2023. május 29-én Sárospatakon tartották az Egyházmegyei Találkozót. A program a zarándokok fogadásával kezdődött, s a közös rózsafüzér imádság után Ft. Füleczki István szemináriumi prefektus elmélkedéseit hallgatták meg a jelenlévők. Ide kattintva Füleczki István katekézise teljes terjedelmében elérhető.

A találkozó ünnepi szabadtéri szentmiséjét Ternyák Csaba egri érsek mutatta be a Bodrog folyó partján.

Fiatalok verssel köszöntötték a főpásztort, Bereczkei Miklós, a sárospataki bazilika plébánosa pedig a történelmi háttérre emlékeztetett: Árpád-házi Szent Erzsébetet 1235. május 28-án, pünkösd másnapján avatta szentté  IX. Gergely pápa. A plébános köszöntötte az érseket, paptestvéreket, kispapokat,  a megjelent zarándokokat, és a 12 éve Sárospatakon szolgáló Szent Erzsébet nővéreket. A szentmisén jelen voltak Sebastian Kęciek, a lengyel köztársaság rendkívüli és meghatalmazott magyarországi nagykövete, Aros János polgármester, a képviselő testület tagjai, Hörcsik Richárd országgyűlési képviselő, és Komáromi Éva járási hivatal vezetője is.

Hörcsik Richárd, Abaúj-Zemplén országgyűlési képviselője úgy fogalmazott: magyarok és lengyelek számára mindig is fontosak voltak a keresztény gyökerek, s ezt Szent Erzsébet szülőföldjén különösen érezni lehet.

Ternyák Csaba egri érsek a szentmise kezdetén elmondta: hálás szívvel vagyunk itt most együtt Pünkösd másnapján, hogy egymás hitén épülve, egymásba kapaszkodva együtt haladjunk előre a krisztusi úton. Az Ő Lelkével megerősödve képesek vagyunk akár megmászni a legmagasabb várfalakat is.

A főpásztor homíliájában arról beszélt, mennyire fontos a múltunk, gyökereink ápolása, s felhívta a figyelmet: Krisztusban hívők közössége, Egyház vagyunk. Ternyák érsek a példaképek jelentőségéről is szólt, kiemelte közülük Csepellényi György pálos szerzetes vértanú alakját, akinek több száz évvel ezelőtt elindították ugyan boldoggá avatási eljárását, de nem vitték végig. Elmondta: Rómában, a Szentek Dikasztériumában járva azt tapasztalta, hogy bátorító fogadtatásra talált az ügy továbbvitelének szándéka.

Ternyák Csaba egri érsek homíliáját teljes terjedelmében közöljük.

Főtisztelendő Paptestvérek, Tisztelendő Nővérek, Mindnyájan kedves Testvéreim!

Nagy öröm mindannyiunk számára, hogy pünkösdhétfőn ismét együtt lehetünk. A covid járvány csapásai után szükségünk van arra, hogy új lendületet vegyünk, hogy egymás hitén épüljünk. Ez a mai együttlétünk itt Szent Erzsébet városában kiválóan alkalmas arra, hogy múltunk mélyre nyúló gyökereire emlékezzünk és gondosan ápoljuk azokat. Akkor lesz ugyanis szép jövőnk, ha a múltunk kincseit összegyűjtjük, tisztelettel megbecsüljük és fejlesztjük. Felelősek vagyunk a jövőért, ahogy arra Ferenc pápa emlékeztetett bennünket.  Nem elég örvendezni a pápalátogatás sikerének. Az az igazi siker, ha a Péter utódával való találkozás átalakított, még inkább elkötelezett emberré tett bennünket, ha valóban annak örömében élünk, hogy Krisztus a mi jövőnk.

Lelki közösségünk nem csak egy baráti társaság, vagy a hasonlóan gondolkodó emberek egyesülete. Mi Egyház vagyunk, a Krisztusban hívők közössége, akiket a pünkösdkor kiárasztott Szentlélek gyűjtött egybe ma is. Ő gyújtotta lángra a szívünket. Ezért egyfajta láthatatlan közösséget, hálót alkotunk egymás között az Egri Főegyházmegye minden településén élő hívek.

