Mint arról korábban már több alkalommal is hírt adtunk, 2021. augusztus 1-jétől az eri Eszterházy Károly Egyetem az Egri Főegyházmegye fenntartásában működik tovább, beteljesítve a névadó püspök csaknem két és fél évszázados álmát, immáron Eszterházy Károly Katolikus Egyetem néven.

A történelmi alkalomból az Egri Főegyházmegye és az Eszzterházy Károly Katolikus Egytem ünnepségsorozatot rendezett, mely ünnepi szentmisével vette kezdetét az egri bazilikában. Ezt követte az új intézmény névtáblájának megáldása, majd végül a Líceum udvarán 18.00 órától a meghívottak jelenlétében díszünnepséget tartanak, ahol köszöntőt mond Pajtókné Tari Ilona rektor, Ternyák Csaba érsek és Schanda Tamás miniszterhelyettes, majd a Tolcsvay László zenéjére és Tolcsvay Béla szövegére készült Magyar Mise rockoratórium hangzik el.

A szentmise főcelebránsa Ternyák Csaba egri érsek, az egyetem nagykancellárja volt. A különleges alkalomra való tekintettel a Főpásztor szentmisében elhangzott homíliáját teljes terjedelmében közreadjuk:

Kedves Testvérek!

Azért vagyunk ma együtt az Egri Bazilikában, hogy ezen a szentmisén hálát adjunk Istennek és köszönetet mondjunk mindazoknak, akik tettek érte, hogy az egri egyetem a főegyházmegye fenntartásába kerüljön, és a mai naptól kezdve Eszterházy Károly Katolikus Egyetemként működjék tovább.

Nagy tisztelettel köszöntöm a tudományos, a társadalmi és a politikai élet jelenlévő képviselőit, az egyetem rektorát és szenátusát, a jelenlévő tanárokat, hallgatókat és munkatársakat, paptestvéreimet és minden vendégünket.

Öt évvel ezelőtt, ezekben a napokban ünnepeltük meg, hogy jeles elődöm, Gróf Eszterházy Károly egri püspök egyetem alapító terve megvalósult. Nem állt még a Székesegyház, nem zárta le az előtte lévő teret az érseki palota déli szárnya, amikor ő megálmodta, megtervezte és megvalósította az egyetemi házat, a Líceum épületét. Amint a gyermek az apja nevét viseli, úgy nevezték el róla a teret, a főiskolát, majd az egyetemet, és a mai naptól a katolikus egyetemet.

Amikor mindezért hálát adunk, a szentmise elején tekintsünk magunkba, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy méltóképpen ünnepeljük az Úr szent titkait.

Kedves Testvérek!

A meghökkentő, váratlan vagy elgondolkodtató felvetésekre szinte szlogenszerűen szoktuk mondani: Jó kérdés! Mostanában, az olimpia napjaiban a különféle médiumokban sok beszélgetést készítenek sportolókkal, sportvezetőkkel, és olykor rácsodálkozunk arra, hogy az interjú készítők milyen lényegtelen, olykor banális kérdéseket tudnak feltenni. Pedig igazán jó választ csak jó kérdésre lehet adni. Érdemes tehát megtanulnunk jól kérdezni!

Az imént hallott evangéliumi szakaszban két kérdés is elhangzik egy rossz és egy jó. Az egyik lényegtelen, a másik viszont nagyon is rátapint a lényegre. A tömeg, amely miután jóllakott a Jézus által megszaporított kenyérrel bejárta az egész környéket: mindenütt őt keresték. Amikor végre megtalálták, zavarukban viszont csak ezt a banalitást tudták kérdezni attól, aki jóllakatta őket a megszaporított kenyérrel: „Mester, mikor jöttél ide?” Jézus mintegy beléjük látva arra gondol: titeket most nem az érdekel, hogy én mikor jöttem ide, hanem az, hogy kaptok-e tőlem ismét ingyen kenyeret. Válaszában felfedi zavaruk igazi okát: „azért kerestetek..., mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek”.

