Véget ért az Egri Főegyházmegye katekétáinak szervezett három napos konferencia, melynek mottója a jubileumi szentévhez kapcsolódott. „A remény zarándokai” mottó arra utal, hogy a hívő ember zarándok ezen a földön, folyamatosan halad a végső cél, az Isten által megígért Örök Élet felé. Erről szóltak a konferencia előadásai, szekcióülései, hogyan lehet különböző közösségekben a szolidaritás és a testvériség szellemében, egymást támogatva, lelki megújulással haladni azon az úton, amelyet Isten kijelölt számunkra.

Szabó József, miskolc-diósgyőri plébános beszélt a család lényegéről. A család minden élet forrása, a szeretetre megtanító közösség, amely továbbadhatja a tagjainak a valódi reményt. A családi szeretet a megváltás helye, ami megszabadít a fájdalmaktól, szeretetlenség érzésétől, de ez is csak töredéke annak, amit Isten ad nekünk. A földi szeretet sosem teljes, a csalódás hozzátartozik az életünkhöz, de kell lennie egy feltétel nélküli szeretetnek, ami minden reményünk alapja, ami megváltást hoz számunkra. Ez pedig az Isten szeretete, amely tökéletes és örök. Ez a hívő ember reményének alapja. Mindannyian látunk a környezetünkben széthullott családokat, rengeteg nehézséget, szenvedést. Ilyenkor nehéz megtalálni a reményt. Szükség van a mindennapi szívbeli megtérésre, hogy Isten üzenetét, ígéretét hitelesen tudjuk továbbadni a ránk bízottaknak. Arra biztatta a hitoktatókat, hogy merjenek a világ felfogásával szembe menni, bízzanak a jó Istenben és ragaszkodjanak hozzá.

Lóczi Tamás, az Egyházmegyei Katolikus Iskolai Főhatóság elnöke előadásában arról beszélt, hogy hogyan jelenik meg a remény az iskolában. Mint mondta, mindenben és mindenkiben felfedezhetjük: maguk a gyermekek a reményt jelentik, a mindenhol jelen lévő Krisztus hordozza a reményt, a fejlődésbe, életszentségben való növekedésbe vetett hit, az elkötelezett pedagógusok is a remény hordozói, a velünk egy irányba nevelő családok, az egyházi év, az ünnepek, egy gesztusunk, mosolyunk is a remény hordozója. Rámutatott, hogy a katekéta akkor lehet a reményhordozója, ha hívő, imádkozó ember, aki találkozott már Istennel, van vele személyes kapcsolata, olvassa, imádkozza és életre váltja a Szentírást, és szívesen van az Eucharisztia közelében. A felkészült katekétát érdekli az iskola, ismeri a katolikus egyház tanítását, ismeri és használja a pedagógiai módszertan eszközeit, maga is állandóan tanul másoktól, megszólítható, közvetlen kapcsolata van a rábízottakkal, hiteles, tehát a gondolatai, a szavai és a tettei egységben vannak és példakép a diákok számára.

Dr. Czapkó Mihály, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkárságának irodavezetője, Csepellényi György pálos vértanú boldoggá avatási eljárásának egyházmegyei posztulátora Szentek és boldogok címmel tartott előadást.

Sipos Edit, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola kateketika tanára gyermekbibliák kutatásával foglalkozik. Rámutatott, hogy a gyermekbibliákat vagy szereti valaki, vagy nem, de szinte minden felnőttnek vannak róla gyermekkori emlékei. A Szentírással való első találkozás nyomot hagy az emberben, így fontos, hogy ez a találkozás vágyat és ragaszkodást ébresszen benne. A gyermekbiblia feladata, hogy visszatükrözze a Szentírás gazdag istenképét, az Isten és az ember kapcsolatát a történetek és az illusztrációk segítségével.

A délután folyamán 4 szekcióülésen mélyíthették a témát a résztvevők. Szabó József, a hitelesség és a példaadás szerepét járta körül. A katekéták hitelességéhez elengedhetetlen egy személyes, mély istenkapcsolat, és hogy őszintén azt adja a körülötte lévőknek, amije van: ebbe beletartoznak a lelki élet harcai, kísértései, nehézségei, amelyeket fel tud vállalni és arról is tanúságot tesz, hogy mit jelent számára az Istennel, Istenben való élet. A kiindulópont a saját istenkapcsolat rendbetétele.

A Jézus Szíve Nővérek arra keresték a választ, hogy hogyan lehet az imádságra nevelni a gyerekeket. A kassai születésű Péterffy Ida nővér által 1940-ben alapított közösség tagjai ismertették sajátos kateketikai módszerüket; a különböző előadási technikákat, amelyek a hitoktatást szemléletesebbé, élményszerűbbé és hatékonyabbá teszik a gyermek életében. A nővérek legfőbb apostoli tevékenységeik közé tartozik a hitoktatóképzés, rendszeresen tartanak továbbképzéseket, rekollekciós napokat felnőtteknek valamint ifjúsági- és gyermeklelkigyakorlatokat.

Zemlényi Katica, a Magyar Kultúra Lovagja, a székesfehérvári Vox Mirabilis Kamarakórus művészeti vezető-karnagya az éneklés szerepét hangsúlyozta előadásában és közös éneklésre hívta a hitoktatókat. Arra biztatta a katekétákat, hogy éneklés közben törekedjenek arra, hogy a zene és a lelki élmény együtt szülessen meg. Az egyházi zenei kincsünk megőrzésére, a szép, tiszta, artikulált  kiejtésre hívta fel a figyelmet.

Lóczi Tamás arról beszélt, hogy a hitoktatás során felébredhet a papi, szerzetesi vagy a családi élet hivatása. A tanórák és bármely iskolai program rámutathat arra, hogy milyen gazdag az egyház, hogy az elköteleződésnek a sokszínűségét felkínálja. Felvázolt olyan jó gyakorlatokat, amelyek segítenek a katolikus iskolák és a plébániák közötti kapcsolatfelvételt és kapcsolatok ápolását. A diákok számára pedig családfa és saját plébániája történetének felkutatása, védőszentjének ismertetése segíthet megismerni saját magukat és a közösségüket.

Pénteken este szentségimádást tartottak a bazilikában, ahol először közösen végzett liturgiában imádkozva és énekelve végeztek dicsőítést, majd a csendes ima, elmélyülés révén egyénileg találkozhattak Jézussal.

A konferencia záró szentmiséjét Ternyák Csaba egri érsek mutatta be a Bazilikában. A főpásztor köszönetet mondott a Katekatikai Iroda munkatársainak a konferencia szervezéséért. Arra biztatta a katekétákat, hogy ne csak a fiatalok értelmét, hanem szívüket is meg tudják szólítani az Evangélium üzenetével. Mint mondta, a szolgálathoz szükség van bátorságra, kreativitásra, lelkesedésre és reményre. Ehhez kérte az Úr megerősítő kegyelmét.

Az Egri Főegyházmegyében jelenleg 350 katekéta van, közel 50 ezer gyermeket igyekeznek Istenhez vezetni.

Pap Ildikó

kép: bf