December 6-án, szentmise keretében öltötték magukra az Egri Érseki Papnevelő Intézet másodéves növendékei a szolgálat ruháját. A kispapok beszámolóját adjuk közre.

A mai nap nagy ünnep és fontos állomás életünkben. Nagy ünnep és fontos állomás, de ugyanakkor nagy felelősség is. Anyánk az egyház a mai napon megbízott azzal, hogy a reverenda viselésével képviseljük őt. Megelőlegezett bizalmat kaptunk, amely nagy feladat is, hiszen ezentúl még nagyobb odaadással kell törekednünk arra, hogy méltóképpen képviseljük az egyházat.

A reverenda jel lesz rajtunk. Szívünk vágya azonban, hogy ne csak a reverenda legyen rajtunk jel, hanem mi magunk váljunk jellé a világ számára. Hivatásunk lényegi pontja, hogy Jézus szeretetét vigyük el minden emberhez, akivel csak találkozni fogunk. Ezért reméljük, hogy egyre inkább Krisztust fogják majd látni bennünk az emberek. Ehhez azonban kevés felvennünk e ruhadarabot. Ehhez szívbéli és mindennapos megtérés szükséges, amelyet reméljük elősegít majd az, hogy e ruha felvételével minden nap meghalhatunk a világnak, minden nap meghalhatunk magunknak, hogy egyedül Istennek éljünk.

Rendhagyó, hogy így, itt és ilyenkor öltöttük magunkra a reverendát. A már mindannyiunk által jól ismert helyzetből adódóan, arra a döntésre jutottak az elöljáró atyák, hogy elhalasztják a beöltözést. Bizonytalan másfél hónapon vagyunk túl. Elsősorban hálás vagyok az Istennek, hogy mindannyian felépültünk, másodsorban azért adok hálát, mert advent második vasárnapján és egyben Szent Miklós, a mikulás ünnepén öltözhettünk be. A tegnapi gyertyagyújtáson, advent második gyertyájának meggyújtásán, Prefektus atya, a szermójában a vigasztalást emelte ki. „Vigasztaljátok népemet, az Úr szavát közvetítve.” mondja Izaiás próféta. Hiszem azt, hogy ez a ruha, segítségünkre lesz vigaszt nyújtani az embereknek, és az Úr szavát közvetíteni, ezt a nagy ajándékot, a rá szomjazóknak.

 Szent Miklós azt mondta: „Ha ajándékot adsz: add a szíveddel, nehogy a kinyújtott kéz ott maradjon viszonzást várni.” Ezekkel a szavakkal bíztatlak titeket kispap testvérek és elöljáró atyák, hogy teljes szívünkkel oda tudjuk ajándékozni magunkat Istennek és minden embernek, és viszonzást nem várva az Isten szavát hirdetve és életpéldánkkal előttük járva, léptethessünk rá minden embert az életszentség útjára.

Végül szeretnénk megköszönni az elöljáróságnak, hogy életük példájával, szavaikkal és tanításukkal segítenek bennünket, hogy haladhassunk azon az úton, amelyre Jézus hívott meg minket.

 A beöltözés nagy ünnep és fontos állomás életünkben, de az útnak még nagyon az elején járunk mind tanulmányokban, mind lelkiekben. Ezért kérünk titeket testvérek, imáitokban kérjétek Jézust, hogy árassza ránk kegyelmét, hogy az Ő szíve szerinti szent pappá alakulhassunk.

A reverenda nem egy kész termék csomagolása. Azért öltöztetett bele minket az Úr, hogy könyörületesen elfedje a hiányosságaitokat.