Február 18-án, hamvazószerdán az egri bazilikában mutatott be szentmisét Ternyák Csaba érsek. Homíliájában a főpásztor kiemelte: éppen az elmúlást szimbolizáló hamu által jutunk el a lényeghez, életünk megújulásához. Minden nagyböjti vállalásunk ebben segít bennünket.

A szentmise kezdetén a főpásztor köszöntötte a híveket, külön figyelemmel a diákokat és kollégistákat, akik a hamvazószerdai szertartásra érkeztek. A nagyböjt évről évre egy új kihívás és lehetőség, hogy új lendületet vegyen keresztény életünk – mondta.

Az evangéliumban Jézus tanítását halljuk az igazi böjtről, amely a bűnbánat külső megnyilvánulási formája az ima és a jó cselekedetek mellett. A megtérés útja azonban nem a külsőségekben, hanem a lélek megrendülésében és az újrakezdésben valósul meg. Az érsek kiemelte, az imádság, a böjt és az alamizsna csak akkor hiteles, ha nem az emberek elismerését, hanem Isten tetszését keresi. Figyelmeztetett arra is, hogy még a legvallásosabb cselekedetek mögött is megjelenhet az önzés vagy a hiúság kísértése, ezért a nagyböjt a belső megtisztulás ideje. A nagyböjt – fogalmazott – a lelki újrakezdés ideje, amely a húsvéti ünnepre készít fel, megerősítve a feltámadásba vetett hitet és a keresztény reményt.

A hamu megáldásakor azért imádkozunk, hogy a nagyböjti jócselekedetek buzgó gyakorlásával elnyerjük bűneink bocsánatát és életünk megújuljon a feltámadt Krisztus hasonlóságára. Hol kezdjük a megújulást? A lényeg az elhatározás, az akarat és a kitartás. Hamvazószerda a nagyböjti időszak kezdete, amikor életünk buktatói ellen legfőbb orvosságunk a komoly életszemlélet, amelyet az imádság, az alamizsna és a böjt jellemez ebben az időszakban. Az alamizsnálkodás, vagyis az adományozás, a szegények fölkarolása által megszabadulunk a kapzsiságtól, és felfedezzük, hogy a másik ember, a rászoruló ember a mi testvérünk, és hogy amink van, az soha nem teljesen a miénk.

Az imádság és a józan böjt pedig segítenek emberi gyengeségeink megfékezésében. Nem önmagunk sanyargatása a lényeg, hanem a megújulásra való állandó készség. Ha valami nem sikerül, akkor nem afelett kell bánkódni, hanem újra felszítani magunkban a jó szándékot. Ezért a nagyböjti szentgyónás a leghatékonyabb segítség, a leghatékonyabb kegyelmi segítség az újrakezdésben.

A nagyböjti időszak kapcsán Leó pápa üzenetét is felidézte a főpásztor: ez az az idő, amikor az egyház arra hív, hogy Isten kerüljön újra életünk középpontjába. A megtérés az Ige meghallgatásával kezdődik, de nem elég hallani: tettekre kell váltani. Az ige hallgatása a liturgiában arra nevel bennünket, hogy a valóságot is igazabban hallgassuk. A Szentírás képessé tesz bennünket arra, hogy az egyéni és társadalmi életünkben jelenlévő megannyi hang közül felismerjük azt a hangot, amely a szenvedésből és az igazságtalanságból emelkedik fel, hogy az ne maradjon válasz nélkül.

Ternyák érsek rámutatott: Jézus az evangéliumban magas mércét állít tanítványai elé. A keresztény élet nem látszat vagy külső megfelelés, hanem belső hitelesség. Jó cselekedeteinkkel, imádságunkkal és böjtünkkel nem az emberek elismerését kell keresnünk, hanem Istentől várni a jutalmat. Jézus arra tanít: az alamizsna legyen csendes, rejtett és őszinte.

A főpásztor hangsúlyozta: a hamuval való meghintés nem a szomorúság vagy a reménytelenség jele, hanem egyszerre fejezi ki bűnbánatunkat és reményünket. Emlékeztet mulandóságunkra, ugyanakkor arra is, hogy Krisztus előttünk jár az úton, amely a halálon át a feltámadásba vezet. A nagyböjt negyven napja arra hív, hogy hitünkben megerősödve, belsőleg megújulva készüljünk a húsvét ünnepére. – zárta gondolatait az egri érsek.

A szertartáson a papság az előző év virágvasárnapján szentelt barka hamujával megjelölte a hívek homlokát, emlékeztetve a mulandóságra.

Domán Vivien

kép: Szent István Televízió