Jézus rossz kérdésre adott jó válasza tereli őket jó irányba, és most már megfogalmazzák azt, ami a katolikus egyetem indulásának napján bennünk is ott bujkál: „Mit tegyünk?” - „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?” - Lehetne ez egy kvízjáték száz pontos kérdése is: kortársaink egy részét azonban egyáltalán nem foglalkoztatja, hogy mi tetszik Istennek. Tudják jól, hogy mit akarnak: enni, inni, szórakozni akarnak. A gondolkodó emberek viszont tudják, hogy életünk sokkal több ennél! Jézus válasza is arról szól, hogyan kell helyesen élni: „Istennek az tetszik, ha hisztek abban, akit küldött”. A filozófusok és teológusok minden igyekezete, minden próbálkozásra, hogy az Isten-kérdésre választ találjanak, csak dadogás ahhoz képest, mintha hiszünk abban, akit ő küldött. Azért küldte, hogy általa bemutatkozzon nekünk, elmondja magáról, hogy ki ő, hogy feltárja előttünk benső életének titkait.

A hit tehát azért fontos, mert Istent igazán csak Jézus Krisztusban tudjuk megismerni és általa eljutni az örök életre, amely minden ember szíve mélyéről előtörő legmélyebb vágya. Ezt a hitet, hogy ki nem aludjon bennünk, táplálni kell. Minden szentáldozás hittel adott válasz Jézus meghívására: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, többé nem éhezik, és aki bennem hisz, soha nem szomjazik”.

Ez a kereszténység örök üzenete: aki éli az evangéliumot, aki hittel követi Jézust, az közösségbe lép vele a keresztség és a többi szentségek által, az rátalált az igazságra. Szent Pál apostol is erről tanít a mai Szentleckében, az Efezusiakhoz írt levélben: „az igazság Jézusban van”. A folytatásban pedig az általunk feltett jó kérdésre - : „Katolikus egyetem lettünk. Mit tegyünk?” - ezt válaszolja: „Újuljatok meg lélekben és érzéseitekben. Öltsétek magatokra az új embert!” Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy ébren tartjuk magunkban az állandó megújulás igényét, még akkor is, ha ismét és ismét megtapasztaljuk magunkban a régi embert.

Amikor pontosan 30 évvel ezelőtt II. János Pál pápa első magyarországi látogatásán Budapesten a tudomány és a művészet képviselőivel találkozott, így fogalmazott: "A kultúrának szüksége van az igazi szabadságra még a vallásos hittel szemben is. Mert két megismerési rend létezik: az ész és a hit rendje. A különböző szaktudományok a természeti jelenségeket, és azok kölcsönhatását vizsgálják. De a jelenségeken túl a filozófiai ész eljuthat Isten bizonyos fajta ismeretére, aki a világmindenség alapja. Ám Isten életének misztériumába csak az isteni kinyilatkoztatás vezet be bennünket, amely a hit tárgya. Ész és hit ugyanarra az őseredeti Igazságra nyúlik vissza, amely nem mondhat ellent önmagának. Ezért amikor az ész és a hit látszólag szembekerül egymással, akkor minden bizonnyal vagy a kulturális tevékenység, vagy a hitből táplálkozó reflexió túllépte a saját illetékességi körét, nem vette figyelembe saját módszere követelményeit."

Az igazság keresésének és megismertetésének őszinte vágya, valamint az ész, a ratio iránti tisztelet sarkallta Eszterházy püspököt az egyetemi gondolat elindításában és a Líceum megépítésében. Ötven évvel később, Pyrker érsek ugyanannak az igazságnak a szolgálatában, Isten megismerésére és imádására építette ezt a főszékesegyházat, mint a fides, a hit bástyáját. Ily módon szakrális jellege van annak a térnek is, ahol a püspök szobra áll, és amely e két nagy épület között található. Ez az Eszterházy tér kapcsolja össze a hit és az ész templomát. Amikor e kettő között békesség, együttműködés és harmónia van, akkor virágzik fel a város és az ország. A harmónia eddig is megvolt, a felvirágzás pedig Isten segítségével folytatódik.

