Levél a gyermekeknek

Helló, Te Kedves!

Október hónapban arra hívja Ferenc pápa az összes keresztényt, hogy különösképpen is imádkozzunk az Egyház missziójáért és a

misszionáriusokért. Kicsoda tulajdonképpen egy misszionárius?

Tudtad már, hogy te is közéjük tartozol? Igen, mi mindnyájan

misszionáriusok vagyunk, mivel meg vagyunk keresztelve.

A keresztségben nagy ajándékot kaptunk: a Jézusba vetett hitet.

És misszionárius mindenki, aki osztozik ebben az ajándékban másokkal. Ha hiszel Isten nagy szeretetében, és mint Jézus, minden emberrel jót teszel, még azokkal is, akik nem rokonszenvesek, sőt, akik durvák,

alattomosak veled szemben, akkor te misszionárius vagy.

Vannak azonban misszionáriusok, akiket Isten arra hív, hogy mindenüket elhagyjanak és távoli országokba menjenek, hogy ott az embereknek Jézusról beszéljenek és tanítsák őket, hogyan lehet az evangélium

szerint élni. A misszionáriusok maguk adnak rá példát: segítenek a

szegényeknek és elhagyottaknak, meglátogatják és vigasztalják a

betegeket és időseket, törődnek a gyermekekkel és a fiatalokkal.

Azonban a távoli országokban végzett misszió nagyon nehéz is lehet és a misszionáriusnak készen kell állnia a lemondásra és kisebb áldozatok meghozatalára. El kell hagynia a családját és barátait, új nyelveket és

szokásokat kell megtanulnia, más éghajlatot és ételeket kell megszoknia. Sőt, a misszió néhány országban veszélyes is lehet, ha az országban háború dúl vagy keresztényüldözés folyik. A misszionáriusoknak

ezért szükségük van az imánkra és támogatásunkra, hogy meg

tudják érinteni az emberek szívét és segíteni tudjanak nekik.

A missziók védőszentje Lisieux-i Szent Teréz. Hallottál már róla?

Franciaországban élt és az egész világon ismertté vált, mert nagyon bízott Jézusban és Máriában és sok jó ötlete volt, hogyan mutassa

meg szeretetét irántuk. 15-évesen belépett a kármelita kolostorba,

mert imádkozni akart a lelkek üdvösségéért, valamint a papokért és

misszionáriusokért. A kolostorban értette meg, hogy nem kell távoli

országokba utaznia ahhoz, hogy misszionárius legyen. Ő ahhoz túl

kicsi és gyenge volt. Azt mondta:

„Az én misszióm a szeretet. Nagy dolgokat nem tudok végrehajtani.

Nem hirdethetem az evangéliumot, mint a misszionáriusok, nem is

halhatok meg Istenért, mint a vértanúk. De mit számít ez! A testvé-reim dolgoznak helyettem. Én pedig szeretek helyettük. Nincs más eszközöm, hogy bizonyítsam Istennek iránta való szeretetemet, minthogy virágokat hintsek. Tehát:

egyetlen kicsi áldozatot, egyetlen pillantást, egyetlen szót sem

szalaszthatok el, anélkül hogy a legkisebb dolgokból is hasznot ne húznék azáltal, hogy nagy szeretettel teszem azokat.“ Ez volt az ő „kicsi útja“, hogy misszionáriussá legyen.

Ezért nevezzük őt „Kis Szent Teréznek“, vagy „Kicsi Virágnak“.

Te is követheted őt és segítheted így a misszionáriusokat, és magad is

nagy misszionáriussá lehetsz. A kis dolgoknak nagy értékük van

Isten szemében; erről Szent Teréz egy szép történetet írt:

„Egy gróf templomot akart építtetni. Előtte azonban elrendelte, hogy

alattvalói közül senki sem adhat pénzt a templom építésére. Betiltotta a

legkisebb adományt is erre a célra. A gróf csak magának akarta a

dicsőséget, hogy valami nagy dolgot tett Istenért. Így kezdték el

a munkások a templomot építeni.

Egy napon aztán egy idős, szegény asszony nézte, ahogyan a lovak nagy nehezen húzzák a dombon felfelé a köveket a templom építéséhez.

Ekkor így szólt: “Megtiltották, hogy pénzt adjunk Isten házának építésére. Pedig boldog lennék, ha adhatnék valamit.

Ha azonban az állatoknak segítek, akik tudtukon kívül ezen a nagy művön dolgoznak, talán elégedett lenne azzal Isten?” Utolsó fillérjeiből vett egy köteg szénát és a lovaknak adta. Amikor aztán a templom készen állt, agróf ünnepélyesen fel akarta szenteltetni, és e célból a nevét és családja nevét egy kőbe vésette bőkezűsége halhatatlan emlékére. Azonban az történt, hogy másnap eltűnt az ő neve, és helyette egy ismeretlen szegény asszony nevét olvashatták a kövön. A gróf dühöngve parancsolta,

hogy újítsák meg az írást.

Ám a csoda állandóan megismétlődött. Végül megkerestette, és amikor

megtalálták az alázatos asszonyt, megkérdezte, hogy tényleg nem

adott-e semmit a templom építésére. Ő egészen reszketve tagadott.

De amikor tovább kérdezgették, eszébe jutott a köteg szalma,

és beismerte, hogy a lovaknak segített. Ekkor megértették,

miért van odaírva a neve, és többé senki

sem merészelte kitörölni onnan.“

Kis Szent Teréz hitte, hogy a legkisebb dolognak is, amit szeretetből

teszünk, nagy értéke van. Sőt, azt mondta:

„aki szeretetből felemel egy gombostűt, megtéríthet egy lelket“.

Ezt a missziót te is végezheted. Légy hű az imához,

és jó minden emberhez. És amikor majd

a rózsafüzért imádkozod, gondolj arra, hogy minden „Miatyánk“,

minden „Üdvözlégy“, minden szeretetteljes gondolat egy kis virág,

amelyet Istennek szakítottál, hogy örömet szerezz Istennek és a Szűzanyának. Így segíthetsz sok misszionáriusnak is, hogy örömmel

hozzák minden emberhez Jézust és Máriát, és tanítsák őket, hogyan lehet valóban élni. Ez így a te és az ő közös missziótok lesz. És majd ha

egykor minden ember ismerni és szeretni fogja Istent, akkor a

világban béke és egység fog uralkodni.