Egyházmegyei találkozóinkat az Egri Bazilikában szoktuk tartani, de a felújításra tekintettel, most itt a másik bazilikánk árnyékában, a Bodrog partján jöttünk össze. Pünkösd örömében vagyunk együtt és hálát adunk a Szentlélek kiáradásáért, hálát adunk fiataljainkért, akik ezekben a napokban az egyházmegye számos településén a bérmálás szentségében részesültek. Örömmel figyeltem fel arra, hogy ahol én bérmáltam tegnap és tegnapelőtt, ott feltűnően sok fiatal választotta magának bérmálási védőszentül Árpád-házi Szent Erzsébetet. Egyházmegyénk jeles szülöttje ő, aki ebben a városban látta meg a napvilágot. Ezért ezt a mai egyházmegyei zarándoklatunkat is az ő oltalmába ajánljuk, aki mindig szeretettel vár bennünket vissza Sárospatakra. Szent János apostol, egyházmegyénk védőszentje mellett, mind ez ideig ő az egyetlen kanonizált szentünk. Őt viszont kétségtelenül az egész világon ismerik és tisztelik, és ezen a néven emlegetik: magyarországi Szent Erzsébet.

Vannak olyan források, amelyek a szentek között említik harmadik püspökünket, Buldust, vagy más néven Bődöt, aki Szent Gellért püspökkel együtt szenvedett vértanúhalált. Az ő alakja sajnos nagyon távoli, és állandó tisztelete eddig nem alakult ki körünkben. Tudunk még Kelemen Didákról, a miskolci minorita tartományfőnökről, aki buzgó hittérítő volt és akinek a boldoggá avatása folyamatban van.  

Nagy szükségünk lenne további régi és új példaképekre, életszentség hírében elhunyt honfitársaink tiszteletének ápolására. Egyházmegyénk hosszú történelmében vannak ilyen kiválóságaink. Közülük kiemelkedik Csepellényi György pálos szerzetes alakja, aki a közeli Füzér község plébánosa, lelkes szónok és misszionárius volt. A mai zarándoklatunkon szeretném a Főtisztelendő atyákkal és a kedves testvérekkel megismertetni vértanúságának rövid történetét.

A török hódoltság utolsó éveiben prédikációi hatására sokan visszatértek a katolikus egyházba, akik korábban elhagyták azt. 1674. május 24-én, miután bujdosó elrablói két hónapon keresztül szinte teherhordó állatként magukkal vitték és kínozták, végül katolikus hitéhez való ragaszkodása miatt Egerfarmosnál kivégezték. Végső nyughelye Sátoraljaújhelyen van, az egykori pálos, ma piarista templom kriptájában. Tisztelete rendkívül gyorsan elterjedt, amelyről számos korabeli forrás beszámol, és történetileg hitelesen bizonyítható, hogy a hite miatt halt vértanúhalált. Elődöm, Fenessy György püspök elindította boldoggá avatási eljárását, és néhány évvel az események után kihallgatta azt a 14 tanút, akik közül többen személyesen is látták a kínzásokat, volt olyan, aki tanúja volt kivégzésének, mások hozzátartozóik, barátaik elbeszéléséből ismerték történetét. A kihallgatások jegyzőkönyvét felterjesztették Rómába. Sajnos azonban nem történt lényegi elmozdulás, mivel a török utáni nehéz történelmi helyzetben nem volt senki, aki az ügyet előre vitte volna. Ennek ellenére az elmúlt századokban többször is újra indították a boldoggá avatási folyamatot.

Tisztelete viszont mind a mai napig töretlenül fennmaradt elsősorban a három érintett településen, Füzéren, Egerfarmoson és Sátoraljaújhelyen. Ezeknek a településeknek plébánosai és polgármesterei tavaly nyáron azzal a kéréssel kerestek meg, hogy ismét kezdeményezzem a boldoggá avatását. Azóta jelentős kutatómunkával számos dokumentum, könyv, kiadvány, ábrázolás került elő, amelyek az ő vértanúságáról tanúskodnak, másrészt azt bizonyítják, hogy Csepellényi György tisztelete ma is elevenen él. A múlt héten ebben az ügyben jártam Rómában, a Szentek Dikasztériumában, ahol bátorító fogadtatásra találtam. Semeraro bíboros, prefektus úrnak és munkatársainak bemutattam az összegyűjtött dokumentációt, akik azt jó kiindulási pontnak találták ahhoz, hogy a boldoggá avatási folyamatot újra elindítsuk. Sokan dolgoztak már eddig is az ügyön, de sok feladat még hátravan. Istennek legyen hála, nagyszerű, elkötelezett szakembereink vannak, akiket elbűvöl ennek a kiváló pálos szerzetes papnak a példája, és örömmel végzik ezt a szolgálatot.

