"Engedjük, hogy karácsony misztériuma felnyissa a szemünket a látásra"

December 25-én, karácsony első napján 10 órától mutatott be ünnepi szentmisét Ternyák Csaba egri érsek. A főpásztor szentbeszédében hangsúlyozta: Az emberi gőg és cinizmus elzár minket az Igétől. Engedjük, hogy karácsony misztériuma felnyissa a szemünket a látásra, hogy felismerjük Őt a nélkülözőkben. A főpásztor kiemelte: János evangéliumának sok közös eleme van a többi evangélium karácsonyi elbeszélésével, a másik három evangelistával szemben teológiai szempontból elmélkedi végig Jézus születésének eseményeit.

Szól a világosságról, amely bevilágítja a betlehemi barlang sötétségét. A világosságban, amely a pásztorokat és a bölcseket a barlanghoz vezette, ő már Isten dicsőségét látja, amelyet az Igében szemlélhetünk, aki emberré lett. „Mindenki, aki hisz az lát, nekünk keresztényeknek is látnunk kell ezt a dicsőséget. János nem időzik el Jézus születésének eseményeinél, ő az üzenet tartalmára figyel, ezért sikerül tömören és találóan megfogalmazza Karácsony igazi üzenetét: az Ige testté lett és közöttünk lakott.” – mutatott rá a főpásztor.

Majd kérdésekkel fordult a hívekhez: Vajon mit is jelent az Ige? Nem egy nyelvtani fogalom, hanem ebben a szóban Isten öröktől fogva kimondja önmagát. Ez a kimondása, ez az Ige, nem más mint a második isteni személy, Isten örök igéje. Jézus is tudatosan használta ezt: Én vagyok az út, az igazság és az élet (Jn). Ez az Ő istenfiúi öntudatáról árulkodik. Benne tehát Isten maga jött el közénk, és itt maradt közöttünk. Isten nem valami távoli felsőbbrendű lény, akit nem tudnánk megközelíteni. Mi emberek mostanában ahhoz szoktunk hozzá, hogy a valóság az emberi élet valósága mennyi gonoszsággal, mennyi rosszal van tele, és amikor valami szép, mindig félünk, hogy nehogy csalódnunk kelljen.

Ha Isten nem létezne, az igazság kegyetlen lenne és tragikus – folytatta homíliájában az érsek –  akkor nekünk embereknek nem lenne semmi okunk az örömre. Mi emberek a világmindenség árvái lennénk…Az ember a cinizmusában és gőgjében zárul be Isten előtt. Makacsságunkban bezárjuk Isten előtt a kapukat, sokszor ragaszkodunk ahhoz, hogy saját börtönünkben mardjunk. Azért nem akar az ember Istené lenni, mert saját magáé akar lenni. Ahhoz hogy befogadjuk őt, előbb meg kell változnunk.

El kell ismernünk Őt mint gazdánkat, mint Urunkat. Ternyák érsek elődjét Seregély István gondolatait idézte, aki szívesen emlegette Istent az emberek jóságos gazdájáként. „Engedjük, hogy lelkünket elárassza a béke és az öröm és hagyjuk, hogy Karácsony misztériuma képessé tegyen minket a belső látásra. Hogy felismerjük Őt a rászorulókban és képesek legyünk leleményesen segíteni. Így lehetünk mi is a betlehemi fény hordozói.” - zárta beszédét Ternyák Csaba.

Szöveg: Domán Vivien

Képek: Vozáry Róbert/Szent István TV