A szent három nap

A nagyböjt és a nagyhét utolsó három napját „szent három napnak” nevezzük, mert Egyházunk, keresztény hitünk legfontosabb misztériumára, Jézus megváltó szenvedésére, halálára és feltámadására emlékezik. Ez történik meg naponta, minden szentmisében. Ezek közül is kiemelkedik a nagyszombati húsvéti vigíliai szertartás. Az ünneplés teljességéhez hozzátartozik az is, hogy nagycsütörtökön és nagypénteken is részt veszünk a szertartásokon.

Nagycsütörtök az utolsó vacsora emlékezete, az Eukarisztia alapításának az emlékünnepe. A nagyböjti bűnbánati violaszín helyett erre az estére fehérbe öltözik a pap és az oltár, és a lehető legnagyobb ünnepélyességgel mutatjuk be templomainkban a szentmisét, arra gondolva, hogy Jézus még szenvedése  előtt szeretetének utolsó ajándékát az Oltáriszentséget adta egyházának, amikor az utolsó vacsorán azt mondta: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Amikor ezen a misén a Dicsőséget énekeljük, húsvét előtt utoljára kondulnak meg a harangok és a csengők, zúg az orgona, hogy a hitből fakadó örömmel adjunk hálát az Úr ajándékáért. A szentmise végén tartjuk az oltárfosztást: az oltárt megfosztjuk díszeitől, arra emlékezve, hogy az utolsó vacsora után rögtön megkezdődött Jézus értünk vállalt szenvedése.

Nagypéntek Jézus kereszthalálának az emlékünnepe. Ezen a napon a keresztények gyásza miatt még a harangok is elnémulnak: „Rómába mennek”. Nagypénteken nincs szentmise, a délutáni szertartáson viszont lehet szentáldozáshoz járulni. Egész nap Jézus kereszthalálára emlékezünk, arra gondolva, hogy mindaz, ami az első nagypénteken történt, értünk emberekért, a mi üdvösségünkért történt. A kereszt a mai ember számára is azt hirdeti, hogy „úgy szerette Isten ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16).A nagypénteki szertartásnak négy része van. Az első és legfontosabb rész az igeliturgia, amelyben a passió éneklése vagy elolvasása által emlékezünk Jézus megváltó szenvedésére és halálára. A liturgia csúcspontja a szent kereszt leleplezése és a Megváltó Jézus keresztje előtti hódolat. A harmadik rész a szentáldozás, amit régebben „csonka misének” is neveztek, mert csak a szentáldozás tényében azonos a teljes szentmisével. A szertartás végén megnyitjuk a szentsírt, amikor az ünnepélyesen leleplezett keresztet a szentsírban elhelyezzük.

Nagyszombat az Úr Jézus sírban nyugvásának a napja. Jellegzetes hangulatát találóan fogalmazza meg egy ókori szentbeszéd: „Nagy csend van ma a földön. nagy csend és teljes elhagyatottság. Nagy a csend, hiszen meghalt a Király. Megremegett a föld, aztán elcsendesült, hiszen Isten szenderült el a testben.” Nagyszombat csendjében készülődünk a húsvét vigília-szertartásra, a feltámadás méltó megünneplésére. A nap hangulatához illő szép szokás ezen a napon a szentsír-látogatás, amikor a templomainkban jelképesen felállított szentsír mellett imádkozunk és elmélkedünk.

A  szent három nap Krisztus feltámadásával zárul, amit Nagyszombat estéjén vagy éjszakáján ünneplünk. A nagyszombat esti szertartások tulajdonképpen már a húsvét vasárnap liturgiájához tartoznak. Allelujás örvendezéssel ünnepeljük a megváltás beteljesülését, Krisztus feltámadását. A megszentelt tűzről meggyújtjuk a húsvéti gyertyát, amely a feltámadt Krisztusra emlékeztet bennünket. Miután megünnepeltük Jézus feltámadását és részesültünk áldozati lakomájában, körmenetet tartunk. A feltámadási körmenettel valljuk meg a világ előtt a feltámadt Krisztusba vetett hitünket és reménységünket.

Dolhai Lajos

kép: http://www.szekesegyhaz-kaposvar.hu