Beteljesedett - nagypénteki szertartás az egri bazilikában

Nagypénteken az egyház hagyománya szerint nincs szentmise, a liturgikus ünneplés középpontjában Jézus szenvedése és a kereszt titka áll. A vértanúk piros ruhájába öltözve földre borul és imádkozik a szertartást végző főpásztor és az asszisztencia. A liturgiában ezen kívül a papszentelésen szerepel a leborulás, kifejezve a teljes önátadást.  Az egri bazilikában a hagyomány szerint elénekelték Jézus Krisztus szenvedésének történetét.

Ternyák Csaba egri érsek szentbeszédében úgy fogalmazott: a szenvedéstörténet mindig megrendít bennünket, a világ szenvedése jut eszünkbe, ugyanakkor tudhatjuk, hogy Jézus Krisztus szenvedéstörténete azért is megrázó, mert ő teljesen ártatlanul szenvedett, s ezt az egyik lator is megvallotta.

Vajon elkerülhető, megelőzhető lett volna Jézus kivégzése? – tette fel a kérdést a főpásztor. Vajon a tanítványok lehettek volna diplomácialiag felkészültebbek, kompromisszumkészek, el lehetett volna vajon kerülni a legrosszabbat? A történetben van szerepe a véletlennek? A Passió egy mondatát idézzük: „Jézus tudta, hogy minden beteljesedett”. Tehát nem véletlen volt, nem valami figyelmetlenség történt Isten terveiben. Teljességgel kizárható, hogy véletlen, megelőzhető baleset történhetett volna. Jézus szava: „Beteljesedett!” azt jelenti, hogy küldetését teljesítette.  Ő maga adta testét és vérét értünk, nemcsak istenfiúi, hanem emberi mivoltában is teljesítette a feladatot, amit az Atya rábízott. 

 

A főpásztor felhívta a hívek figyelmét: ekkora szeretet, ekkora áldozat láttán magunkba tekintünk, bocsánatot kérünk és köszönetet mondunk, hogy Krisztus ezt tette értünk. Egyetlen áldozatával helyrehozta mindazt, amit az emberiség elrontott az első bűntől kezdve, mind a mai napig elkövetett bűneinkkel. Köszönjük neki, hogy „műve befejeztével örök üdvösséget szerzett azoknak, akik neki engedelmeskednek”, ahogy a Szentleckében olvastuk.

A szentbeszédet a csendes egyéni, majd a közös egyetemes könyörgések követték. Ezután a keresztet a székesegyház bejáratától az oltár elé vitték, ahol a papság és a hívek kifejezték hódolatukat. A keresztet végül a szent sírban helyezték el.