 A mai zarándoklat kiváló alkalom arra, hogy egyházmegyénk papjai és hívő népe Csepellényi György vértanúságának rövid történetét megismerve, újra elkezdjen imádkozni ennek az ügynek a sikeréért, az egykori füzéri plébános boldoggá avatásáért. Különleges szolidaritás ez a századok között, hogy most azon dolgozunk és azért imádkozunk, hogy egy több mint 350 évvel ezelőtt élt hittársunk a boldogok közé kerüljön. Tudjuk, nem neki van szüksége erre, hanem nekünk. Hiszen ennek az embernek, aki ilyen sokat szenvedett a hitéért, bizonyára egyenes útja volt a mennyországba.

Nekünk van szükségünk arra, hogy magunk elé állíthassuk az ő példáját, amikor nekünk gyakran sokkal egyszerűbb dolgok is nehezünkre esnek, amikor Krisztusért vagy az ő egyházáért valamit tennünk, elviselnünk, esetleg szenvedtünk kell. Az ő életáldozatának tükrében elgondolkodtató, és lelkiismeret-vizsgálatra késztet, hogy vajon mi akkor is készek vagyunk-e bátran megvallani hitünket, ha abból hátrányunk származik? Eddig lehet, hogy nem mindig voltunk képesek. Tegyünk most szent fogadást, hogy ezután Csepellényi példáján felbuzdulva bátorítást kapunk, és mi is képesek leszünk megaláztatást és gyalázatot is elviselni Jézus Krisztusért.

Kedves Paptestvérek! Kedves Hívek! Ennek a nagyszerű vértanúnak a példája töltsön el bennünket új missziós lelkesedéssel, vegyünk új lendületet a lelkipásztori szolgálatban és mindennapi keresztény életünkben. Még egészen friss bennünk pünkösd ünnepének öröme. Kövessük a Szentlélek indításait! Olyan sok nagyszerű impulzus ért bennünket ezekben a napokban! Ferenc pápa látogatásának emléke, annak nagyszerű mozzanatai még ott vibrálnak bennünk. Ne maradjunk langyos keresztények, ne elégedjünk meg a minimummal. A szentek arra tanítanak bennünket, hogy az ember végtelen vágyait egyedül Isten képes betölteni. Ne maradjunk meg saját lelki életünk ápolásánál, jobbításánál. Ne elégedjünk meg azzal, hogy mi keresztények becsületes, lelkiismeretünkre hallgató emberek vagyunk. Legyünk az egész társadalom lelkiismerete helyi és országos szinten egyaránt. Vállaljuk fel azt, ami néhány évtizeddel ezelőtt nekünk még szinte tilos volt, ezért talán egy kicsit hozzá is szoktunk ahhoz, hogy mások vezetnek bennünket. Bátorítsuk fiataljainkat, hogy bátran vállalják az embereket szolgáló hivatásokat.

Nagy szükségünk van jó papokra, politikusokra, pedagógusokra, orvosokra, egészségügyi és oktatási munkatársakra. Akinek tehetsége van hozzá, azt bátorítsuk, hogy induljon el a helyi vagy az országos választásokon. Ezen a módon is vegyük ki részünket a társadalom szolgálatából. Ki tudná jobban ellátni az emberek szolgálatát, ha nem éppen mi, elkötelezett keresztények? Árpád-házi Szent Erzsébet személyében kiváló példaképünk van. Ápoljuk családjainkban, hogy a szolgálat szelleme természetes legyen! Különösen nagy szükség van szent papi hivatásokra. Formáljuk úgy a közösségeinket, hogy az egyházi hivatásokra egyre nyitottabbá váljanak! Adjuk vissza a papi hivatás presztízsét! Érezzük át, hogy pap nélküli közösségeink valóban árvák, ahogy azt a papi hivatásokért végzett imádságunkban panaszoljuk.

Végül pedig pedig imádkozzuk el most közösen a szétosztott emléklapról a Csepellényi György boldoggáavatásáért szóló imádságot: Istenünk, benned bízók erőssége, /te arra hívtad Csepellényi Györgyöt, /hogy Boldog Özséb követőjeként /híveidet megerősítse a katolikus hitben, /és összegyűjtse, ami szétszórodott. /Életáldozata, hite /és irántad érzett hűsége /példaként ragyog előttünk. /Add, hogy mielőbb /a boldogok között tiszelhessük őt. / Amen.

A szentmise az érseki áldást követően körmenettel zárult.

A szertartást a Szent István Rádió és Televízió élőben közvetítette, itt teljes terjedelmében visszanézhető:

Domán Vivien, Bérczessy András

kép: Szent István Televízió – Federics Róbert, Vozáry Róbert, Zsiros Fruzsina