Egyetemet alapító püspökünk neve ma ismét olyan szépen cseng, mint az ő napjaiban. Úgy érezzük, hogy ő egyáltalán nem távoli, nem a múlthoz tartozik, ő a ma embere, aki megépítette a tudomány házát. Egy „új ember” ő, olyan krisztusi, vagyis keresztény ember, aki Isten rendeléséből kiemelkedik városunk és egyházmegyénk történelmében. Mindaz, ami benne nemes, előrelátó és követendő, utat mutat nekünk egy szebb jövő felé. Ma Szent Pálhoz hasonlóan ő is a megújulást tanítja nekünk, ő is azt üzeni, hogy „Öltsétek magatokra az új embert!” De, hát ki ez az új ember, akiről annyit beszélünk, ki az, akit magunkra kell öltenünk, mint egy ruhát, mint egy új személyiséget?

Jézus Krisztus ő, akinek keresztje itt magasodik mellettünk. Ez a missziós kereszt, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus keresztje, amelyet a magyar szentek és boldogok ereklyéi ékesítenek, emlékeztet Jézus Krisztus keresztáldozatára, amelyre minden eucharisztikus ünnepünk, minden szentmisénk emlékezik és egyúttal általa jelen vannak a magyar történelem legjelesebb személyiségei, szentjeink és boldogjaink. Jézus Krisztus keresztjében van üdvösségünk, életünk és feltámadásunk!

Végül idézzük fel ismét az evangéliumban elhangzott jó kérdést: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?” Jó kérdésre lehet igazán jó választ adni. Jézus is provokál, válaszút elé állít: „Istennek az tetszik, ha hisztek abban, akit küldött”. A tudomány és a hit Jézus Krisztusban konvergál, akiben Isten mindent elmondott magáról, és általa örök életére hívott bennünket. Ő „az út, az igazság és az élet" (Jn 14,6). Mi ezt a Krisztus hirdetjük mindenkor, akár alkalmas, akár alkalmatlan.

Magaménak érzem Szent Pál szavait a kolosszeieknek írt levélben: "Szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök értetek... és mindazokért, akik személyesen nem ismernek, hogy szívükben megerősödve és a szeretetben egyesülve eljussanak a tökéletes megismerés teljes gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak a megismerésére. Benne rejlik a tudomány és a bölcsesség minden kincse." (Kol 2,1-3). Ámen.

A szentmise után Czapkó Mihály érseki titkár ismertette az érsek főpásztor okiratát, melynek értelmében Novák István az egyetem általános rektorhelyettese mesterkanonoki kinevezést kapott az Egri Székes Főkáptalan 13. stallumára.

Az ünnep a Líceumban folytatódott, ahol Ternyák érsek megáldotta az új intézmény névtábláját:

"Isten, a tudományok Ura, sokféleképpen vezet minket, hogy egyre jobban megismerjük Őt, aki megtestesült értünk Fiában, Jézus Krisztusban. A tudományoknak, az oktatásnak és a nevelésnek, arra kell törekednie, hogy az igazságot megtaláljuk, és az igaz Istent imádjuk. Segítse az Úr a katolikus egyetem oktatóit és hallgatóit, hogy akik itt a tudomány ismeretében előre haladnak, megismerjék az evangélium igazságát is, eljussanak a hitre, erről készek legyenek örömmel tanúságot tenni, és Isten áldása kísérje őket életük folyamán."

Az áldó könyörgés pedig így hangzott: "Könyörögjünk, Isten áldását kérve erre az Egyetemi Házra, amelyet az Eszterházy Károly püspök azért épített, hogy az igazság kutatásának, megismerésének és továbbadásának legyen a székhelye. Mindenható, örök Isten! Áldd meg, kérünk ezt az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemnek otthont adó Líceum épületet. Add, hogy akik itt dolgoznak, tanítanak és tanulnak, azok mindig az igazságot keressék, és megismerjenek téged, mint az igazság egyedüli forrását. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen."

Balogh Ferenc

Képek: Federics Róbert/Szent István Televízió