Kassán november 16-án, a székesegyház búcsúünnepén magyar és szlovák nyelvű szertartással emlékeztek meg Árpád-házi Szent Erzsébetről, a magyarok egyik legkedveltebb szentjéről.

A szentmisét Ternyák Csaba egri érsek és Bernard Bober kassai érsek mutatták be. Szent Erzsébet Kassa városának és a székesegyháznak is védőszentje, az Egri Egyházmegyében pedig Sárospatakot tekintik a szülőföldjének. Ezen a napon az egri és a kassai egyházmegyék, valamint a szlovákok és a magyarok közös történelmi kötelékén, Szent Erzsébet jeles példáján keresztül ünnepeltek. Ternyák Csaba hangsúlyozta, hogy ezt a köteléket újra és újra meg kell erősíteni, hogy a barátságuk még szorosabbá váljon.

A két érsek köszöntésében kölcsönösen üdvözölte egymást és az összegyűlt zarándokokat, paptestvéreket, különböző közösségek, lovagrendek tagjait.

Az olvasmány, a szentlecke és az evangélium szavai mind Szent Erzsébetre irányították figyelmünket.

„Abból ismerjük meg (Isten) szeretetét, hogy életét adta érettünk. Nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért. De megvan-e bennünk az Isten szeretete, ha azt látjuk, hogy valamelyik testvérünk szükséget szenved, és elzárjuk előle szívünket, pedig módunkban állna, hogy segítsünk rajta? Szeretteim, ne csak szóval és beszéddel szeressünk, hanem tettel és igazsággal!”

– hallhattuk Szent János levelének idézetéből. Erzsébet egész életében arra törekedett, hogy tettei által adja át Krisztus szeretetét felebarátainak, a szegényeknek. Jézust követve valóban túlcsorduló szeretettel fordult mindenki felé. Tettei szeretetből eredtek, a szeretet pedig arra ösztönözte, hogy környezetében észrevegye a szegényt, annak szükségét, és ezt a szükséget mérsékelje vagy megszüntesse. Hiszen minden szegényben Krisztust látta.

Az evangélium szavai „Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is” is arra mutatnak rá, hogy miben ad példát Szent Erzsébet a 21. század emberének. Ferenc pápa éppen ezek miatt nyilvánította Szent Erzsébet ünnepét a szegények világnapjává.

Ternyák Csaba szentbeszédében a szentlecke és az evangélium szavait idézte fel, melyekről elmondta, hogy az ember számára nem természetes dolgokról van szó.

 „Jézus azt kéri tőlünk, hogy lépjünk túl a természetes létünkön, és tanuljunk meg jézusi módon, azaz természetfeletti módon szeretni” – emelte ki az egri érsek.

A szó szoros értelmében vett szegénységen túl az érsek a legnagyobb szegénységnek azt nevezte, hogy ha valaki nem ismeri az Istent. A szentektől lehet megtanulni, hogy milyen az Isten. Megemlítette, hogy a nemrég ünnepelt Szent Márton köntösét adta oda a szegénynek. Boldog Batthyányi-Strattmann László a szegények orvosa volt. Kalkuttai Szent Teréz anya a legnyomorúságosabbak halálánál volt jelen, méltó körülményeket biztosítva számukra az utolsó órában. Mindannyian ezt a szabályt követték: ha boldog akarsz lenni, tegyél boldoggá mást.

Az ünnep egybeesett Bernard Bobert 75. születésnapjával, ezért a szentmise köszöntéssel zárult, mely során az egyházmegye tagjai hálatelt szívvel köszönték meg neki a fáradhatatlan szolgálatát és kérték további életére Isten áldását. Végül a szertartás a pápai és a magyar himnusz eléneklésével ért véget.

A szentmisére Beregszászról is érkeztek zarándokok.

forrás: Fehér Rita, Kárpátalja.ma