Ternyák Csaba egri érsek az Egri Érseki Papnevelő Intézetben mutatott be szentmisét

Dupla ünnep van – mondta Ternyák Csaba egri érsek a szentmise elején, kiemelve: első csütörtök alkalmából az eucharisztikus Krisztust és ezzel együtt e napon az egri főszékesegyház felszentelésének évfordulóját is ünnepeljük.

Szentbeszéde kezdetén a főpásztor elmondta, most nem ünnepelhetünk együtt azokkal a hívekkel, akik korábban hónapról hónapra részt vettek az első csütörtöki zarándoklatokon, amikor Eger más és más templomát töltöttük meg. Ők most csak virtuálisan lehetnek velünk, nosztalgiával  gondolunk ezekre az alkalmakra, s reménykedve, hogy hamarosan együtt lehetünk. A hívek hosszú ideje eucharisztikus böjtben élnek, mert még mindig nincs biztonságos megoldás arra, hogy tényleges szentáldozáshoz járuljanak, marad számukra az egyébként más életállapotban lévők számára ajánlott lelki áldozás.  „Az elmúlt napokban fájt a szívem, amikor imádságban kiérlelt döntést kellett hoznom arról, hogy mégsem a szívemre, hanem inkább az eszemre hallgatok és azt kérem mindenkitől, hogy még várjunk a nyilvános templomi liturgiák újra indításával.” - fogalmazott az érsek.

Nem lehetünk együtt az Úr házában, lélekben azonban most a megújuló egri bazilikában ünnepelünk, melynek ma van a felszentelési évfordulója. Most, a járvány megjelenése óta a szeminárium kápolnája a székesegyház, hiszen a főtemplom az, ahol a püspök széke van. Ez a hely biztosítja a közvetítések által is a lelki egységet, közösséget.

A szentelés évfordulója minden évben rangos ünnep, hálaadás, most ez is más ebben az esztendőben.

A hívek vágynak a templomba, de tudjuk, hogy az áhított forrás megnyitása veszélynek tenne ki sokakat. Jézus azért adta apostolainak és nekünk az eucharisztiát, hogy erőt adjon a misszióra. Azért gyűjtötte őket össze, hogy a táplálék, erőforrás birtokában elküldje őket, mert feladatuk volt, mint ahogy nekünk is feladatunk van, melyhez mindent megkaptunk. Jézus azért közvetlenül a szenvedése előtt, „Elárultatásának éjszakáján” alapította az eucharisztiát, mert az szorosan kapcsolódik  szenvedéséhez és halálához. Ezért mondhatjuk, hogy a szentmise kenyértörés, hálaadás, megemlékezés és misztérium.  

A főpásztor úgy fogalmazott: a szentmise csúcspontján a pap rácsodálkozik arra, ami a kezei között történt, és mintegy felkiált: „Íme, hitünk szent titka!” Erre válaszolják a jelenlévők: „Halálodat hirdetjük Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz.”

Jézus azért nem a csodálatos kenyérszaporításkor hagyta meg ezt, mert a kiválasztottakat, a 12 tanítványt, apostolait akarta ezzel megbízni. Megerősítette őket az élet kenyerével, önmagát adta nekik, melyben erő van, az ő ereje.

A főpásztor feltette a kérdést: „nekünk sikerül-e magunkat, majd a környezetünket átitatnunk az evangélium üzenetével, átformálnunk Jézus kovászával? Tudunk-e olyan só lenni a világban, amely ízt ad?” Rajtunk is múlik, hogy milyen világban élünk, nem igaz, hogy nem lehetünk hatással környezetünkre. Istent be kell engednünk életünkbe, hogy megkapja az őt megillető helyet. Ebben az új helyzetben nem lehetünk csak vasárnapi keresztények, Jézus minden nap meghív bennünket követésére.

Az Eucharisztikus Kongresszus készületéhez hozzátartoznak a missziós találkozások és a missziós kereszt körútja, mely éppen nálunk torpant meg. Tudjuk, hogy Isten az eseményekkel, életünk történéseivel is irányít bennünket, ez vajon mit üzen ez nekünk?

Kaptunk még egy évet a felkészülésre, vagy nem voltunk elég alaposak és megbuktunk a vizsgán? A  kereszt egy  művészeti alkotás, egy hatalmas ereklyetartó, melyben harminc magyar boldog és szent ereklyéje található. Ők őseink hitét hordozzák, olyan emberek földi maradványai, akik eucharisztikus emberek voltak, rendszeresen magukhoz vették Krisztus testét és vérét. Az örök élet kenyere volt missziós lelkesedésük forrása.

Most pedig nekünk kell tanúságot tenni mesterünkről, tudva, hogy az az eucharisztia táplál és éltet bennünket ebben a rendkívüli időszakban is, amikor nem áldozhatunk.

Isten képes a rosszat is a javunkra fordítani, a járvány által felrázni bennünket, hogy kezdjünk új életet. A vírus kikergetett bennünket a templomból, hogy kint tegyünk tanúságot hitünkről, a virtuális térben, az interneten, melyről sokszor panaszkodunk. Használjuk nemes célokra, töltsük meg Istennel, s erősítsük meg emberi kapcsolatainkat és Istenhez fűződő kapcsolatunkat is - zárta szentbeszédét Ternyák Csaba egri érsek.

A szentmise után a főpásztor az intézmény előljáróival és növendékeivel az Oltáriszentség előtt imádkozta el a rózsafüzért.