boldogságos Szűz Mária, az egyház anyjának örömteli pártfogásával és a szentjeink, különösen most Árpád-házi Szent Erzsébet példáján lelkesedve örömmel folytatjuk utunkat. – zárta gondolatait Csizmadia István.

A szentmise után az ünnepi program körmenettel folytatódott Szent Erzsébet ereklyéjével, majd dicsőítő zenés szentségimádás és loretói litánia zárta a napot.

Domán Vivien