(A képre kattintva galéria nyílik!)

Az „Eucharisztia - élet és szentség forrása” mottót alapul véve a homrogdi Krisztus Teste és Vére plébánia a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Konferenciára való készület első évének záró programjaként 2018. július 09 – 14-e között a Kolombusz Tours utazási irodával közösen zarándoklatot szervezett Itáliába. Az eseményről Veress Zoltán plébános küldött képes beszámolót.

A zarándoklaton azon kegyhelyekre látogattunk el, ahol az Oltáriszentséggel kapcsolatos csodák történtek, ahol a Mindenható Isten megmutatta hatalmát azon szolgáinak, akik kételkedtek a Miurunk Jézus Krisztus szentségi, kenyér és bor színe alatti, rejtett, ám valóságos jelenlétében.

Zarándoklatunk első állomása Ferrara volt, ahol 1171-ben a megtört Szentostyából vér spriccelt a kápolna mennyezetére, mely ma is jól látható.

Számunkra különösen fontos állomás volt Orvieto. A csoda története ugyancsak a régi időkre nyúlik vissza: Bolsenaban, 1263-ban egy cseh pap, amikor megtörte a Szentostyát, abból vér kezdett folyni, mely ráhullott az oltárterítőre. Ezt a vérrel átitatott oltárterítőt a dómban őrzik, s e csoda emlékére vezette be IV. Orbán pápa az Úrnapja ünnepét.

Természetesen a legrégebbi csoda helyére is ellátogattunk: Lanciano-ba. Itt őrzik a katolikus egyház első és legnagyobb eucharisztikus csodájának ereklyéit. 750-ben egy papnak kételyei támadtak, hogy Jézus Krisztus valóságosan jelen van-e az Oltáriszentségben. Bizonytalanságára megkapta az isteni választ: a misén az átváltoztatás során az ostya valóban élő hússá, a bor pedig piros vérré változott. A hússá vált Szentostya ma is jól látható, a vér pedig öt kis vérrög formájában maradt meg.

Zarándoklatunkat további kegyhelyek meglátogatásával tettük teljessé. Ilyen volt Cascia, Szent Rita városa, ahol ugyancsak őriznek eucharisztikus ereklyét, Manoppello-ban a Szent Arc ereklye előtt imádkozhattunk, Európa fővédőszentjének ünnepén pedig Nursiában, Szent Benedek szülővárosában tettük tiszteletünket.

Jézus Krisztus életműve, élete, tanítása, értünk vállalt keresztáldozata és az egyház kétezer éves történelme elég bizonyság arra, hogy higgyünk szavainak akkor is, ha az emberi racionalitás szerint nem értelmezhető, nem belátható. Ezen szent helyek meglátogatásával az volt a célunk, hogy a kegyelmi feltöltődés, a lelki gazdagodás által rácsodálkozva a csodákra, mélyüljön eucharisztikus elköteleződésünk az egyházban, hogy az eucharisztia valóban egyéni és közösségi életünk forrása és csúcspontja legyen.  Az életszentségre való törekvésünk történelmi zarándokútján táplálja életünket Krisztus az égből alászállott élő kenyér, hogy ízlelve tapasztaljuk az Úr édességét, amikor bensőnket eltölti a szentségi kegyelem és a jövendő dicsőség záloga adatik nekünk.

Hitünk szent titkának ünneplése és szemlélése ezeken a szent helyeken jó alkalmat kínált arra, hogy a zarándokok közössége érezze, érezhesse a kegyelem áradását. A szentségi lakomában való részesedés, az ige és az áldozat asztaláról való táplálkozás kegyelmi, táborhegyi élményeket szült, melyekből erőt és bátorságot meríthettünk, hogy hazatérve folytatni tudjuk keresztény életutunkat, tanúságot tegyünk egyházunk eucharisztikus hitéről, valamint a Krisztusban és Krisztusból élő keresztény életformáról” - írta Veress Zoltán plébános.